Ma 2017. június 22., csütörtök, Paulina napja van.

Kabhi Khushi Kabhie Gham... (2001)

 
A Kabhi Khushi Kabhie Gham... a bollywoodi filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa, mely felkerült az angliai és az amerikai filmes toplistákra, és megnyitotta a német piacokat a bollywoodi filmek előtt. A Kabhi Khushi Kabhie Gham... ugyanakkor az indiai film egyik legnagyobb sztárparádéja, miközben sok nyugati néző számára ez a számos ünnepet és rituálét bemutató mű képviseli legtökéletesebben mindazt a kulturális gazdagságot és egzotikumot, ami a klasszikus indiai filmekben oly különleges és csábító.
 
 

 
 

 
A Kabhi Khushi Kabhie Gham... (Néha öröm, néha bánat...) az indiai filmtörténet egyik legnagyobb sikere. Bemutatásakor minden rekordot megdöntött; vetítésének első hetében 70%-kal magasabb bevételeket hozott, mint az addigi csúcstartó film; az indiai filmek rohamosan növekvő bevételei ellenére még ma is minden idők ötödik legnagyobb bevételt termelő filmje, valamint a külföldi piacokon a negyedik legsikeresebb film. Az adott hét legnagyobb sikereit rangsoroló angliai toplistán három héten keresztül állt a harmadik helyen és az amerikai toplistákra is felkerült, Németországban pedig a Kabhi Kushi Kabhie Gham... sikere nyitotta meg az utat a bollywoodi filmek moziban való forgalmazása előtt. A film öt Filmfare-díjat nyert, miközben még másik tízre is jelölték, és számtalan más díjat tudhat magáénak.
 
Vajon minek köszönhető ez a hihetetlen siker? A Kabhi Khushi Kabhie Gham... a bollywoodi filmtörténet egyik emblematikus filmje, amely sok néző számára az egzotikus és látványos indiai film mintapéldája, mely magában hordozza mindazt, ami a bollywoodi filmekben különleges: indiai szokások és rituálék, hagyományos indiai értékek, gyönyörű díszletek és látványos külső helyszínek, csodás kosztümök, rengeteg szín, pazar látványvilág, fülbemászó zenék, nagy tánckarokat felvonultató klasszikus és modern táncjelenetek, valamint indiai filmekben is ritkán látható sztárparádé.
 
 
 
 

A filmet Karan Johar rendezte, akit többek között emiatt tartanak az indiai családi filmek rendezőjének, holott ma már rég kilépett ebből a szerepből. Első három filmje azonban valóban beleillik ebbe a sémába (legalábbis első ránézésre), hiszen mindhárom a klasszikus indiai értékek és életforma tiszteletéről szól. Nem véletlenül arattak ezek a filmek akkora sikert a nyugatra települt indiai közösségek körében, akik ezekben a filmekben szerették volna viszontlátni azt az életformát, ami számukra már nem volt elérhető. A bollywoodi filmipar a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek közepéig többek között a külföldön élő indiaiak (NRI – non-resident Indian) igényeinek kiszolgálására állította elő nagy számban azokat a darabokat, melyeknél a történet jelentős részét teszik ki az indiai szokások, vallási rituálék, családi ünnepek és mindenek felett a legnagyobb családi ünnep, az esküvő.

Ezekben a művekben különösen nagy hangsúlyt kapnak a klasszikus indiai értékek. Elsősorban az idősek tisztelete és az a hagyományos életforma, melyben a szülők közös otthonban élnek fiaikkal és azok családjával (a lányok nem, mivel ők férjük családjához költöznek), a család öregjeivel, szolgálóival, és ez a családi kör ünnepeken kiegészül a nagybácsikkal, unokatestvérekkel, egyéb rokonokkal és barátokkal. Ezt az életformát a bollywoodi filmek mindig tökéletes idillként ábrázolják, ahol a szegényeket és az árvákat segítik, a nagyszülőket tisztelik, és az apa a család és a nagycsalád megkérdőjelezhetetlen vezetője, aki dönt a családi üzletekről, a fiatalok sorsáról és leendő házastársáról is.
 
Ezek a filmek mindig a hagyományok és a modern életforma konfliktusát állítják a történet középpontjába, általában az előre elrendezett és a szerelmi házasság szembeállítása révén, azonban a film végére mindig úgy oldják fel a konfliktust, hogy a szerelem is beteljesüljön és a szülők akarata se sérüljön (ennek a típusnak a jellemző példái a Hum Aapke Hain Koun..!, a Dilwale Dulhania Le Jayenge, a Taal, a Mujhse Dosti Karoge, vagy a Pardes).
 
 

 
Látszólag a Kabhi Khushi Kabhie Gham... is ezt a sémát követi, úgy tűnik, mintha ennek a filmtípusnak lenne a leggazdagabb kiállítású darabja. Azonban a Kabhi Khushi Kabhie Gham... már sok tekintetben túllép ezen a sémán, és bár a film végére helyreállítja a családi idillt, elődeinél sokkal merészebben kérdőjelezi meg ezen klasszikus értékek fenntarthatóságát a globalizálódó Indiában.

A történet itt is a korábbi filmekhez hasonló szituációból indul, ám a fiatalok nem küzdenek a végsőkig, hogy elnyerjék az apák beleegyezését, hanem Ráhul inkább szakít az apjával, a nagycsaládi életformával, és idegenbe költözik új életet kezdeni, hogy elvehesse szíve választottját. Ilyen a kilencvenes évek családi filmjeiben nem fordulhatott volna elő. És a történet számos apró részlettel erősíti a lázadáselemet: a férjét végsőkig tisztelő anya végül fellázad férje zsarnoki döntése ellen, a nagymama utolsó kívánságával próbálja összebékíteni a család férfi tagjait, a kisebbik fiú hazudik az apjának, hogy megtalálhassa bátyját, és még az apa által kiszemelt menyasszonyjelölt is a fiú mellé áll, mert az igaz szerelmet többre értékeli a szülők akaratánál.
 
 


 
A történet sikeréhez valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy a kétféle értékrend itt már vizuálisan és részletekbe menően jelenik meg. Míg a Dilwale Dulhania Le Jayengében a külföldön élő indiaiakat csak néhány apróság különböztette meg otthon élő rokonaiktól: az Angliában működtetett indiai bolt, Raj sörivása, luxusautója vagy Simran miniszoknyái, addig itt a film két részre oszlik. Az első fele egy tradicionális közegben élő dúsgazdag indiai család életét mutatja be, míg a második betekintést nyújt egy a kétezres évek elején Angliában élő és az ottani élethez alkalmazkodó NRI család hétköznapjaiba, megmutatva azt, hogyan próbálják indiai életükből megőrizni, amit lehet. Ugyanakkor a film nem titkolja, hogy a második generáció, bár megtanulja a szokásokat, ezt az életformát már nem érzi igazán a sajátjának.

A rendező számára ez igazi jutalomjáték: nemcsak arra ad lehetőséget, hogy felsorakoztassa hagyományos filmekben oly sikeres számtalan látványos rituálét, ünnepet, a gazdag lakásbelsőket, a pazar ruhákat, hanem emellett a fiatal közönséget vonzó modern közeget is bemutathatja: az angliai iskola diákjai közötti viccelődéseket, furkálódásokat és szerelmeket, felvonultatva az akkor legmenőbb szerkókat és nem mellesleg merészen szexi ruhákban szerepeltetve Kareena Kapoort.
 
A kettősség a zenékben és a táncokban is megjelenik, egyfelől láthatjuk a hagyományos rituálékhoz illő klasszikus beütésű táncokat indiai hangzásvilággal, másfelől a modernebb zenére koreografált, fiatalokhoz illő daljeleneteket. Az már csak hab a tortán, hogy a táncjelenetek koreográfiáját Farah Khan készítette, aki nemcsak a kortárs Bollywood egyik legjobb koreográfusa, hanem éppen ezeknek a táncoknak a színre állításában a legjobb: egy-két jól táncoló sztár, nagyszámú háttértáncos, színes kosztümök, számos ruhacsere, látványos hátterek, amihez már csak az ötletesen összeállított mozdulatsorokat kell hozzáadni.
 

 
 
A film nem múló sikeréhez jelentősen hozzájárult a színészgárda. A Kabhi Khushi Kabhie Gham... az indiai filmtörténet egyik legnagyobb sztárparádéja, mely hat fővonalbeli sztárt szerepeltet úgy, hogy mindegyiküknek nagyjából egyenlő súlyú szerepe van a filmben. Egy ilyen sztárgárda szerződtetéséhez azért a csillagok megfelelő állására is szükség volt, egy hasonló szereposztást ma már valószínűleg egyetlen producer sem tudna megfizetni. 2001-ben azonban még más volt a helyzet, és Karan Joharnak az indiai filmiparon belüli speciális helyzete is segített.

Karan Johar neves indiai producer fia, Aditya Chopra jó barátja, aki mindvégig segítette Aditya Choprát a Dilwale Dulhania Le Jayenge készítésekor, és a forgatás során életre szóló barátságot kötött Shah Rukh Khannal és Kajollal. Így vált lehetővé, hogy amikor Karan Johar 26 évesen belevágott első filmjébe, azt apja producerkedése mellett és Bollywood két nagynevű sztárjával készíthette el, és az 1998-ban bemutatott Kuch Kuch Hota Hai óriási sikert aratott mind Indiában, mind külföldön. Így amikor megszületett a Kabhi Khushi Kabhie Gham... terve, Shah Rukh Khan és Kajol mint főszereplő páros szinte adott volt.

Hrithik Roshan és Kareena Kapoor kiválasztása akkoriban még korántsem volt ennyire nyilvánvaló döntés. Ma ők Bollywood harmincas generációjának legnagyobb sztárjai, azonban akkor még mindketten pályakezdők voltak. Bár Hrithik Roshan Indiában addig soha nem látott módon robbant be Bollywood élvonalába 2000 elején, a film készítésekor még csak 2-3 filmet tudhatott maga mögött és még nem lehetett tudni, sikere tartós marad-e. Kareena Kapoor szintén 2000-ben bukkant fel és bár a legnagyobb bollywoodi klán legifjabb sarjaként nagy sikert aratott, ez lehetett volna akár múló rajongás is (Bollywood története bővelkedik az ilyen esetekben). A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy a két fiatal sztár sikerét meglovagolandó négy filmben is szerepeltették őket együtt a kétezres évek elején, azonban ezek közül egyedül a Kabhi Khushi Kabhie Gham... lett sikeres.
 
 
 
 
 
Amitabh Bachchan pályája akkoriban nem állt valami fényesen, ami mai helyzetét ismerve elég hihetetlennek tűnik. Ő a hetvenes évek egyik legnagyobb filmcsillaga volt, aki a dühös fiatal figurájával teljesen új alakot hozott az indiai filmbe és a közönség egyik legnagyobb kedvencévé vált. Ezeknek a filmeknek a sikere azonban a nyolcvanas évek folyamán leáldozott, és Amitabh Bachchan a kilencvenes évek közepén visszavonult, hogy politikusi pályára lépjen. Ezt pár évvel később megbánta, azonban Bollywoodba való visszatérési kísérlete teljes kudarcba fulladt.
 
Végül az első sikert a 2000-ben bemutatott Mohabbatein hozta el számára, de sztárstátuszát a Kabhi Khushi Kabhie Gham... állította helyre, hogy azóta is Bollywood legnagyobb ikonikus alakjaként tiszteljék szerte Indiában. Felesége, Jaya Bachchan a hetvenes évek egyik ünnepelt színésznője volt, aki gyermekei születése után 1981-ben visszavonult, és szintén csak a kilencvenes évek végén tért vissza a színészethez. Bár korai sikereit ezután már nem tudta megközelíteni, időskori szerepei közül kétségtelenül a Kabhi Khushi Kabhie Gham... anyafigurája az egyik legemlékezetesebb (ezért az alakításáért meg is kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Filmfare-díjat).
 
 

 
A színészválasztás azért is emblematikus, mert a 2000-es évek elején készült film egyszerre szerepelteti Bollywood három nagy korszakának legsikeresebb színészeit: Amitabh és Jaya Bachchan a hetvenes évek színészóriásai voltak, Shah Rukh Khan és Kajol a kilencvenes évek egyik legsikeresebb párosa, míg Hrithik Roshan és Kareena Kapoor a kétezres évek abszolút sztárjai.
 
A színészekre osztott szerepek pedig tökéletesen illenek hozzájuk. Amitabh Bachchan ideális megtestesítője a szigorú, konzervatív apának, míg Jayával való közös jeleneteiből kiérződik a házaspár együtt töltött harminc évének összeszokottsága, miközben a lányok nézegetéséről szóló párbeszéd a bollywoodi pletykákban járatos nézőknek biztos eszébe juttatta azokat a konfliktusokat is, amit az okozott, hogy Amitabh Bachchant hírbe keverték filmjei állandó partnerével, Rekhával.
 
Shah Rukh és Kajol párosa nemcsak hatalmas sikert arató szerelmes történeteiket idézi fel, hanem a film második fele már új szerepkörben, konzervatívabb apa- és anyafiguraként is szerepelteti őket. A forgatókönyv ugyanakkor jól kihasználja, hogy mindketten legalább olyan jó komikusok, mint amennyire sikeresek a lírai szerelmi, vagy a patetikus melodrámai jelenetekben. Hrithik Roshanhoz pedig kitűnően illik a hódító, menő nyugati fiatal figurája, miként Kareena Kapoor is szexi és csábító az iskola bombázójának szerepében.
 
 


 
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a hat nagy sztár valójában hét, mert a hoppon maradt menyasszonyjelölt szerepében Rani Mukherjee látható, aki bollywoodi berkekben legalább akkora név, mint a hat főszereplő. Rani szerepeltetése a filmben nyilvánvaló utalás Karan Johar előző nagy sikerére, a Kuch Kuch Hota Haire. Ott is a Shah Rukh–Kajol–Rani trió jelenítette meg a szerelmi háromszöget, csak ott a Rani által játszott figura nyerte el a férfi hős szívét, míg itt Kajol figurája (további egyezés, hogy a Shah Rukh által alakított figurát ott is Ráhulnak hívták, míg Kajolét szintén Andzsalínak). A Kuch Kuch Hota Hai számtalan más formában idéződik meg a filmben: többször felhangzik a film jól ismert zenei motívuma, átkerülnek jelenettöredékek, dialógusrészletek ebbe a filmbe, miként a csillagokat számláló kisfiú alakja is többször felbukkan.
 
A film újszerűsége mellett még jócskán őrzi a klasszikus bollywoodi filmek jellegzetességeit. Bár alapvetően családi melodráma, erősen kevert műfajú, mivel a játékidő jelentős részét tölti ki a szerelmi románc (nem is egy, hanem mindjárt kettő), és a filmet folyamatosan átszövik a komikus jelenetek. Történetmesélése még nagyon bollywoodi: az akciók helyett az érzelmek alapos kifejtésére helyezi a hangsúlyt, ezért az európai nézők számára kissé lassúnak tűnik, ám tudni kell azt is, hogy az európai és amerikai nézőket sokszor éppen a bollywoodi filmek nálunk szokatlan érzelemgazdagsága ragadja magával. Ez persze erőteljesebb színészi játékkal is társul, a Kabhi Khushi Kabhie Gham... még bőségesen tartalmaz túláradó szerelmes jeleneteket és könnyfakasztó melodrámai helyzeteket (a női nézők nagy örömére).
 

 
 
Ez a fajta történetmesélés viszont lényegesen hosszabb játékidőt követel meg, mint az európai filmek, a Khabhi Khushi Kabhie Gham... három és fél órájával még indiai viszonylatban is hosszabb darabnak számít. A terjedelmes filmhossz oka részben az, hogy a kilencvenes években divattá váltak azok a történetek, ahol a film két része felfogható két külön történetnek, amelyből az első akár teljes egészében a második rész előtörténeteként is értelmezhető. A film európai nézők számára sokkal élvezhetőbb is, ha eleve két sztorinak fogják fel a történetet, és számítanak arra, hogy a két rész eléggé különbözik egymástól.

A Kabhi Khushi Kabhie Gham... azonban nem véletlenül lett Európában és Amerikában akkora siker. Ebben a filmben a hosszú játékidő és a számos epizóddal megtűzdelt történet olyan pazar látványvilággal, olyan fülbemászó zenékkel és annyi egzotikus elemmel társul, hogy ez leköti a néző figyelmét, aki ahelyett, hogy unatkozna, elmerül a részletek gazdagságában. A filmmel mindössze egy probléma van: nem árt vele vigyázni, mert könnyen Bollywood-függőséget okozhat. A világnak ezen a felén sokezer nézővel megesett ez már.
 
 

 

 

Hozzászólások   

 
#1 pio 2013-09-17 11:59
A világon a legjobb Indiai film amit valaha láttam :-))) persze már vagy 1000x megnéztem :-)
 
 
#2 annamria 2014-08-05 16:22
Az indiai filmek hosszúságáról annyit, hogy nézem 5-6 perce a filmet (szerintem 5-6 perce), aztán ránézek az órára és látom, hogy több mint 2 óra eltelt már, majd megdöbbenve tapasztalom, hogy "jé, már vége? azt hittem, hosszabb lesz", miközben 3,5 órás. De ha ennyire különleges valami, akkor repül az idő. Éljen Bollywood! :lol:
 

A hozzászóláshoz be kell lépned.

Vetítések

2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai  (2014)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ

2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ

Legújabb hozzászólások
  • Dhoom:2 (2006)
    bogica123 | jún. 16. 15:37
    hol lehet indiai filmeket megnézni? ha tud valaki olyan oldalt, légyszi írjátok meg. köszi Süti
     
  • Dum Laga Ke Haisha (2015)
    gabor86 | márc. 31. 19:24
    Jó film ez :)
     
  • Dum Laga Ke Haisha (2015)
    gabor86 | márc. 31. 19:21
    Nem értem 2016-n jelent meg a film de magyar felíratott még nem láttam hozzá vicc!!
     
  • Prem Ratan Dhan Payo (2015)
    elisa | jan. 26. 12:51
    Lehet itt valahol filmet is nezni? valaszt varok :(
     
  • Indiai filmvetítések országszerte
    Jasha | jún. 15. 15:07
    De jó, végre jönnek hozzánk Debrecenbe is indiai filmek!
     
  • Indiai filmklub - Anjaana Anjaani
    Sipi20 | ápr. 29. 04:41
    Szia, innen már ne kérj segítséget, a szájt haldoklik, sajnos, én is csak véletlenül tudtam rólad. Ha az Ázsiafilmre írsz, hamarabb rád lelek. Felirat: ide tilos linket kitenni, de ha beütöd a ...
     
  • Indiai filmklub - Anjaana Anjaani
    kisbuddha | ápr. 22. 07:20
    Sziasztok! Hol lehet magyar feliratot letölteni hozzá? Köszi.
     
  • Paheli (2005)
    kisbuddha | ápr. 14. 08:20
    Fantasztikusan jó film. Nem kell nekem, hogy Oscart kapjon és hogy hollywoodi legyen. legyen jó! és ez igen csak jó film!
     
  • Indiai filmklub - Dil To Pagal Hai
    Darkcomet | febr. 12. 17:07
    Bocsi, egy kérdés. A felirat gyűjtemény mért nem nyitható meg?
Filmajánlók véletlenszerűen

I Hate Luv Storys (2010)

I Hate Luv Storys (2010)

  Íme még egy igazi bollywoodi romantikus film azoknak, akik a címmel ellentétben igenis szeretik a szerelmes történeteket, kiemelten is azon hölgyek számára, akik egy magánéleti válság megélésekor nem a Bridget Jones naplóját nézik rongyosra fagyimajszolgatás közben, hanem a Dilwale Dulhania...

Swades - We, The People (2004)

Swades - We, The People (2004)

A Swades a bollywoodi fősodorból erősen kilógó film. Komoly problémákat feszeget a nagyközönség számára is élvezhető tálalásban, miközben egy sokak számára ismeretlen és egzotikus Indiát tár a szemünk elé.

Ghajini (2008)

Ghajini (2008)

  Be kell vallanom őszintén, sohasem voltam egy Aamir Khan-rajongó. Színészi tehetségét elismerem, eddig teljesítményét és az önmagáról kialakított „értelmiségi” imázst nagyon tisztelem, de a filmjei sosem tartoztak az igazán nagy kedvenceim közé. S bár a Ghajini plakátja...

Om Shanti Om (más szemmel)

Om Shanti Om (más szemmel)

    2007 legnagyobb bollywoodi blockbustere, mégsem egyszerű tárgyilagos ismertetőt írni róla, mivel az igényes kivitelezés ellenére néhol zavaróan keverednek a csapnivalóan rossz és a fantasztikusan megkapó elemek. Ami a látványt illeti, a készítők magasra tették a képzeletbeli lécet - a vásznon...