A Salaam Namaste és a Ta Ra Rum Pum rendezője, egyben a Hum Tum forgatókönyvírója, Siddharth Anand jegyzi a közelmúlt egyik szép kasszasikerét, a Bachna Ae Haseeno-t. Aki ismeri a fent nevezett filmeket, tudja, Anandji nem találja fel a spanyolviaszt, nem kísérletezget különféle stílusokkal. A legelemibb, jól bejáratott, ezerszer ellőtt klisékből építkezik, de a végeredmény minden esetben igényes, tisztes iparosmunka. Legrosszabb esetben is egy habkönnyű, szórakoztató filmet kapunk. De legjobb esetben is...

A Bachna Ae Haseeno szerencsére az, aminek látszik: könnyed kis rom-com, ami nem akarja megváltani a világot. Nem fognak Oscart osztogatni érte és a kritikusok sem fogják filmtörténeti klasszikusként emlegetni. De a futószalagon gyártott, ugyanazokat a kliséket használó, egymástól megkülönbözhetetlen bugyuta filmecskék között valóban kész felüdülés ez a film. Félreértés ne essék - kifejezetten szeretem a romantikus vígjátékokat, de míg Indiában nem spórolnak a megasztárok gázsiján, vagy azon, hogy 4 földrész 8 országának 16 városában forgassanak, de azért nem képesek egy minimálbérnél többet adni egy valamirevaló forgatókönyvírónak.
Itt azonban nem ez a helyzet, bár az elején egy kicsit megijedtem (még túl friss a Love Story 2050 sokkja). Megláttam a főhős legjobb barátait, a "túl esetlen- túl buta- úgyis hasraesik" típusú hármast, de lassan szépen kerekedett a történet, szerethetőek a karakterek, míg a nem túl eredeti cselekményt valóban aranyos poénok színesítik.

A készítők mesterien használták fel az instant bollywoodi kellékeket (jó zene, svájci Alpok, Velence), így 2008-at tekintve a számtalan indiai film között a hatodik legjövedelmezőbb alkotás eddig a Bachna Ae Haseeno, bevételt és nézőszámot tekintve idén csak a Jodhaa Akbar, Race, Sarkar Raj, Jaane Tu... Ya Jaane Na, és Singh Is Kinng filmek előzik meg.

A szereposztás tökéletes - Ranbir Kapoor a leghatározottabban szimpatikus, Bipasha Basu és Deepika Padukone gyönyörű, az általam eddig még nem látott Minissha Lamba pedig - éppen ezért - hihető az ártatlan naiva szerepében. (Zárójelben annyit tennék hozzá, hogy túl fehér lett indiainak, bizonyos megvilágításban csúnyán látszik rajta, hogy túlzásba vitte a fehérítőkrémeket, természetellenesen (hulla)fehérnek hat helyenként).
Eredetileg Katrina Kaif-nek is volt szerepe, de amikor egyre hosszabbra nyúlt a történet, inkább kivágták a filmből és a forgatókönyvből is a részeit (személy szerint nekem nem hiányzott...).

Egyetlen számot (Lucky Boy) leszámítva csillagos ötös a zene, a Vishal - Shekhar szerzőpáros neve önmagában is garancia a minőségre, a zenés betétek között több telitalálat is van (az alul megtekinthető Title Song, a Jogi-Mahi, a Khuda Jaane, a Small Town Girl...)
Most akkor a Lucky Boy kivételével talán fel is soroltam az összeset!
Külön kiemelném a Khuda Jaane-t, mert az egész film hihetetlenül profin lett fényképezve, de az operatőr ennél a résznél - ha ezt lehet még fokozni - felülmúlta önmagát.

A történetről nem szabad túl sokat mesélni, mert akaratlanul is elárulnám azt a kevés váratlan fordulatot és meglepetést.
Annyit azonban szabad, hogy a vagány Raj nem igazán törődik barátnői érzéseivel, jön egyik a másik után, törött szíveket hagy maga után, de egy napon aztán...

A többit tessék kitalálni, vagy megnézni a filmet.  



Szereplők: Ranbir Kapoor
Bipasha Basu
Deepika Padukone
Minissha Lamba
Kunal Kapoor
Rendezte: Siddharth Anand
imdb

Trailer:

Dalbetét: Khuda Jaane