Chennai Express (2013)
A Chennai Express a 2013-as év egyik legnagyobb sikere volt, amelyben Shah Rukh Khan ismét vígjátékkal szórakoztatta a közönséget, eddig tőle szokatlan közegben.
A közönség által szerényen csak King Khannak becézett Shah Rukh Khan Bollywood egyik legnagyobb sztárja. Karrierje a 90-es évek romantikus filmjeinek hősszerelmeseként indult és népszerűsége azóta töretlen. A filmiparon kívülről, ismeretségek nélkül került a szakmába, ahol a családi kapcsolatokat a saját maga által kialakított igen népes és prominens baráti körrel pótolja.
Deepika Padukone sikeres modellkarrierrel a háta mögött 2007-ben debütált Bollyoodban a Farah Khan rendezte szuperprodukcióban, az Om Shanti Omban Shah Rukh oldalán. Alakításáért elnyerte az év felfedezettjének járó Filmfare díjat, ami az Oscar bollywoodi megfelelője.
A Chennai express visszatér a klasszikus maszálágyökerekhez. Az „ellentétek vonzzák egymást”-szerelmi történetet sok, a hihetőség határán mozgó akciójelenet és egy kissé egyszerű, leginkább fizikai poénokkal operáló, chaplini slapstick humor kíséri. Az eltúlzott színészi játék - ami a férfi és női főszereplő alakítására is jellemző -, az eredeti maszálák jellegzetessége, így a nyugati nézőknek szokatlan lehet. A történethez India gyönyörűen fényképezett tájai szolgáltatják a hátteret.
A főhős, Rahul szülei meghaltak, így a kisfiút édességboltos nagyszülei nevelték fel. Negyvenévesen igazi nagyvárosi léhűtő. Nagyapja a 100. születésnapján egy krikettmeccs izgalmai közepette meghal. Utolsó kívánsága szerint Rahulnak el kell juttatnia a hamvait Mumbaiból Rameshwaramba, ami India déli csücskében, Sri Lanka mellett fekszik.
Rahul és hasonszőrű barátai máris előállnak egy remek tervvel: a hamvak elszállításának ürügyén leruccannak bulizni Goára pár napra néhány könnyen kapható lány társaságában. A nagyi megtévesztésére Rahul felül a Chennai Expresszre, hogy a következő állomáson leszálljon, ahol a haverjai már várják, hogy Goa felé vegyék az irányt. A tervbe azonban hiba csúszik, és Rahul a vonaton ragad egy gyönyörű tamil útitársnővel és az őt kísérő kétajtósszekrényekkel, a telefonja nélkül.
A lány, mint kiderül, egy helyi maffiafőnök lánya, aki a szomszéd falu főnökével kötendő házasság elől próbált megszökni. A lányt hazatoloncoló kis csapathoz így akarata ellenére csatlakozik Rahul is, aki minden fellelhető eszközzel igyekszik menekülni az egész vidéket markában tartó maffiafőnök és a bajkeverő lány elől.
A dalbetétek filmbemászóak és látványosak, gazdagon ellátva helyi látványosságokkal, népviseletbe öltözött táncosokkal, jelmezesekkel és elefántokkal, meg némi agráromantikával – SRK traktoron. A werkfilmből pedig azt is megtudhattuk, hogy a romantikus, lassított felvételeket gyorsított hanggal és gyorsított mozgással veszik fel, amit a filmen belassítva érik el a kívánt művészi hatást.
A Chennai Express több elemében emlékeztet a Hollywoodban az 1930-40-es években divatos screwball comedykre is, mint amilyen az Ez történt egy éjszaka. Azokban is egy karakán nő és egy kissé tutyimutyi férfi menekül közösen üldözői elől, miközben vicces és pergő párbeszédeket folytatnak gyors, humoros riposztokkal. Megtalálható a félreértéseken alapuló dramaturgia is, a történet végén pedig a kutya-macska viszonyban lévő főhősök természetesen egymásba szeretnek.
A film elég felületesen és a Bollywoodtól megszokott cukormázzal ugyan, de olyan témát érint, ami a mai Indiában sajnos még mindig aktuális. A kisebb falvak esetében a más valláshoz, társadalmi osztályhoz tartozó fiatalok nem házasodhatnak egymással. Akik mégis megteszik, számítaniuk kell családjuk és falujuk rosszallására, s ez a család becsületének helyreállítása érdekében akár a fiatalok kivégzéséig is fajulhat (becsületgyilkosságok).
A pároknak gyakran szökniük kell és aztán egyedül kell boldogulniuk a még mindig elsősorban a családi kapcsolatok mentén működő indiai társadalomban. Vannak szervezetek, melyek menekültházakat üzemeltetnek az ilyen helyzetben lévő párok számára. (Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom Balogh Boglárka: Love Commando című könyvét.)
Shah Rukh Khan maga is vegyes vallású házasságban él, ő maga hithű muszlim, felesége, Gauri hindu. Gyerekeiket mindkét vallás tiszteletére egyformán nevelik, így Shah Rukh a vallási megbékélést nemcsak nyilvánosan hirdeti, hanem saját otthonában gyakorolja.
A filmben természetesen önreflektív utalásokban sincs hiány. Az egyik jelenetben például SRK és Deepika azon viccelődnek, hogy a lány 50 évesnek nézi a férfit, aki szerepe szerint 40 - a valóságban 48, - finoman utalva arra a problémára, hogy Shah Rukh lassan kiöregszik a hősszerelmes szerepköréből.
A történet tanulsága is alkalmazkodik a hagyományokhoz: a kicsapongó, felelőtlen, nagyvárosi fiúnak az egyszerű, hagyománytisztelő, de szerethetően furcsa vidéki lánnyal való találkozásra van szüksége, hogy kilendítse életét a holtpontról, és megtanulja, mi a tisztelet és a bátorság. Az utolsó jelenetben pedig a macsó oldalát is felfedező Rahul megmutatja, hogy bármilyen kerti szerszám alkalmas fegyvernek, legyen az alumíniumvödör vagy ásó.
Borbély Zsuzsa írása
Megjelent a Premier Magazin márciusi számában, a Bollywood rovatban
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.