Az Awara (A csavargó) a legendás színész-rendező, Raj Kapoor egyik legismertebb filmje, mely bemutatásakor a világ számos országában sikert aratott és azóta is az indiai film egyik legnagyobb klasszikusaként tartják számon.

Raj Kapoor az indiai film egyik legnagyobb rendezője, Bollywood legendája és egyben (az amúgy nem kevés tagot számláló) Kapoor klán legnevesebb tagja. A mai Bollywood-rajongók számára pedig Karisma, Kareena és Ranbir Kapoor nagyapja.
Raj Kapoor tizenegy évesen játszotta első filmszerepét, huszonhat évesen rendezte első filmjét (Aag, 1948), amellyel akkor az indiai film legfiatalabb rendezőjének számított, és pályája során több mint hatvan filmben játszott. Kora egyik sikeres producere volt, aki számos színészt is útjára indított, többek között állandó partnerét, Nargist (akivel tizenhat filmben játszottak együtt), Dimple Kapadiát (Bobby), valamint három fiát, Rhandiv, Rajiv és Rishi Kapoort (lásd a Bobbyról szóló írásunkat). Számos filmje lett igazi közönségsiker, miközben ezeket a filmeket színészi alakításai és rendezői kvalitásai miatt a kritikusok és filmtörténészek is nagyra értékelik.

Az Awara az ötvenes évek indiai filmjének egyik legnagyobb sikere volt, mely bemutatásakor egész Dél-Ázsiában azonnal megnyerte a nézők szívét, de rendkívül népszerű volt Kelet-Ázsiában, a Közel-Keleten, Kínában, Afrikában, Törökországban és Afganisztánban is. Állítólag csak a Szovjetunióban több mint hatvanmillióan látták, és azon ritka indiai filmek közé tartozik, melyek a magyar közönség körében is általánosan ismertté váltak. 1953-ban jelölték a Cannes-i Filmfesztivál nagydíjára, és a Time magazin a tíz legnagyobb értéket képviselő indiai film közé sorolta, míg Raj Kapoor filmbéli alakítását minden idők tíz legnagyobb színészi alakítása közé választotta.

A film egyik különlegessége a szereposztás. Míg Raj Kapoor szerelmét állandó partnere, Nargis játssza, addig filmbeli apját igazi apja, a bollywoodi film ősapái közé sorolt Prithviraj Kapoor alakítja, akit többek között a Mughal-E-Azam című eposzból ismer a közönség. Raj fiatalkori alakját nála tizennégy évvel fiatalabb öccse, Shashi Kapoor játssza, ekkor még gyerekszínészként, azonban a hatvanas-hetvenes években ő is Bollywood meghatározó színésze lesz, és olyan filmben válik emlékezetessé, mint a Jab Jab Phool Khile, a Waqt, vagy a Deewaar. A filmben ezen kívül egy rövid cameo erejéig Raj Kapoor nagyapja, Dewan Bashwanath Kapoor is feltűnik, akinek ez volt az egyetlen filmszerepe.

A történet jellegzetes indiai melodráma, ám a szokásosnál jóval komolyabb erkölcsi problémákkal és művészi megformálással.
A történet főszereplője Raj, a piti bűnöző, aki az utcán nő fel, miután bíró apja egy alaptalan vád következtében elűzi édesanyját otthonukból, amikor az várandós vele. Raj lopásokból és betörésekből tartja el magát és édesanyját, aki elől eltitkolja bűnös életét. Ám Raj nemcsak anyjának hazudik. Egy lopás kapcsán találkozik gyerekkori szerelmével, Ritával, akinek a kedvéért megpróbál megjavulni, ám a körülmények folyton ellene fordulnak. Amikor végül a rendőrség elfogja és bíróság elé állítja, saját apját jelölik ki bírójának, ám Rita mellé áll, és kezdő ügyvédként elvállalja a védelmét.

Az Awara Indiának a mai bollywoodi filmekben ismeretlen arcát mutatja meg. Az indiai film számos elemzője szerint Bollywood a kilencvenes évek óta fokozatosan eltávolodott a kisemberek hétköznapi világától, és egyre inkább elfeledkezik azokról, akik közönsége nagy részét alkotják. A kilencvenes évek filmje a milliomos újgazdag csemeték világában, a kétezres évek filmje pedig a nagyvárosokban vagy külföldön élő, modern, nyugati életvitelt követő fiatalok körében játszódik, akik az indiai társadalomnak csak egy nagyon szűk rétegét teszik ki.
Raj Kapoor több filmben is szereplő jellegzetes figurája ezzel szemben az útszéli csavargó, Chaplin csavargójának indiai rokona, aki szegénysége és kitaszítottsága ellenére is megőrzi jókedvét és minden körülmények között becsületes marad. Hasonlóan a hetvenes évek ikonikus figurájához, a legtöbbször Amitabh Bachchan által megformált dühös fiatal alakjához, Raj Kapoor csavargója is a társadalom peremén él, és a szegénység, a társadalmi kitaszítottság, a család megsegítésének szüksége kényszeríti rá a bűnöző életmódra. Ám míg Amitabh Bachchan figurája dacosan küzd a társadalom ellen, és egyfajta elkerülhetetlen sorsszerűség vezényli, addig Raj Kapoor figurája mindig naiv, tiszta és szerethető marad, akinek még a bűnöző életmód közepette is a becsület a legfontosabb érték, és akiről mindvégig elhisszük, hogy van esélye a megváltásra, az új életre.

Az Awarában központi szerepet kap a szerelem, hiszen Rajot anyja iránti tisztelete és Rita iránti szerelme veszi rá újra és újra, hogy megpróbáljon életén változtatni és a társadalom megbecsült tagjává válni. Raj Kapoor filmje erősen társadalomkritikus. A forgatókönyvíró és a rendező nem rejti véka alá a véleményét, miszerint a fiatalok bűnöző életformája az egész társadalom felelőssége, melynek oka a munkanélküliség, a szegénység és sokszor, mint Raj esetében is, a buta előítéletek. Míg a hetvenes évek hőse számára legtöbbször nincs kiút, és a társadalmi viszonyok reménytelennek, megváltoztathatatlannak tűnnek, addig az ötvenes évek filmjéből még kiérződik az optimizmus, hogy a társadalmi körülmények jobbításával a bűnözés és a fiatalok rossz útra térése is megszüntethető.

A történet azonban csak úgy hiteles, ha a szegényes körülmények a vásznon is megelevenednek, így a mű helyenként az indiai filmben szokatlan képekkel mutatja be a szegények életét. Bollywood azonban nem lenne Bollywood látványosság nélkül, így a bíró és gyámleánya háza viszont roskadozik a gazdagságot kérkedően hirdető részletetektől: hatalmas belső terek, pompásan faragott lépcsők, drága bútorok, antik jellegű szobrok, elegáns zongora - hogy csak a legszembetűnőbbeket említsük. A különbség ordító, a film így minden magyarázat nélkül, már pusztán a látványvilág által is nyilvánvalóvá teszi számunkra a nincstelen kérő és a gazdag felsőosztálybeli lány közötti áthághatatlan társadalmi szakadékot. Raj ugyan mindkét közegben elég otthonosan mozog, időnként öltönyt és nyakkendőt ölt és eljátssza a jómódú fiatalembert, ám előbb-utóbb mindig lebukik, és minduntalan szembesülnie kell azzal, hogy származása és múltja miatt sehol nem adnak neki esélyt.

A történetet a nagyszerű színészi alakítások teszik igazi klasszikussá. Raj Kapoor humorral fűszerezi az erkölcsi vívódás és a szerelmi vágy között ingadozó, becsületes csavargó figuráját, miközben Nargis Ritája bájos, naiv, lángolóan szerelmes, és persze igazi indiai hősnőhöz méltóan gyönyörű. Ehhez nagyban hozzájárul a film fényképezésmódja, mely a világítási hatásoknak köszönhetően glóriával övezi, mintegy éteri fénybe vonja a legendás színésznőt.
A film látványvilága gyönyörű, már-már művészi szintre emeli az amúgy melodrámai köntösben megjelenő populáris történetet. Kontrasztosan megvilágított, helyenként líraian lágyított képek, precízen eltervezett, csodás kompozíciók, művészien felépített külső és belső terek, melyek közé olyan tájképek és természeti felvételek keverednek, melyek egészen sajátos lírai hangulatot kölcsönöznek a helyenként igen keserű történetnek.

A mai néző azt gondolná, hogy a bollywoodi filmekre jellemző látványvilágot fekete-fehérben nem lehet elképzelni, hiszen számunkra az indiai film egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a különleges színhasználat, az élénk színekben való tobzódás. A kortárs indiai film fontos eleme a minél több látványelem felsorakoztatása, legyen az akrobatikus akciójelenet, különleges, külföldi helyszín, vagy számtalan pazar kosztümöt és hatalmas tánckart felvonultató táncjelenet.
Az ötvenes évek filmjéből sem hiányzik az attrakció, ám azt egészen más formában valósítja meg. A színkavalkád helyett a bíró lakásának gazdag részletein legeltetheti a szemét a néző, a művészi kompozíciók és a gyönyörű megvilágítás sokszor még a legegyszerűbb helyszínen játszódó jeleneteket is vizuális élménnyé teszik, ám az igazi meglepetés a táncjeleneteknél éri a nézőt. Miközben a film egyes dalai (mint a híres Awara-dal) hétköznapi helyszíneken, hétköznapi szereplőkkel játszódnak, addig a film más táncjeleneteit hihetetlen kreativitással megalkotott, bonyolult díszletekben, nagy tánckarral és a fekete-fehér film adta minden lehetőséget kihasználó fényképezésmóddal vették fel. Akik látták a filmet, biztosan nem felejtik el a Raj álmaként megjelenő, elképesztő látványvilággal bemutatott táncjelenetet.

Raj Kapoor mindig rendkívül jó érzékkel választotta meg filmjei zenéit, ennek a filmnek is állandó zeneszerzői, Shankar-Jaikishan alkották meg a zenei világát, és sok filmjéhez hasonlóan, az Awara legtöbb dala is örökzöld sláger lett. A kortárs Bollywood nyugati zenéihez szokott néző pedig örülhet, hogy végre indiai hangzású dalokat is hallhat.

Az Awara különleges élmény, elmerülés egy a mai Bollywood-rajongók által kevéssé ismert korszak világában. Az indiai film és kultúra kedvelői számára megkerülhetetlen alapmű.