Zindagi Na Milegi Dobara (2011)

2011. november 27. vasárnap, 11:10 |

Írta: Vajdovich Györgyi

A Zindagi Na Milegi Dobara (Csak egyszer élsz) a 2011-es év egyik legnagyobb indiai filmsikere volt, mely a nyugati közönség előtt is szépen szerepelt. Egy fiatal rendezőnő, Zoya Akhtar második filmje, mely fiatalos hangvételével és játékosságával magával ragadta a nézőket, miközben nem ódzkodik a komolyabb kérdések bemutatásától sem.

Indiában nagy várakozás előzte meg a filmet, egyrészt Hrithik Roshan szereplése miatt, másrészt mert a közönség most láthatta először a Hrithik Roshan–Katrina Kaif párost a filmvásznon. Le kell azonban szögeznünk, hogy a Zindagi Na Milegi Dobara nem Hrithik Roshan-film. Legalábbis nem abban a bollywoodi filmeknél szokásos értelemben, hogy az egész filmet a fő sztárra építik fel, minden fontosabb filmbeli történés középpontjában ő áll, és az ő nevére alapozzák a film marketingjét. A Zindagi Na Milegi Dobara egy modern, többfőszereplős történet, ahol a történések a három férfihős köré szerveződnek, és a filmidő is egyenlően oszlik meg a férfi főszereplők között, miként a nőknél sem kap Katrina Kaif egyértelműen kiemelt szerepet.

A történet három gyerekkori barátról, Kabirról, Arjunról és Imranról szól, akik háromhetes útra indulnak Spanyolországba. Kabir nősülni készül, és arra kéri barátait, hogy legénybúcsújaként váltsák valóra régi tervüket, miszerint egy közös európai út során mindhárman javasolnak egy-egy különleges sportot a másik kettőnek, és ezeket közösen próbálják ki. Az egyezség része az is, hogy a másik kettő nem tudhatja előre, milyen sportot választott barátjuk, így a kalandok során számukra is meglepetés, mi vár rájuk.

A régen elvált barátok az út során ismét közelebb kerülnek egymáshoz, ám ezzel együtt a felszínre törnek korábbi konfliktusaik, eltérő temperamentumukból adódó ellentéteik, és jó néhány kalandon át kell esniük ahhoz, hogy ezeken felül tudjanak kerekedni és ismét egymásra találjanak. Eközben szép lassan kiderül, hogy mindhármuknak van egy olyan személyes problémája, amit önmaga elől is titkol, és amiről barátainak sem akar beszélni. Ám az út végére részben a barátok segítségével ezek a gondok is megoldódnak.

A film tulajdonképpen a fiúk barátságának alakulását követi nyomon. A film elején szembesülnek azzal, mennyire eltávolodtak egymástól, míg a három hét során egyre inkább feloldódnak, visszatalálnak fiatalkori énjükhöz és ezzel korábbi szoros barátságukhoz. A három fiú nagyon különböző karakter: Arjun számító, meglehetősen kiüresedett bróker, Kabir kedves, barátságos, ám némileg önállótlan fiú, míg Imran igazi bohóc, aki folyamatos szövegelésével és idétlen vicceivel mindig a társaság középpontjában van és minden női szívet meghódít.

Mivel a történet a férfi hősökre koncentrál, ezért a nőfigurák kevésbé kidolgozottak. Leila a Nyugaton élő, szabadszellemű, emancipált nőfigura megtestesítője, míg Kabir menyasszonya a tradicionális házasságot pártoló, modern életvitelű milliomos csemete, aki nem igazán nézi jó szemmel vőlegénye legénybúcsúját. A filmbeli harmadik partner, a spanyol lány figurája nagyon kidolgozatlan, inkább csak vázlatos, jórészt azért van rá szükség a filmben, hogy mindhárom fúnak legyen valami szerelmi története.

Zoya Akhtar a szereplőválasztáskor nagyon különböző hátterű színészeket hozott össze. Hrithik Roshan és Katrina Kaif egyértelműen Bollywood legjobban fizetett, legnagyobb közönséget vonzó sztárjai közé tartoznak, és mindkettejüknek elég kialakult sajátos szerepköre van. Míg Hrithik itt megmarad a szokásos szerelmes szerepben, némi cinizmussal és közönyösséggel árnyalva a megszokott karaktert, addig Katrina Kaif tőle szokatlan szerepkörben látható. Leila egyszerű, hétköznapi lány, aki a nyugati fiatalok oldott, természetes stílusában beszél és kommunikál, és be kell vallani, hogy ebben a sallangmentes, természetes színjátékot követelő szerepben Katrina sokkal jobb, mint amikor szélsőséges érzelmeket kell eljátszania klasszikus bollywoodi stílusban.

Abhay Deol, bár a Deol-klán tagja (Dharmendra unokaöccse), mégis inkább a művészfilmes vagy félművészfilmes vonal mellett kötelezte el magát, nagyobb sikereit ilyen filmekben aratta (Oye Lucky! Lucky Oye!, Dev.D). Jóllehet alakításai komoly kritikai sikert arattak, mégis szokatlan választás egy indiai rendező részéről egy ilyen színészt egy a legnagyobb sztárok egyikével egyenrangú szerepbe tenni. Kalki Koechlin a női színészek közt képviseli ugyanezt a vonalat, ő is a bollywoodi fősodortól eltérő, művészibb filmekben vállal inkább szerepeket, és az ő kiválasztásában nyilván az is szerepet játszott, hogy az időközben kultuszfilmmé vált Dev.D-ben ő volt Abhay Deol partnere.

A harmadik férfiszínész, Farhan Akhtar valahol a két véglet között helyezkedik el. Bár tipikus bollywoodi család sarja, elsősorban rendezőként és producerként ismert, színészként még csak kevés szerepet tudhat maga mögött, és e téren kedveli a félpopuláris, ám valamiféle kihívást jelentő szerepeket. Itt új oldaláról mutatkozik be, hiszen komikus szerepben korábban nem volt látható. Partnernőjét egy külföldön ismeretlen spanyol színésznő alakítja.

Ez a szokatlan összetételű színészgárda sajátos hangvételű filmet eredményezett. Bár a történet fordulatai sokszor követik a bollywoodi elvárásokat, a színészi játék modernebb, fiatalosabb az indiai filmekben megszokottaknál. Hiányoznak a nagy melodramatikus jelenetek, és a filmben meglehetősen hangsúlyossá válik a bollywoodi vígjátékokétól eltérő humor, melyben a közös hülyéskedések épp annyira szerepet kapnak, mint Imran idétlen viccei. A három férfiszínész eltérő múltja ellenére tökéletesen működik együtt, és különböző színészi imázsuk jól illik az általuk játszott szerephez.

A szokatlan színészválasztás talán csak egy jelenetben üt vissza: a film látványos táncjelenetében a fiúk egy falusi fesztiválon flamencót táncolnak, és itt a két táncolni kevésbé tudó színész hitelesebben alakítja a helyi táncot éppen tanuló átlagembert, Hrithik profi tánctudása némileg kilóg a jelenetből. Ám a jelenet annyira látványos, a zene pedig annyira magával ragad, hogy ilyen apróságokra nem nagyon figyel oda a néző.

Az embernek akaratlanul is az az érzése, hogy Zoya Akhtar egy jellegzetes Farhan Akhtar-filmet hozott létre. Ez persze nem teljesen véletlen, hiszen Farhan volt húga filmjének a producere, ő írta a dialógusokat és ő játssza az egyik főszerepet, és itt is, mint Farhan Akhtar minden filmjében, a papa, Javed Akhtar írta a dalszövegeket. Bár a beszámolók szerint az Indiában szokatlan road movie alapötlete Zoyától származik, a három barát története mindenképpen felidézi a Dil Chahta Hai és a Rock On!! alaphelyzetét, miközben a film fiatalos lendülete és az eltérő karakterek egymás mellé helyezése szintén emlékeztet a Rock On!!-ra.

De a film talán éppen emiatt jó. Szerethető figurák, a szokásosnál fajsúlyosabb konfliktusok, fiatalos humor, természetes színészi játék, jó zenék és gyönyörű spanyol tájak – a filmre mindenképpen érdemes rááldozni egy hideg, téli délutánt.

Kulcsszavak: Abhay Deol Farhan Akhtar Hrithik Roshan Kalki Koechlin Katrina Kaif

Hozzászólások

#11 katka50 2012-01-16 07:49

Most látom, hogy elrontottam, a legjobb rendező természetesen 1x a páros és a legjobb gonosz:
Aditya Pancholi

#12 kadarferenc 2012-01-16 14:36

Zindagi Na Milegi Dobara volt a legjobb, amit eddig láttam a tavalyi termésből. Utána Aarakshan és Force. Legjobb színész Amitabh, színésznő Genelia. Legjobb dal mindegy, csak Shreya Goshal énekeljen. A Galaxis legszebb hangja.

#13 inmfc 2012-01-16 16:08

Amik megvoltak, azokból nálam ez a top 10. Első ötig a sorrend az sorrend, utána már nem annyira fontos, ott már csak összedobáltam, hogy mi férne oda, ha nagyon kéne.

1. ZNMD
2. Shaitan
3. Dhobi Ghat
4. Rockstar
5. Don 2
6. Murder 2
7. Shor in the City
8. I am
9. NOKJ
10. Delhi Belly

Aztán legek szerintem.
A legjobb rendező Imtiaz, bocsi Farhan
A Ffi színész: Ranbir rockstar Kapoor, kétség nem fér hozzá
Színésznőknél: meg Vidya Balan volt a legjobb (NOKJ meg TDP)
Zeneszerző Pritam
Dal: Haal-e-Dil (de a karakter dela és az ik junoon is jó)
Zene, ost: ZNMD (a Rockstar előtt)

kb ennyi.

A hozzászóláslista frissítése
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.

Nincs jogosultságod a hozzászóláshoz!

JComments