El tudjuk képzelni Katrina Kaifot rövid farmershortban, vagányan öltözve, amint éppen egy mozgó teherautó tetején ad rockkoncertet? Az ötlet elég bizarrnak tűnik, ám a Yash Raj Filmsnek mégis ez hozta meg a tavalyi év egyik legnagyobb sikerét.

Mint az a film címéből is kitűnik (Mere Brother Ki Dulhan, vagyis A bátyám menyasszonya), ismét a Bollywoodban oly népszerű romantikus komédiák egyikével van dolgunk, és ahogy a világnak ezen a felén szokás, a sztori sikere nem az eredetiségen, hanem a jól kidolgozott részleteken múlik.

A történet szerint Luv (magyar fordításban Szerelem) Londonban élő, jól kereső, idegenbe szakadt indiai, aki szokásos veszekedéseik egyikét követően szakít a barátnőjével, akivel már 5 éve együtt volt, és akivel már az esküvőjüket tervezték. Luv elhatározza, hogy új életet kezd és megkéri Indiában élő öccsét, Khusht (magyar fordításban Boldog), hogy keressen neki feleséget, mivel az öccsével annyira egyforma az ízlésük, hogy „aki az öcsnek tetszik, az neki is tetszeni fog”. Amikor Khush nehezen talál végre egy megfelelő jelöltet, és a fiú családja elmegy háztűznézőbe, az öcs rájön, hogy az elsőre ideálisnak tűnő lány minden, csak épp nem feleségnek való.

Dimple korábban az iskola fenegyereke volt, ivott, cigizett, kacérkodott a fiúkkal, és egy iskolai kirándulás alkalmával rockkoncertet rendezett az agrai erőd szigorúan védett műemlékének falai közt. Ám azóta már kitombolta magát és szülei kérésére hajlandó előre elrendezett házassággal férjhez menni. Folynak az esküvői előkészületek, már csak a vőlegényt várják haza Angliából, ám ekkor kiderül, hogy Luvnak igaza volt: aki neki tetszik, az az öccsének is tetszik.

A klasszikus indiai filmekben ekkor szokott következni a mindent elsöprő melodráma, melynek során a fiatalok a szerelem és a társadalmi és családi elvárások között őrlődnek, hosszasan epekedve egymás után. Ezeknek a filmeknek a végén a megoldást mindig a harmadik fél önfeláldozása hozza meg: a leendő házastárs egy véletlen folytán rájön, hogy párja nem őt szereti, hanem a másikat, és önként lemondva róla, összeházasítja egymással szeretteit.

A Mere Brother Ki Dulhan azonban nem így tesz. A melodráma helyett fergeteges komédiát kerekít az alapszituációból, ahol a fordulópont után csak még jobban halmozódnak a komikus jelenetek és fokozódnak a félreértésen alapuló, bohózati helyzetek. A film végét ugyan nem nehéz megjósolni, addig azonban még számtalan vicces fordulat következik.

A film sikerének titka nyilvánvalóan a szereposztás. Az elsőfilmes rendező, Ali Abbas Zafar nemcsak azzal tudta sikerre vinni a kissé elcsépelt alapsztorit, hogy szellemes epizódokkal tűzdelte tele, hanem azzal is, hogy új szerepkört talált ki Bollywood egyik legnagyobb aktuális kedvencének, Katrina Kaifnak. Valójában nem is egyet, hanem kettőt: Katrina a film elején kontrollálhatatlan vadóc, aki szexi, vagány ruhákban jár és minden szabályt semmibe vevő viselkedésével vadítja a körülötte lebzselő pasikat, a film második felében pedig kedves bohém, aki a legképtelenebb ötletekkel tudja az őrületbe kergetni a rá vigyázó öcsikét, ám bájos csintalanságával minden helyzetből ügyesen kimászik.

Ideális ellentétpárját alkotja Khush figurája, aki kissé visszahúzódó, merev, a konfliktusoktól inkább menekülne, így nem csoda, hogy a legtöbb helyzetben Dimple irányít, a fiú csak „elszenvedője” a történteknek. Imran Khan, az I Hate Luv Storyshoz hasonlóan, itt is kissé fanyar, cinikus figurát alakít, amivel sok újat nem hoz, viszont kétségtelenül elmondhatjuk róla, hogy sikerült megtalálnia az ifjú bollywoodi sztárok versenyében azt a szerepkört, amit senki más nem játszik rajta kívül és ami határozottan jól áll neki.

A trió harmadik tagja új felfedezés Bollywoodban. Ali Zafar Pakisztán egyik első számú popsztárja, akinek hazájában fantasztikus rajongótábora van, és bár korábban már játszott egy kevésbé sikeres indiai filmben, a Mere Brother Ki Dulhanban figyelt fel rá a szakma és a közönség. Itt ugyan csak komikus képességeit tudja megcsillogtatni, ám ez is elég volt ahhoz, hogy számtalan díjra jelöljék vele, és hogy megkapja India egyik legnagyobb filmes magazinjától, a Stardusttól „A holnap szupersztárja” díjat ebben a filmben nyújtott alakításáért. Mi több, mivel a filmkészítők nem akarták énekesi képességeit sem kihasználatlanul hagyni, a film egyik népszerű betétdalát is ő maga énekli.

A film zenei anyaga, az utóbbi évek divatjához alkalmazkodva, igyekszik minél változatosabb zenékkel szolgálni. Találhatunk benne lírai szerelmes betétet; Uttar Pradés-i hagyományok szerint dobzenekarral kísért lakodalmas, mulatós dalt; klasszikus, nagy tánckarral előadott, látványos item songot; és természetesen Katrina Kaif által prezentált kemény rockos számot.

A Mere Brother Ki Dulhan az igazi Bollywood-rajongók számára különleges meglepetéseket tartogat. Az utóbbi években mind nagyobb divattá vált, hogy a hagyományos indiai filmes tradíciók szerint megidézzenek a játékidő alatt számtalan indiai klasszikust. Jelen esetben szintén éltek a lehetőségekkel, és az idei Filmfare-díjaknál jelölték is „Az év legjobb jelenete” díjra azt az epizódot, amelyben Katrina részegen előadja a Sholayból Dharmendra öngyilkossági monológját. Ezt a jelenetet ugyan már sokszor, sok mindenkitől láttuk ennél sokkal jobb előadásban, azonban ma Indiában Katrinával (szinte) bármit el lehet adni. A film viszont számtalan vicces idézettel szolgál az indiai filmet jól ismerők számára. Vállalkozó kedvű olvasóink mindjárt le is tesztelhetik „Bollywood-ismeretüket”, megnézhetik, hogy az alábbi két fotó alapján felismerik-e a megidézett klasszikusokat.

A 2011-es év egyik legnagyobb kasszasikere tehát pimasz kifigurázása és modern újraértelmezése a kilencvenes évek kedvelt bollywoodi zsánerének, a menyegzőkön tetőző szerelmi háromszögeknek, ahol rendszerint mindkét fivér szíve a menyasszonyért dobog.
Imran Khan, Katrina Kaif és a pakisztáni szupersztár, Ali Zafar segítségével A bátyám menyasszonya humoros formában megidéz megannyi legendás filmsikert, ami így igazi csemege a bollywoodi filmek kedvelőinek.