Dabangg (2010)
A számtalan box office rekordot megdöntő Dabangg-ot Abhinav Kashyap jegyzi, aki képes volt a klasszikus maszálá-filmek, azaz kevert műfajú filmek legnemesebb hagyományainak megfelelve a modern nézői igényekhez igazítani első rendezését. Az indiai közönség ma is ezt a műfajt szereti a legjobban – lehetőleg mindenből kér és jó sokat. Ám amire a bollywoodi mozi hőskorában még volt három és fél óra, azt ma szűk 120 percben kell vászonra vinni. Testvéri rivalizálás, családi drámák, elszakított szerelmesek, akció, piszkos politikai játszmák, leszámolások, sztárparádé, vígjátéki elemek, dallamos slágerek és természetesen sok-sok látványos dalbetét – ami ilyen töménységben minden más filmgyártó nemzetnél a nézhetetlenség határát súrolná, azt Bollywood a mai napig mesteri módon vegyíti.
A film sikerének titka, ahogy azt a bollywoodi mozi elismert szakértői megjegyzik, hogy visszavitte az indiai filmet a szegény köznép közegébe. Az ötvenes és a hetvenes évek filmjei játszódtak ilyen közegben, a hőskorban anno Amitabh Bachchan figurája is azért aratott akkora sikert, mert a gazdagokkal szemben kiszolgáltatott és önmagának igazságot szolgáltató egyszerű embert jelenítette meg a vásznon. Aztán az indiai film eltávolodott közönségétől, a kilencvenes években milliomos csemetéket mutogattak csillogó palotákban, a 2000-es években pedig Nyugaton élő vagy nyugatias életvitelű fiatalokat. A plebs meg nézhette messziről az ő Indiájától fényévekre lévő történeteket. Ez a film nem egyszerűen az egytermes mozik közönségének is szól, hanem direkt őket célozza meg – úgy tűnik, vége a csak a multiplexek közönségére építő korszaknak Indiában.
A főszereplő tehát a nép embere. Pandey őrmester (Salman Khan) előbb üt, aztán kérdez. Modern kori Robin Hoodként a gazdagoktól lopó tolvajokat fosztja ki, a zsákmányt pedig megtartja magának. De a szűkszavú, goromba rendőr uniformisa érző szívet rejt – az udvarlásban félszeg férfinak korrupt politikusok és köztörvényes bűnözők utáni hajszában kell bizonyítania, hogy csak csontot tör, de szívet soha.
Pandey őrmester szűkszavú karakterének partnernője, ha lehet, még nála is kevesebbet beszél – cserébe Sonakshi Sinha kellően bájos, és zavarában bociszemekkel, szűziesen gyűrögeti szárija szegélyét. No de ezért Filmfare-t adni?!
A filmben kisebb-nagyobb szerepekben feltűnnek a bollywoodi nagy öregek, úgymint Anupam Kher, Vinod Khanna, Om Puri; a főgonosz, Sonu Sood személyében pedig Salman Khan emberére akad. (Érdekesség, hogy Salman Khan filmbéli édesanyja az a Dimple Kapadia, aki 1973-ban debütált Rishi Kapoor oldalán a Bobby című filmben, amiért ő azonban valóban megérdemelten kapta meg a Filmfare-díjat.)
Ami a végeredményt illeti, a könnyed sztorinak köszönhetően a Dabangg ugyanolyan, az akciók sorozatára felfűzött közönségfilm, mint amilyenek anno Bud Spencer főszereplésével készültek. Megkockáztatom, ha ő ma lenne fiatal, a táncjeleneteket leszámítva pont ilyen filmeket csinálna.
A modernizált zsáner Salman Khan jóvoltából Indiában él tovább, aki az egyik legnagyobb bollywoodi szupersztár, igazi legenda, az örök akcióhős, az elnyűhetetlen izompacsirta – nála nagyobb sztár talán csak kettő él a Hindusztáni-félszigeten. (Amitabh Bachchan, Shahrukh Khan.)
A negyvenötéves színész azonban nem véletlenül Bollywood egyik legnépszerűbb ikonja és erről bárki könnyedén megbizonyosodhat – elég feltűnnie a vásznon, pár pofon és beszólás után már le is vette lábáról a nézőt, aki feltétel nélküli Salman Khan-rajongóként fog felállni a székéből.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.