Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van.

Rang De Basanti (2006)

Sokkoló. Sok éve már, hogy először láttam a Rang de Basantit, de még mindig ez az első szó, ami eszembe jut, ha valaki megkérdezi, láttam-e, és ha igen, milyen volt. Az jut eszembe, ahogyan nem nagyon tudok levegőt venni az utolsó kocka utáni néhány percben, és ahogyan mindeközben görcsösen markolom a szék karfáját.

Persze azt is azonnal hozzáteszem: látni kell. Az indiai módra csak RDB-ként emlegetett film nem habkönnyű, nem szerelmes, de igazán bollywoodi és egyedi történet. A hindi filmekbe egykor azért szerettem bele, mert míg a nyugati filmeknek már a felénél ki tudom találni, mi lesz a történet vége, az indiaiaknál soha. Ez a Rang de Basantira sokszorosan is igaz.



A történet elején Sue (Alice Patten), egy brit lány Indiába érkezik, hogy filmet forgasson nagyapja naplójából. Az egykori brit elnyomó hadsereg katonájaként Sue nagypapája öt szabadságharcos történetét írja meg. A lány ehhez keres szereplőket, ám nem nagyon talál. De megismerkedik segítője, Sonia barátaival. Összebarátkozik a fiatal egyetemistákkal, majd ráveszi őket, hogy szerepeljenek a filmben.

A rendező, Rakeysh Omprakash Mehra nem sajnálta az időt az említett társaság bemutatására, illetve a helyzetük felvázolására. A „valódi” cselekmény csak másfél óra után kezdődik el, de mint azt az indiai filmektől megszokhattuk, a szünet előtti rész ugyanolyan fontos, mint ami utána jön.



Érdekessége a filmnek, hogy mindeközben az indiai fiatalokat bizonyos szempontból kívülről is látjuk, Sue nyugati szemén és kameráján keresztül. De beszélgetéseik során, amikor az angol lánynak mesélnek, belelátunk a delhi egyetemisták fejébe is. Szeretik hazájukat, de kiábrándultak. Csalódottak és úgy érzik, semmit nem tehetnek azért, hogy jobbá tegyék Indiát. Modernek, de együtt élnek az indiai hagyományokkal, ismerik és szeretik azokat. Félnek felnőni, mert nem tudják, mit hoz a nagybetűs élet, milyen lehetőségeik lesznek a korrupt, rosszul működő Indiában.

Változtatni azonban nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek – egészen addig, amíg nem kezdenek játszani Sue filmjében, és a magukra öltött karakterek el nem hitetik velük, hogy igenis tehetnek azon dolgok ellen, amelyek nem tetszenek nekik. Miközben látjuk Sue filmjét peregni, és megismerjük a szabadságharcosok történetét is, az évtizedekkel korábbi karakterek hősiessége és bátorsága átszivárog az ifjú színészekbe. Innentől pedig nincs megállás. A fordulópontot jelző lendületes dal, a Khalbali elején egyikük fel is írja a falra a híres szabadságharcos jelszót: Inqhilab Zindabad – azaz éljen a forradalom!



Az RDB-t 2006 január 26-án mutatták be, azon a nemzeti ünnepen, amely a modern India alapjait megteremtő alkotmány hatályba lépésére emlékezik. Már a dátum is szimbolikus volt, ám talán enélkül is hatalmas hatást váltott volna ki a film üzenete. Tudjuk, hogy Indiában a filmeknek hatalmas a társadalmi jelentősége, ám a Rang de Basanti talán ennél is továbbment.

Számos újságcikkben, egyetemi tanulmányban, szakdolgozatban dokumentálták, hogy hatására milyen sok indiai fiatal vált politikailag aktívvá. Volt, aki az RDB hatására tért haza külföldről és szentelte az életét annak, hogy az indiai közállapotokat javítsa. Egyes egyetemi campusokon a diákönkormányzati választásokon abban az évben (meglepetésre) komoly politikai témák merültek fel, a korábbi üres szónoklatokkal ellentétben. Tüntetések szerveződtek egy-egy botrány kapcsán, nem egyszer az RDB-ben látott mintára (gyertyákkal, Delhi emblematikus helyein). A sajtó ezt hamar elnevezte "RDB-hatásnak."



Ám a massachussettsi egyetemen írott szakdolgozatában Meghana Dilip arra is felhívja a figyelmet: az RDB-nek úgy lett komoly társadalmi hatása, hogy mindeközben ízig-vérig kereskedelmi vállalkozás. Bollywoodi filmektől szokatlanul sokat, a költségvetés 40 százalékát költötték marketingre, és a bemutatót egy hosszú kampány előzte meg, amelyben a Coca-Colával társultak.

Társadalmi témákról szól, de mindeközben szórakoztató film is tehát a Rang de Basanti. Az utóbbiról gondoskodik a parádés szereplőgárda: Aamir Khan, Sharman Joshi, Kunal Kapoor, Siddharth, R Madhavan, és Soha Ali Khan. A zenét A R Rahman szerezte, ami szintén garancia a minőségre: a dallamok fülbemászóak, a film után is jó újra meg újra meghallgatni őket.



Azzal kezdtem a cikket: az RDB bizonyos szinten sokkoló. Főleg a nyugati nézőnek, aki talán nem is érti, hogyan engedhették egyáltalán, hogy egy ilyen történetet megfilmesítsenek, hiszen (mondhatnánk) akár olyan tettekre is buzdíthatja a fiatalokat, amelyet sem Indiában, sem Európában nem tarthatunk elfogadhatónak. De az indiai filmek többek közt épp ezért ennyire érdekesek: sok nyitottság kell hozzájuk, és jókat lehet róluk vitatkozni.

 

A hozzászóláshoz be kell lépned.

Vetítések

2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai  (2014)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ

2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ

Legújabb hozzászólások
Filmajánlók véletlenszerűen

Milenge Milenge (2010)

Milenge Milenge (2010)

 A Milenge Milenge a Kareena Kapoor – Shahid Kapoor páros filmje, amit 2004-ben kezdtek el forgatni, ám csak idén nyáron jutott a közönség elé, a mozikba.A filmet azon sorozat egyik darabjaként szokták emlegetni, amit a Shahid-Kareena páros együttjárásuk idején...

Koi… Mil Gaya (2003)

Koi… Mil Gaya (2003)

  Rohit mentálisan visszamaradott fiú, mivel édesanyja terhessége során autóbalesetet szenvedett. Az iskolában bukdácsol, nála jóval fiatalabb gyerekekkel játszik és kortársai folyton gúnyolják. Egy nap kipróbálja űrkutató édesapja gépét, amellyel az földönkívüli civilizációkkal próbált kapcsolatba lépni. Nem sokkal később furcsa vendég...

Tees Maar Khan (2010)

Tees Maar Khan (2010)

 A tavalyi év egyik legjobban várt bollywoodi filmje, a Farah Khan rendezésében és az Akshay Kumar-Katrina Kaif páros szereplésével készült Tees Maar Khan mind kritikailag, mind pedig anyagilag rekord sebességgel bukott meg, és bár én például személy szerint sokáig...

Bachna Ae Haseeno (2008)

Bachna Ae Haseeno (2008)

  A Salaam Namaste és a Ta Ra Rum Pum rendezője, egyben a Hum Tum forgatókönyvírója, Siddharth Anand jegyzi a közelmúlt egyik szép kasszasikerét, a Bachna Ae Haseeno-t. Aki ismeri a fent nevezett filmeket, tudja, Anandji nem találja fel a spanyolviaszt,...