Hihetetlennek tűnhet, hogy a bollywoodi filmek csillámporos palettáján lehet helye egy társadalmi szatírának, pláne, hogy akár sikeres is lehet. Ennek ellenére a 2010-ben készült Peepli [Live]-nak pont ezt sikerült bizonyítania.

Már a film alaphelyzete sem emlékeztet a hagyományos bollywoodi filmekre: a helyszín ezúttal nem egy nagyváros, hanem egy kis elszegényedett falu, Peepli, főszereplőnk pedig nem egy túlidealizált hős, aki nagy dolgokra (de legalábbis szerelemre) hivatott, hanem egy teljesen átlagos, egyszerű földműves, Natha, akit a hagyományos, összetartó, harmonikus család helyett a tökéletestől igencsak távolálló rokonok várnak haza. A bonyodalmat az okozza, hogy a bank el akarja árverezni Natha házát és földjét, hogy így fedezze a vissza nem fizetett kölcsönt. Hősünk kétségbeesésében egy helyi politikushoz fordul segítségért, aki gyakorlatilag azt tanácsolja neki, hogy kövessen el öngyilkosságot, mert így legalább a család komolyabb pénzhez jutna, ugyanis az állam kártérítést fizetne. Ahogy Natha és bátyja, Budhia komolyan mérlegelik ezt a lehetőséget, egy helyi újságíró kihallgatja őket és megírja az újságban, a média pedig felkapja a hírt. Innentől egész Peepli élete a feje tetejére áll: minden televíziós hírműsor élőben szeretné közvetíteni Natha halálát, a politikusok pedig a választási kampány eszközeként tekintenek az esetre és ezért minden áron próbálják megakadályozni (vagy épp elősegíteni) az ominózus öngyilkosságot.

A Peepli [Live] alapszituációja egy valóságos helyzetre épül: a kilencvenes évek közepén rohamosan emelkedni kezdett az indiai földművesek által elkövetett öngyilkossági esetek száma (2002 és 2006 között több mint 17500 indiai földműves lett öngyilkos). A film tehát – a bollywoodi filmek nagy átlagától eltérően – egy nagyon aktuális és igen komoly társadalmi problémát jár körül, és mindezt úgy teszi, hogy nem esik bele a túlzott leegyszerűsítés hibájába: bár érezhető a történet valós súlya, a Peepli [Live] mégsem megy át szentimentális melodrámába (ahol a szegény tökéletes hőst legyűri a gonosz társadalom), hanem minden szempontból realista módon igyekszik bemutatni a történetet.

A film forgatókönyvét Anusha Rizvi írta és mutatta meg 2004-ben Aamir Khannak, aki, meglátva a történetben a potenciált, felkarolta a filmet és vállalta a finanszírozását. A Peepli [Live] nagyon kis költségvetésből készült el, ami – ellentmondásosnak tűnő módon – kifejezetten jót tett a filmnek. Bollywoodtól szokatlan módon teljesen hiányoznak a nagy sztárok a filmből (bár az eredeti tervek szerint maga Aamir Khan játszotta volna a főszerepet), és eredeti helyszíneken (azaz valós elszegényedett vidéki falvakban), helybéli statisztákkal vették fel a film nagy részét. Ezektől egyrészt lényegesen olcsóbb lett, mint egy bollywoodi blockbuster, másrészt sokkal hitelesebbé vált, és a reális kontextusnak köszönhetően sokkal valóságosabban tudja megjeleníteni az ábrázolt társadalmi problémát is.

A film az alacsony büdzsének köszönhetően igen nyereséges lett, de ennél sokkal jelentősebb volt a kritikai elismerés. A Peepli [Live] – az indiai filmek közül elsőként – szerepelt az egyik legfontosabb független filmes fesztivál, a Sundance versenyprogramjában, valamint vetítették a Berlinalen. Számos nemzetközi és indiai díjat nyert, sőt 2010-ben India ezt a filmet indította az idegen nyelvű Oscar-díjért (bár végül – az Amir Khan Productions korábbi alkotásával, a Lagaannal ellentétben – nem válogatták be az Oscar-jelöltek közé). A kritikusok értékelték, hogy a film nem egyszerűsít és tipizál, hanem okosan ábrázol, illetve sokan üdvözölték azt a hibriditást, ahogy a Peepli [Live] összeegyezteti Bollywood szórakoztató tömegfilmes hagyományait a valós társadalmi mondandóval és a szatirikus elbeszéléssel.

Ez a fajta hibriditás, azaz a félutas pozíció a tömegfilmes bollywoodi hagyományok és a művészfilmes intuíciók között már korábban is jellemző volt Aamir Khan munkásságára. Őt tulajdonképpen lehetne Bollywood Robin Hoodjának is nevezni: évente elvállal egy tipikus szuperprodukciót és az azzal megkeresett sztárgázsijából kis költségvetésű művészfilmeket (vagy legalábbis művésziesebb filmeket) finanszíroz saját produkciós cége, az Aamir Khan Productions égisze alatt. Ezekre a filmekre az jellemző, hogy – a Peepli [Live]-hoz hasonlóan –  a megszokott bollywoodi filmstílust kiegészítik egy realistább, művészibb ábrázolásmóddal és aktuális, valós társadalmi üzenetet is közvetítenek.

Aamir Khan személyes társadalmi felelősségvállalását jól illusztrálja 2012-ben indított televíziós talkshow-szerű műsora, a Satyamev Jayate, ami az elmúlt időszak egyik legismertebb és legnézettebb indiai televíziós műsora lett. A talkshowban olyan érzékeny szociális és társadalmi témákról van szó, amelyek nagyon komolyan érintik Indiát (különösen a vidéki, falusi lakosságot), mégis még mindig szinte tabuként kezelik őket: a műsor foglalkozott a családon belüli erőszakkal, az alkoholizmussal, a kiskorúak szexuális bántalmazásával, az idősek és mozgássérültek társadalmi megítélésével és olyan India-specifikus témákkal, mint a kaszton kívüliek helyzete, a hozomány problémája, a szelektív abortusz és az ivóvízhiány. Bár a Satyamev Jayatet többen is bírálták kivitelezése miatt, az általa indított társadalmi diskurzus már most kézzelfogható hatást ért el.

A Peepli [Live] mindezzel együtt felveti a kérdést, hogy egy ilyen mű mennyiben tekinthető még egyáltalán bollywoodi filmnek, hiszen a nagy sztárok helyett ismeretlen arcok tűnnek fel, a megszokott bollywoodi zenés-táncos jelenetek hiányoznak a filmből, a film formája is feszesebb, mint megszokott (már majdnem olyan rövid, mint egy nyugati film). A csillogó, látványos jelenetek helyett pedig csak poros földutakon bandukoló földműveseket láthatunk, és nem utolsó sorban sokkal komolyabb témákat feszeget, mint amilyeneket általában a népszerű bollywoodi filmek szoktak. De függetlenül attól, hogy a művészies bollywoodi film címkéje vagy a bollywoodias szerzői művészfilm címkéje kerül végül rá, a Peepli [Live] egy igen jól sikerült film. Szociálisan érzékeny és mégsem banális, olyan film, ami egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.