Az indiai Oscarnak is tartott díjakat a legrangosabb indiai filmes lap, a Filmfare alapította 1953-ban, akkor mindössze öt díjat osztottak ki. Mára a szakmai elismerés legmagasabb rangú díját kiterjesztették a filmipar legkülönbözőbb területeire, és négy kategóriában összesen harmincegy díjat osztanak ki. Ezek közül a legfontosabb a közönségdíjak csoportja, mivel ebben a kategóriában a jelöléseket és a díjakat is a közönség szavazatai döntik el, ezért ez tükrözi legjobban a szakmabeliek valódi sikerességét. Ezek közé tartozik a legjobb színész és színésznő, a legjobb rendező, legjobb film, a legjobb pályakezdő színész és színésznő, a legjobb férfi és női mellékszereplő, valamint az indiai filmipar sajátosságaiból kifolyólag a legjobb zeneszerző, dalszövegíró, férfi és női playback-énekes, továbbá a legjobb komikus és negatív szereplő díja is. A közönségdíjak mellett később megalapították a Kritikusok díjának csoportját is azon filmek elismerésére, melyek nem értek el kiugró közönségsikert, azonban magas szakmai színvonalat képviseltek. Ez a kategória biztosítja, hogy a Filmfare-díjak ne csak a populárisabb műveket kedvelő tömegek ízlését tükrözzék. A Kritikusok díját általában a legjobb színész, színésznő, rendező és a legjobb film kapja. Ezek mellett létezik még a technikai díjak kategóriája, melybe olyan díjak tartoznak, mint a legjobb operatőr és hangmérnök, a legjobb történet, forgatókönyv és dialógus, a legjobb látványterv, díszlet, jelmez, vágás, vizuális effektek, és megintcsak bollywoodi sajátosságként a legjobb kísérőzene, koreográfia és akciójelenetek. A negyedik kategóriába tartoznak a mindenféle különdíjak, többek között az Életmű-díjak is.
Fontos megjegyezni, hogy miközben a világ figyelme a bollywoodi Filmfare-díjakra irányul, India nem hindi nyelvű filmgyártásai saját Filmfare-díjakat osztanak, így külön díjak léteznek a tamil, telugu, malayam és kannada nyelvű filmipar számára.

Az idei díjkiosztót február utolsó napján Mumbaiban, az utóbbi évek szokása szerint a YashRaj Stúdióban tartották, ahol megjelent a bollywoodi filmvilág legtöbb fontos személyisége a nagy veteránoktól a pályakezdőkig. Mivel az összes díjat a szakma két jeles képviselője adja át, így a díjazottakkal és a fellépőkkel együtt szinte minden jelentős Bollywoodi személyiség személyesen is részt vesz az ünneplésben. A sztárok ki is használják a hatalmas médiafigyelmet, és megragadják az alkalmat egy kis önreklámra és fotózkodásra. Ezért a Filmfare-beszámolóknak mindig fontos részét képezik az ún. „red carpet” fotók, melyeken az érkező hírességek a bejárathoz vezető vörös szőnyegen pózolnak. Akinek van türelme hozzá, végigböngészheti az idei ruhakölteményeket itt.

A Filmfare-díjátadónak mindig fontos részét képezi a show, melynek során néhány nagy sztár („koncertturnéikhoz” hasonlóan) előad egy-egy táncos számot bollywoodi stílusban, látványos kosztümökben, nagy tánckarral. Ezek nagy része mindig az adott év filmslágerei közül kerül ki, de nem feltétlenül csak a díjazottak szerepelnek a műsorban. Az idei fellépők között ott találhattuk például Katrina Kaifot, Bipasha Basut, Abhishek Bachchant és Shahid Kapoort. Farhan Akhtar pedig saját stílusához híven egy teljesen egyedi produkcióval lépett fel, és nem tánctudásával, hanem énekhangjával szórakoztatta a közönséget, néhány a percre a Rock On!! című film nagyjelentéhez hasonló parázs hangulatú rockkoncertté változtatva az elegáns és felvágós Filmfare-gálát.

A fellépések megtekinthetőek itt: Katrina Kaif, Shahid Kapoor, Farhan Akhtar.

Emellett a show fontos részét képezi a műsort vezető showmanek idétlenkedése, bemondásai, a díjak kiosztását összekötő szövegei. Több éve már hagyományosan ezt a tisztet Shahrukh Khan és Saif Ali Khan látta el, idén is ez volt a terv, azonban Shahrukh vállműtéte miatt az utolsó pillanatban lecserélték őket, és helyettük Bollywood két fiatal üdvöskéje, Ranbir Kapoor és Imran Khan vette át a műsorvezető szerepét. A gesztus talán jelképes is lehet, ők képviselik ugyanis Bollywood legifjabb generációját: a Kapoor-klán legfiatalabb tagja tavaly a Saawariya című filmben nyújtott alakításáért nyerte el a legjobb kezdő színész díját, Aamir Khan unokaöccse, Imran Khan pedig idén kapta ezt a díjat a Jaane Tu Ya Jaane Naa című filmért. Sokan talán nem bánták a cserét, hiszen Shahrukh és Saif tavalyi alakítása már komoly ellenérzéseket is kiváltott, mivel szarkasztikus humorukkal keményen odamondogattak a filmszakma számos képviselőjének, és szemtelenségük egész odáig merészkedett, hogy még a legrosszabb szakmai teljesítményeket „honoráló” kókuszdió-díjakat is kiosztották. A két fiatal beugrása azonban osztatlan sikert aratott, különösen hogy műsorvezetői feladatukat megosztották Deepika Padukone és Konkona Sen Sharma bájos párosával.
A díjátadó képei megtekinthetők itt.

Az idei Filmfare-gála két vitathatatlan nyertesének a Jodhaa Akbar és a Rock On!! című film bizonyult, mivel az előbbi öt, az utóbbi hét díjat is besöpört (a Jodhaa Akbar többek között a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő díját). Érdekesség, hogy a tavalyi év három legnagyobb kasszasikere, a Ghajini, a Rab Ne Bana Di Jodi és a Singh Is Kinng mindössze 1-2 kisebb díjat kapott. Ez mutathatja azt is, hogy az indiai közönség egy jelentős része nem vesz részt a szavazásban, bár lelkes mozibajáró, de tükrözheti azt a tendenciát is, hogy ma már a legnagyobb kasszasikerek bevételének jelentős része a külföldi piacokról származik. A Jodhaa Akbar abszolút sikere ugyanakkor a közönség meglehetősen konzervatív ízlését tükrözi, az óriási költségvetésből készült történelmi eposz Bollywood legklasszikusabb irányvonalát követi pazar díszletekkel és jelmezekkel, látványos csatajelenetekkel és táncokkal, valamint A R Rahman különleges hangulatú, fülbemászó zenéjével. A Jodhaa Akbar igazi maszálá-film, mely több műfajt egyesít magában, a történelmi kosztümös film műfaja keveredik benne a szerelmi románccal és a melodrámával, így a lenyűgöző látvánnyal kiegészítve minden korosztály igényét képes kielégíteni, miközben a nyugati elvárásoknak is megfelel. A legjobb férfi főszereplőnek járó díjjal a közönség valószínűleg szintén Hrithik Roshan sokoldalúságát (és tőle megszokott maximalizmusát) jutalmazta: egyformán jó alakítást nyújt a lírai, a drámai, a melodramatikus és az akciójelenetekben. A másik nagy nyertes, a Rock On!! négy zenészbarát összetartását, küzdelmeit, szakítását és kibékülését megjelenítő drámája viszont már egyértelműen Bollywood újító vonalát képviseli, nemcsak modern történetével, a bollywoodi normáktól eltérő rockzenéjével, de színészi alakításaival és azzal a merész döntéssel, hogy a kilenc dalból hatot a főszerepet alakító Farhan Akhtar énekelt fel (és akit ezért képzetlen énekesként még jelöltek a legjobb férfi playback-énekes díjára is). Arjun Rampal talán eddigi legjobb szerepéért megkapta a legjobb férfi mellékszereplő díját, Purab Kohli és Shahana Goswami a zsűri és a kritikusok díját, Farhan Akhtarnak a legjobb kezdő férfiszínészi díjjal jutalmazott alakítása pedig a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt, amivel bebizonyította, hogy színészként épp annyira képes újszerű és úttörő produkcióra, mint korábban rendezőként (ő jegyezte a Dil Chahta Hai, a Lakshya és a Don című filmeket).

 

 

 

 

 

 

 

A színészeknek megítélt egyéb díjak szintén azt jelzik, hogy a közönség ma már a klasszikus melodrámai darabok mellett fogékonyabb a drámai alakításokra is. Priyanka Chopra pályafutása talán legjobb alakítását nyújtotta a Fashionben a divatszakma minden embert korrumpáló közegében nehezen talpon maradó topmodelljeként, Kangana Ranaut pedig ennek ellenpárjaként az ebben az életformában lesüllyedő, kábítószer-túladagolásban végző figurát személyesítette meg (ő a legjobb női mellékszereplő díját nyerte el). A bollywoodi trendet kevésbé képviselő filmek elsősorban szakmai vagy kritikusi díjakat nyertek, mint például a 2006-os mumbai terrortámadások drámai következményeit megjelenítő Mumbai Meri Jaan, az Oye Lucky! Lucky Oye! című komédia vagy a Rock On!!.
A R Rahman a Golden Globe- és az Oscar-díj után két Filmfare-díjat is hazavihetett (miközben legjobb filmzene hat jelölése közül hármat begyűjtött). A gála egyik legszebb epizódja volt, ahogy a közönség kitörő ovációval, állva ünnepelte az indiai filmszakma legnagyobb zeneszerzőjét, a két fiatal műsorvezető pedig a színpadon hason fekve hajtott fejet a mester előtt (az erről szóló videó megtekinthető itt). Az indiai filmkészítők legnagyobb álma az indiai film elismerése egy Oscar-díj képében, minden producer és rendező erre vágyik, és már a jelöltek közé bekerülni is óriási presztízst jelent. Rahman kétszeres Oscar-díja így szakma egésze számára a megvalósult álmot jelenti, és egyben az indiai filmipar elismerésének is tekintik. Szintén a nemzetközi siker előtti tisztelgés jele volt, hogy külön köszöntötték a Slumdog Millionaire (Gettómilliomos) című film gyerekszereplő-gárdáját, őket Shahrukh Khan fogadta elismerő szavakkal.

 

 

 

 

 

A filmszakma másik nagy öregje, Javed Akhtar, aki Rahmannal együtt a legtöbb Filmfare-díj birtokosa, tizenötödik Filmfare-díját vihette haza, ezúttal ismét a legjobb dalszövegért. Yash Chopra, Bollywood egyik legnagyobb veterán rendezője és producere pedig a Rab Ne Bana Di Jodinak a legjobb filmjelenetért megítélt díjat vehette át azért a szekvenciáért, amikor a szégyenlős Surinder Sahni a feleségének egy az étkezőasztalon hagyott rózsával próbál kedveskedni, majd ezt félénken visszavonja.
Az idei gála érdekessége még, hogy már második évben nem kerülnek kiosztásra a legjobb komikus és a legjobb negatív szereplő (bollywoodi szaknyelven: „best villain”, vagyis „legjobb gonosz”) díjai. Ez is jelezheti talán a bollywoodi filmek irányváltását, ez a két szerepkör ugyanis erősen kötődik a hagyományos bollywoodi típusú forgatókönyvekhez. A kilencvenes évek végéig a bollywoodi filmek szinte kötelező eleme volt a gonosz ellenlábas, aki gyakran már kinézetével is sugározta a negatív figurát, és általában egy velejéig romlott, erősen sarkított figuraként jelent meg (ez volt például Amrish Puri jellegzetes szerepköre). Ehhez hasonlóan gyakran szerepelt egy olyan figura a történetben, aki a leghihetetlenebb ügyetlenkedéseivel és sorozatos favicceivel a film komikus szálát volt hivatva képviselni (ezen szerepkör egyik legismertebb színésze Johny Lever). Napjainkban azonban a forgatókönyvek árnyalódnak, a figurák már kevésbé sarkítottak, a gonosz ellenlábas gyakran hiányzik vagy árnyaltabb figuraként jelenik meg, a komikus szálat pedig gyakran beledolgozzák a főszereplők történetébe (ennek a trendnek a legjobb újkeletű példái az Om Shanti Om és a Dostana). Így ennek a két szereptípusnak a fokozott háttérbe szorulását szintén Bollywood modernizálódásának egyik jeleként lehet felfogni.

És akkor lássuk magukat a díjakat, aki pedig a boldogan mosolygó győztesek képére kíváncsi, az végignézheti fotóikat itt.


Az 54. Filmfare-gála díjazottjai:

Életmű-díj: Bhanu Athaiya (jelmeztervező), Om Puri
Legjobb film: Jodhaa Akbar
Legjobb rendező: Ashutosh Gowariker – Jodhaa Akbar
A zsűri díja a legjobb szakmai teljesítményért: Nishikant Kamat – Mumbai Meri Jaan
Legjobb férfi mellékszereplő: Arjun Rampal – Rock On!!
Legjobb női mellékszereplő: Kangana Ranaut – Fashion
Legjobb férfi főszereplő : Hrithik Roshan – Jodhaa Akbar
Legjobb női főszereplő: Priyanka Chopra – Fashion
Legjobb színésznő (Kritikusok díja): Shahana Goswami – Rock On!!
Legjobb színész (Kritikusok díja): Manjit Singh – Oye Lucky! Lucky Oye!
Legszenzációsabb férfi pályakezdő színész: Farhan Akhtar – Rock On!! és Imran Khan – Jaane Tu Ya Jaane Naa
Legszenzációsabb női pályakezdő színész: Asin – Ghajini
Legjobb dialógus: Manu Rishi – Oye Lucky! Lucky Oye!
Legjobb forgatókönyv: Yogendra Vinayak Joshi, Upendra Sidhaye – Mumbai Meri Jaan
Legjobb történet: Abhishek Kapoor – Rock On!!
Legjobb zeneszerző: A R Rahman – Jaane Tu Ya Jaane Naa
Legjobb kísérőzene: A R Rahman – Jodhaa Akbar
Legjobb dalszöveg: Javed Akhtar – Jashn-e-Bahara (Jodhaa Akbar)
Legjobb férfi playback-énekes: Sukhwinder Singh a Haule haule című dalért (Rab Ne Bana Di Jodi)
Legjobb női playback-énekes: Shreya Ghoshal a Teri Ore című dalért (Singh Is Kinng)
Sony Filmfare-díj a legjobb jelenetért: Rab Ne Bana Di Jodi
R D Burman a legígéretesebb zenei tehetség díja: Benny Dayal – Ghajini, Yuvraaj, Janee Tu Ya Janee Naa
Legjobb kosztüm: Manoshi Nath – Oye Lucky! Lucky Oye!
Legjobb operatőr: Jason West – Rock On!!
Legjobb hangmérnök: Vinod Subramanyam – Rock On!!
Legjobb koreográfia: Longines – Pappu Can’t Dance Sala – Jaane Tu Ya Jaane Naa
Legjobb vágás: Amit Pawar – Mumbai Meri Jaan
Legjobb látványterv: Vandan Kataria és Monica Angelica Bhowmick – Oye Lucky! Lucky Oye!
Legjobb akciórendező: Peter Hein – Ghajini
Legjobb vizuális effektek: John Deitz – Love Story 2050
A zsűri különdíja: Prateik Babbar – Jaane Tu Ya Jaane Naa
A zsűri különdíja: Purab Kohli – Rock On!!