Íme Ranveer Singh, a Band Baaja Baaraat hőse, aki háromévesen eldöntötte, hogy filmsztár lesz. Bollywood ifjú titánjával a Filmfare magazin februári számában Anuradha Choudhary beszélget.

Első ránézésre Ranveer Singh átlagos nagyvárosi srácnak tűnik. Nyúlánk alak, szélfútta tincsek, friss borosta, farmer és póló.  De alig tíz perc beszélgetés után egyértelművé válik, miért is zárta szívébe a nagyközönség és a filmes sajtó. Lehengerlően energikus egyéniség. Szinte hadar, olyan lelkesen beszél, ide-oda csapong a témák között. Alig győzöm követni. Az egyik pillanatban még a gyerekkoráról mesél, a következőben már táncra perdül a legújabb slágert dúdolva, majd rögtön utána elrappeli az egyik, anno általa írt reklámszöveget (egy szúnyogirtóhoz), hogy aztán kedvenc párbeszédeit citálja a Deewaar című filmből. Időt se hagy arra, hogy abbahagyjam a nevetést.
Nem az a klasszikus férfiszépség. Több annál. Sármja belülről fakad, és az ember csak ámul, majd hirtelen azon kapja magát, hogy nem tudja levenni a szemét erről az érzelmeket ilyen őszintén kifejező arcról. Ugyanaz a varázslat, mint a filmvásznon.

Ha már a filmvászonnál tartunk, az interjú készítésekor ötödik hete vetítik a mozik teltházzal Ranveer Singh első filmjét, a Band Baaja Baaraatot (Egy halom lakodalom). Ez a fiú egyszerre vette le lábáról a mozirajongók és a kritikusok seregét. A siker elsöprő, telefonja azóta szüntelenül csörög: Shah Rukh Khan közölte vele, hogy személyében megszületett a legnagyobb filmsztár – mármint persze szigorúan utána; Karan Johar és Rajkumar Hirani [ő többek között a 3 Idiots író-rendezője] pedig ódákat zengtek róla. Annak a kissrácnak, aki háromévesen eldöntötte, hogy filmsztár lesz, ezzel valóra vált a legszebb álma. Nem csoda, ha azóta a fellegek közt jár, és boldogságát nem is próbálja titkolni.

– Erről álmodtam gyerekkorom óta. Amióta csak az eszemet tudom, színész akartam lenni.

Haladjunk akkor időrendben! Minden egy családi összejövetelen, egy születésnapi vendégeskedéssel indult. Unatkozó nagymamája megkérte, táncoljon neki. A háttérben a Hum című film egyik dala szólt. Ahogy a csöppség átadta magát a zenének, lassan abbamaradt a felnőttek társalgása, és köréje sereglettek. Erre a sorsdöntő pillanatra így emlékszik vissza:

– Először csak jól esett, hogy mindenki rám figyel. De aztán, bármennyire is furcsán hangozhat ebben az életkorban, megéreztem valamit abból a kapcsolatból, ami közönség és előadó között van. Minél nagyobb erőbedobással táncoltam, annál lelkesebben biztattak a folytatásra. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, és egyszerűen imádtam. Tudtam, hogy ez kell nekem.

Ez a meghatározó élmény terelte aztán az iskolában a színjátszás, a kultúr- és vitaszakkörök felé. Mindegyikben jeleskedett, és környezete is elismerte kimagasló képességeit. Nevetve meséli:

– Épp a minap találkoztunk a barátaimmal. Mondták is, semmi kétség, én eleve erre születtem, csupán idő kérdése volt, hogy sikerüljön. És sikerült.

 

De a mozifilmek világába rögös út vezetett. Nem voltak filmes kapcsolatai, miközben a stúdiók csak a befutott sztárok és híres klánok gyerekeinek adnak esélyt ismeretlenül. Így hát Ranveer a főiskola mellett különböző pr-ügynökségeknek dolgozott forgatókönyveket és reklámszlogeneket írva. Miközben a többi diák élvezte az életet, ő keményen hajtott a jövője érdekében. Diploma után a szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy az Egyesült Államokba menjen tanulni, így a bollywoodi tervek végleg parkolópályára kerültek. Beletörődött, hogy az újabb egyetem után jól fizető állást szerezhet egy reklámügynökségnél, de a filmes karrier elérhetetlenné válik. Neki azonban nem ezt a sorsot szánták.
Másodéves volt az Egyesült Államokban az indianai Bloomington Egyetemen, amikor kénytelen volt a színjátszást is felvenni a tanmenetébe, mert a többi órán betelt a létszám.

– A legelső napon azzal kezdte a tanárunk, hogy amolyan rögtönzés keretében adjunk elő bármit a többiek előtt. Mindenki kitalált magának valamit. Amikor rám került a sor, fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Párbeszédeket idéztem a Deewar című filmből. Egy szót se értettek belőle a többiek, de nagyon megtapsoltak. Újra éreztem azt az ismerős borzongást. Visszamentem a helyemre és leültem. Éreztem, hogy végem. Nekem ezt kell csinálnom!

Az egyetem elvégzése után Ranveer hazaköltözött Indiába. Asszisztens lett egy régi barátjánál, aki felkapott reklámszakember volt. Azonban egyre csak ez járt a fejében:

– Tennem kell valamit. A szüleim olyan sok pénzt áldoztak a taníttatásomra, abban bízva, hogy jól fizető állásom lesz. Apám üzlete nem ment valami fényesen, mégis megannyi áldozatot hozott értem. Erre itt ülök egy színidiplomával a zsebemben, miközben szüleim ismerőseinek gyerekei jobbnál jobb állásokat kapnak külföldön.

Hamar átlátta, hogy a reklámszakma milyen hálátlan foglalkozás, még ha remek iskolának is bizonyult az élethez, ráadásul még jól is fizetett.
Beiratkozott Kishore Namit Kapoor színitanodájába:

– Az első napon tudtam, hogy nem a megfelelő hely a színjátszás elsajátításához. Minél hangosabb voltál, annál nagyobb tapsot kaptál. Ennyi. Elég kiábrándító volt. Időbe került, míg kihevertem a csalódást. Arra viszont rájöttem, hogy a színjátszást igazán nem lehet tanulni. Vagy jön ösztönösen, zsigeri mélységekből, vagy reménytelen. Ezek az iskolák egy jó keretet adhatnak, de a saját hangodat magadnak kell megtalálnod.

Hamarosan egyre több ajánlatot kapott: legyen DJ, tévés műsorvezető, modell, szappanopera-színész.

– De egyik se érdekelt. – vigyorog. - Makacsul, mindenre elszántan csakis hindi film hero, vagyis bollywoodi filmsztár akartam lenni. Annál kevesebbel nem érem be! Idővel filmszerepekre, köztük főszerepekre is kaptam ajánlatokat. De nem fogadtam el egyiket sem, pedig volt olyan, ami sikeres lett. El se tudom mondani, milyen iszonyúan kemény volt ezekre nemet mondani. De ha hiszel magadban, ha hiszed, hogy alkalmas vagy valami ennél is jobbra, akkor várnod kell. Ezek az ajánlatok és meghallgatások megmutatták, hogy végre elérhető közelségbe került számomra a filmek világa. Vártam azt az egyet, amire nem tudok nemet mondani.

 


És jött a Band Baaja Baaraat.

– Épp randim volt, amikor csörgött a telefonom. Szereplőválogatásokat szervező barátom keresett, de hát csak nem vehettem fel! – vigyorog. De egyre csak hívott. Amikor már kezdett kínossá válni a dolog, nem csinálhattam úgy, mintha nem történt volna semmi, fel kellett vennem a telefont. A barátom magából kikelve kérdezte, hogy mégis hol a pokolban vagyok?! Miért nem veszem fel a telefont? Mondtam, hogy randin vagyok. Közölte, hogy most rögtön olvassam el az sms-t, amit küldött, hívjam vissza, ha érdekel. Nézem az sms-t: Aditya Chopra találkozni akar velem! Szinte sikítottam a döbbenettől. Azonnal visszahívtam az ismerősömet. Elmondta, hogy főszereplőt keresnek egy készülő filmhez, és meg akarnak nézni. Be tudok-e menni másnap a Yash Raj stúdiójába? Ez volt a legnagyobb esély, amit kaphattam!
Másnap két jelenetet kellett előadnom, miközben tudtam, hogy abban a két percben le kell nyűgöznöm a filmipar legbefolyásosabb alakját. Még ha nem is engem választ, olyan jól kell csinálnom, hogy számoljon azért velem a jövőben. Óriási nyomás volt rajtam. Az a pár perc élet-halál kérdése volt számomra. Utána bejött a rendező, Maneesh Sharma. Visszanézte a jelenetet és ennyit kérdezett: Hol bujkáltál eddig?
Elmondta, hogy meggyőztem mind őt, mind Aditya Choprát, viszont fenntartásaik vannak. Először is, a Yash Rajnál soha nem foglalkoztak kezdőkkel. Másodszor, a külső megjelenésem nem passzol. Ők egy jólfésült szépfiút keresnek, amolyan klasszikus anyukák kedvencét. De adni akarnak nekem egy esélyt. Két hét múlva jöjjek vissza, kipróbálnak még pár beállítással.
Két héttel később Maneesh elvitt Aditya Chopra irodájába. Látnod kell azt az irodát, hogy elhidd! – mondta nekem áradozva. – Akkora, hogy focizhatnánk benne!
Odabent Aditya Chopra aztán közölte a jó hírt: Ranveer, veled csináljuk a filmet. Örömömben felugrottam a székből. Nem hittem a fülemnek. Útravalóul azt mondta még, hogy legyek mindig ilyen őszinte a kamerával szemben.
Remegő lábakkal távoztam. Sokkolt, ami történt. Leültem a padlóra és zokogni kezdtem. Aditya Chopra épp kilépett az irodájából, meglátta, hogy ott bőgök a földön, és csak ennyit mondott: Meg fogod tudni csinálni.

A pletykák szerint azonban valójában Ranveer apja százmillió rúpiát (kb. 420 millió forintot), vagyis a film teljes költségvetését kifizette a stúdiónak, csak hogy vele forgassák le a filmet.

 – Marhaság! – csattan fel dühösen. - Meg se fordulna apám fejében, hogy bárkit is lefizessen. Jó lenne, ha az újságírók legalább egy kicsit utánajárnának az ilyen pletykáknak, mielőtt leírják azokat. Van egy srác, aki keményen gürcölt évekig, hogy végül megkapja ezt a filmet, erre maguk meg leírnak egy ilyen hülyeséget. Semmibe veszik ezzel azokat az áldozatokat, amiket az álmom eléréséért hoztam. Nagyon nem tetszik a dolog, már csak azért sem, mert nagyon rosszul esett apámnak a gyanúsítgatás. Nem szeretem a szüleimet szomorúnak látni.
Azt pedig egy pillanatra se felejtsük, hogy a Yash Raj stúdióról beszélünk, ahol tízmilliárd rúpiákban gondolkoznak. Nincs szükségük senki százmilliójára, hogy filmeket csináljanak. Az ország legnagyobb produkciós cége, eszement ötlet egy ilyen pletykának akár egy percig is hitelt adni.

De más miatt is dühös. Amikor évekig próbált a filmipar közelébe jutni, csak és kizárólag a sztárok csemetéi kaptak esélyt a stúdióknál, például Ranbir Kapoor, Imran Khan, Harman Baweja.

 – Nem volt kitaposott út előttem. De már van valaki, akinek történetéből meríthetnek mások is. Van valaki, aki filmes kapcsolatok nélkül, saját erőből eljutott idáig. Remélem, bátorsággal és reménnyel szolgálhatok annak a több ezer fiatal színésznek, akik még küzdenek a saját álmukért.

Ha már a többi színésznél tartunk, beszélik, hogy filmbéli partnernőjéhez gyengéd szálak fűzik. Állítólag sűrűn látni Anushka Sharma társaságában.

 – Micsoda?! – nevet fel döbbenten. - Anushka és én csak barátok vagyunk!

Már megint ez a szöveg... Ez a "csak barátok vagyunk" formula sehogysem akar kikopni a színészek szótárából? Amikor ezt a kérdést számonkérőn felteszem neki is, elbizonytalanodik kissé.

– Nagyon közeli barát. Igazán kedvelem. Gyönyörű, okos, magabiztos, de nem járunk együtt. Nem tudnék olyan társa lenni, mint akit megérdemel, aki csak rá figyel és nem a karrierjére. Anushka csak egy barát. A randizás egyelőre lekerült nálam a napirendről. Jelenleg csak a munkámról tudok beszámolni. Egyébként is, meglehetősen egoista vagyok, aki többnyire magával van elfoglalva. Talán kinövöm idővel. Az biztos, hogy pocsék párja lennék bárkinek, ennek pedig nem akarok kitenni senkit. Különösen nem egy olyan barátot, mint amilyen Anushka. Nagyszerű lány. Aki őt szeretné, annak nagyon sok törődést kell adnia, maximális odafigyelést. Amit Anushka igazán megérdemel. De egy kapcsolatban én nem tudok ilyen lenni.

Ahogy Anushkáról beszélünk még egy kicsit, elárulja, hogy a közös munka kezdetén nehezen kerültek egy hullámhosszra.

– Nincs semmiféle színészi előképzettsége. Nagy teret enged a spontaneitásnak az egyes jelenetekben. Én azért jobban szeretem a próbákat. Ha nagy nehezen elpróbáltunk valamit háromszor, rögtön közölte, hogy ő már eleget próbált, nem bír többet, és különben is, így a végén gépies lesz az előadásmódja. Én viszont nyugodtabb vagyok, ha 10-15 alkalommal is elpróbáljuk ugyanazt. Persze, mindezek ellenére később jó barátok lettünk. Szerintem Anushka jobb színész nálam, már csak azért is, mert nem törődik azzal, hogy a nagykönyv szerint milyen a jó színészi játék. Örülök, hogy az oldalán szerepelhettem.
Jelenleg életem legszebb korszakát élem. Keményem megdolgoztam érte, és szeretném kiélvezni.

Eddig jutunk, többre már nincs időnk. Csörög a telefonja, Ritesh Sidhwani* hívja, hogy gratuláljon neki. Mint egy kisgyerek, rögtön fülig szalad a szája.
Semmi kétség,  az ő álma valóra vált.**

* Ritesh Sidhwani producer, aki Farhan Akhtarral közösen létrehozta az Excel Entertainment produkciós céget. Olyan filmek fűződnek a nevükhöz, mint a 2006-os Don, vagy épp a Rock On!!.

** Az interjúban nem szerepel az alábbi két érdekesség:

- A színésznek nem ez az igazi neve, Ranveer Bhavnani névvel látta meg a napvilágot 1985. július 6-án.

- A Band Baaja Baaraatot bemutatásakor többen is temették, mondván, a Yash Raj az utóbbi időben zsinórban hozott ki gyenge filmeket, itt pedig egy noname színész és a már szinte teljesen elfeledett Anushka Sharma nem bír nézőcsalogató erővel.
Kivételesen nem jött be a papírforma. A sikert látva a stúdió 2011. áprilisában már el is kezdte forgatni a Ladies vs. Ricky Bahl című produkciót szintén a Ranveer-Anushka párossal a főszerepben, a rendezést pedig újra a Band Baaja Baaraatot jegyző Maneesh Sharmára bízták. Tervezett bemutató 20011. december 9.