Aki látott már bollywoodi filmet, megszokhatta, hogy a középpontban kibontakozó romantikus szál mellett számtalan kisebb-nagyobb szerelmi történet bukkanhat fel a rokonok, barátok és egyéb mellékszereplők révén, különféle alternatíváit nyújtva a férfi-nő kapcsolatnak. A Mohabbatein, angol címén Love Stories három fiatal pár, és az útjukat egyengető zenetanár (Shahrukh Khan) szerelmi történeteit mutatja be. Ez a sokszálú történetvezetés a legtöbb bollywoodi filmre jellemző, amitől ez a film mégis különleges, az a rendező, Aditya Chopra (Dilwale Dulhania Le Jayenge, Rab Ne Bana Di Jodi) fiatalos szemlélete, és az a megközelítés, mely szerint egyik szerelmi történet sem lehet fontosabb a másiknál. Így a film egyszerre tartja a figyelem középpontjában mind a négy pár életét.

Egy langyos nyári estén három idegen érkezik egy kisvárosi vonatállomásra. Sorsuk örökre összefonódik, szobatársak lesznek a Gurukulban, az egyik legkonzervatívabb bentlakásos fiúiskolában. Az iskola élén Narayan Shankar (Amitabh Bachchan) áll, kinek három jelszava: hagyomány, tisztelet és fegyelem, melyet az iskola összes növendékének gyakorolnia kell. Az iskolai szabályzat tiltása ellenére a bolondos Vikram, a tisztelettudó Karan és a szerény Sameer szerelembe esik. A támogatást és a buzdítást az új zenetanártól, Raj Aryantól kapják meg, aki a zenén kívül arra tanítja diákjait, hogy mindig kövessék a szívük szavát. Emiatt lassan háború alakul ki a változásokat sürgető Aryan és a rendíthetetlen Shankar között.

A hegedűvel és virágokkal érkező Raj Aryan tragikus szerelmének történetére flashback-jelenetekből derül fény. Kedvese, Megha (Aishwarya Rai) halott, ő mégis mindig maga mellett érzi, ha szerelmet lát, ezért is küzd olyan szenvedéllyel mások boldogságáért, és megpróbálja helyrehozni azokat a hibákat, amiket Megha életében nem sikerült.

A Mohabbatein a szerelmi történetek halmozásával, a bollywoodi filmekre jellemző egyetlen és örök szerelem mítoszával, a zenehasználattal és a táncjelenetek dominanciájával sajátos érzelmi túlfűtöttséget ér el. A négy központi szerelmi történetről már volt szó, ezek mellett komikus jelenetekben feltűnik az Anupam Kher által alakított bolondos kávézótulajdonos és zsémbes kiszemeltje, illetve Sameer kedvesének apja, aki éppen egy randira cicomázza fel magát. A bollywoodi szerelmi történetekre jellemzőek a nagy találkozások, a férfiak egy szempillantás alatt beleszeretnek a tökéletes nőbe, akit aztán számtalan nehézség árán tudnak csak meghódítani. Ez ebben a filmben sincsen másként, akár szende, akár pimasz és erőszakos a fiúk kiszemeltje, mindig a férfinak kell biztosnak lennie érzelmeiben, és ennek megfelelően cselekednie. A halhatatlan szerelem legszebb példája ez a film, hiszen Raj Aryan úgy él halott kedvese szellemével, mintha házasok lennének, a nő mindig vele van, ha a Holit ünneplik vagy ha a férfinak éppen tanácsra van szüksége, érzésein a nő halála mit sem változtatott, sőt, saját bevallása szerint csak erősebbé tette szerelmét.

A fiatal párokat alakító hat színészből öt 2000-ben, ha nem is első, de egyik legkorábbi filmszerepét kapta a Mohabbateinben. Uday Chopra (Mujhse Dosti Karoge!, Dhoom) szerintem mai napig legjobb alakítása Vikram figurája. A szerelmét alakító Shamita Shettyvel szép párt alkotnak, a film számomra legkedvesebb párosát. Gyönyörűen táncolnak együtt, öröm nézni civakodásukat. A szerelme kedvéért magát újra és újra megsebesítő Jimmy Shergill és a férfi sebeit kötöző Preeti Jhangiani páros is nagyon jól el lett találva. A harmadik fiatal pár is működik, annak ellenére, hogy Sanjana karaktere túl buta és idegesítő ahhoz, hogy a néző igazán megszerethesse. Amitabh Bachchan figurája tiszteletet parancsoló, ráadásul kapott egy gyönyörű szimfonikus zenei témát, mely mindig felhangzik, amikor megmakacsolja magát. Shahrukh Khan pedig pontosan olyan vidám, kedves és érzelmes figura, mint amilyennek a három évvel később készült Kal Ho Naa Hoban láthattuk.

A film dal- és táncjelenetei meglepően jók egytől egyig, ráadásul kétszer is előfordul, hogy egy dalt rögtön egy újabb követ. A zene, legyen szó a hét item song valamelyikéről, vagy apróbb dalrészletről, melyet hegedűn, zongorán játszanak, vagy éppen egy táncpróbán hangzik el, rettentően érzelemgazdagok és szépek, sűrűn átszövik a filmet. A táncjelenetek látványosak, szépen kidolgozottak.

Aankhein Khuli – Song Promo

Humko Humise Chura Lo – Song Promo

Ebben a filmben is megvan az a fiatalos lendület, amiért a Dilwale Dulhania Le Jayenget annyira szerettem. A fiatalos szemléletmóddal képes felüdíteni és ellensúlyozni a könnyfakasztó jeleneteket. Szeretem a figurák első megjelenéseit kísérő drámai zenét, a szélfútta, hátracsapott hajakat és Shahrukh Khan nyakba kötött pulóverei is mindig mosolyt csalnak az arcomra, úgyhogy a Mohabbatein számomra a 2009-ben látott legjobb bollywoodi film.