Eklavya (2007)
Hosszú ideje nem láttam ilyen hangulatos filmfelütést. Animációs formában játszódik le a Mahábhárata egyik története, ami Eklavyáról, a szolgalelkű íjászról szól. Ezt a kis kitérőt egy szokatlanul bizarr hangnemváltás („vér is lesz”) és Amitabh Bachchan védjegyének számító legendás bariton hang teszi emlékezetessé. A film vállalása nem kevesebb, mint az, hogy végigvigye ezt a példázatot a film főszereplőjének számító testőr sorsán (Big B alakításában) keresztül. Ez azért válik izgalmassá, mert a prológusban szereplő Eklavyának szenvedés jut sorsául (tehetségesebbnek bizonyul a kasztban felette állónál és ezért le kell vágnia a hüvelykujját) és a film elején még nem tudható, hogy Bachchan Eklavyája nem jár-e ugyanígy.
Azon a ponton, hogy az ő karakteréről is kiderül, hogy tehetségesebb impotens gazdáinál, a nézők nem lehetnek biztosak abban, hogy nincs-e ő is determinálva. Vidhu Vinod Chopra rendező-forgatókönyvíró helyesen döntött, amikor a két figura sorspárhuzamában rejlő feszültségre alapozta filmjét. Ez a megoldás és a többi bollywoodi filmhez képest meglepően rövid filmhossz (105 perc) ezúttal kimondottan feszes filmet eredményeztek. Chopra gondolatmenete akkor válik igazán elgondolkodtatóvá, amikor túllép a Mahábháratán és Eklavya példázatát az azóta megváltozott/változó indiai társadalom függvényében kezdi értelmezni. Ezért válik a filmje határozottan társadalomkritikus darabbá.
Ezt az élét kénytelen leszek a (témát érintő) csekély ismereteim ellenére is firtatni. Elsősorban a filmbéli meglehetősen anakronisztikusan gondolkodó arisztokrácia nem túl hízelgő ábrázolására gondolok. Boman Irani karaktere például amellett, hogy nemzőképtelen (ez a legnagyobb büntetés, amit a bollywoodi forgatókönyvírók bárkire kiszabhatnak), még parókát is hord (a második legnagyobb büntetés). Mindezek tetejébe még kicsinyes is, mert bátyja (Jackie Shroff) utasítására komoly befolyás hiányában is képes elűzni a parasztjait a környező földekről. Mivel félnek a nép haragjától, látványosan visszavonulnak a film legfőbb helyszínének számító erődjükbe. Kettejük ellenpólusának a herceg karakterének kellett volna lennie, de ez megbukott Saif Ali Khan sótlan játékán. Még úgy is nagyon nehéz elhinni ennek a színésznek azt, hogy ő áll a megrendelésre végrehajtott gyilkosságok mögött, hogy ezt az alkotók igyekeznek komoly motivációkkal alátámasztani. Ráadásul amilyen jó párt alkottak Vidya Balannal a Parineetában, annyira jellegtelenek ebben a filmben. Szerencsére a film megítélése nálam nem rajtuk múlott, hanem Bachchan tragikus sorsú testőrén. Feltűnt, hogy mostanában gyakran bújik ifjú titánok mögé mellékszerepekben vagy vállalja a narrátor szerepét. Az Eklavya (és a Black) a bizonyíték arra, hogy még mindig ő Bollywood meghatározó színészfejedelme. Sikerült a testőrből olyan figurát teremtenie, akivel maradéktalanul lehet azonosulni. Az Eklavya egyértelműen az ő filmje, még úgy is, hogy másoknak (Shroff, Irani) is vannak jó pillanataik. Talán még a Sanjay Dutt által megformált rendőr karakteréről érdemes szólni, mert az ő figuráján keresztül lehet leginkább lemérni a társadalmi változások hatását. Ő az egyetlen, aki szembesíti az arisztokratákat a megváltozott erőviszonyokkal. Különösen emlékezetes jelenet az, amikor tiszteletét teszi a királyság nélküli király erődjében.
A film látványvilágára sem lehet panasz. Ugyan nem mutat fel sokkal többet, mint a többi bollywoodi szuperprodukció, de arra, ami van, egy rossz szavam sem lehet. Néhány impozáns légi felvétel és egy A repülő tőrök klánját idéző akciójelenet kivételével mást nem tartogat a film, de a radzsasztáni királyi erőd a maga labirintusszerűségével olyan ritka térélményt nyújt, amivel már-már élő szereplővé lép elő. A zenére sem lehet panasz, azt leszámítva, hogy ezúttal csupán egyetlen (!) dal hangzik el. Az alkotók mentségére szóljon, hogy az az egy legalább emlékezetesre sikerült. (zeneszerző: Shantanu Moitra)
Összességében tehát elégedett vagyok a filmmel és az alkotókat ért kritikákkal (lásd: Farah Khan véleménye) sem értek egyet. A sok rosszindulat mögött szerintem az alkotók erőszakos Oscar-kampánya állhat és be kell vallanom, hogy a végeredmény megtekintése előtt ez engem is egy kicsit aggasztott. A magam részéről most felmentem Vinod Chopráékat azzal a feltétellel, hogy legközelebb is hasonlóan erős (és értelmes) alapanyagból dolgoznak. Ki tudja, lehet, hogy idővel a produkciót kísérő viharfelhők is elülnek…
Szereplők: Amitabh Bachchan
Saif Ali Khan
Sanjay Dutt
Vidya Balan
Jackie Shroff
Boman Irani
Jimmy Shergill
Raima Sen
Sharmila Tagore
Parikshat Sahni
Rendezte: Vidhu Vinod Chopra
imdb
Hozzászólások
Most már csak azt nem értem, hogy mit értett "exceptional" alatt. Egyébként az egyik neten keringő interjújában Chopra is visszaszólogat.
Megvan.
..és hogy segítsek?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.