Igaz, hogy ez egy bollywoodi filmekkel foglalkozó site, de kétlem, hogy sok olyan filmrajongó lenne közöttünk, aki ne látta volna Richard Curtis 2003-as Igazából szerelem (Love Actually) című alkotását. Én személy szerint meglehetős késéssel, az első televíziós sugárzás idején láttam, de már akkor éreztem, hogy ez egy átlagosnál jóval jobban megszerkesztett romantikus komédia. A filmet a szokatlanul nagy sztárparádé és a tömegfilmben meglehetősen ritka multiplot narratíva emelte az átlag fölé. Az alkotók koncepciója az volt, hogy X számú, különálló, más szereplőkkel és más helyszíneken játszódó történetszál összejátszásából valami egységes konklúziót vonjanak le a szerelem természetéről. Ez nekik sikerült, de most már csak az a kérdés, hogy Bollywood mit tud kezdeni ugyanezzel az elképzeléssel. Nikhil Advani filmje márpedig nem árul zsákbamacskát. A film angol alcíme (A tribute to love) is jelzi, hogy a Salaam-E-Ishq alkotói ugyanarra törekedtek, mint az Igazából szerelem készítői.

A legfeltűnőbb dolog a film brutálisan hosszú (216 perc) időtartama. Ezt a hosszúságot a különleges történetmesélési mód részben elviselhetővé teszi, de a biztonság kedvéért mindenkit megnyugtatnék azt illetően, hogy a bollywoodi átirat nem mozgat több szereplőt/párt, mint az eredeti változat (sajnos a bollywoodi logika gyakran diktálná ezt). Éppen ezért meglepő lehet, hogy a maratoni játékidő végén számos karakter bántóan idegen marad a néző számára. Emellett az egyes történetszálak tartalmába is könnyedén bele lehetne kötni.

Én például nem vagyok teljesen tisztában a melodráma elméletével, de a John Abraham/Vidya Balan páros szenvelgése heves prüszkölést váltott ki belőlem. Ráadásul ezen a szálon Nikil Advani (aki forgatókönyvíróként is jegyzi a filmet) olyan pofátlan fordulattal állt elő, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Nem akarom mindenáron elrontani a meglepetést, de azt mindenkinek a saját képzeletére bízom, hogy mi sülhet ki az amnézia örökbecsű kliséjének a hindu-muszlim ellentéttel való kereszteződéséből. Rajtuk kívül még (egészen más szempontból) a Pryanka Chopra/Salman Khan páros történetét érzem kimondottan erőltetettnek. Pryanka szokás szerint megint nagyon bájos, de a jelenlegi karakterének fantáziátlanságát jól jelzi, hogy az első órában szinte csak filmes idézetek hagyják el a száját. Az ezt követő három órában pedig Sallu húzza vissza annyira a teljesítményét (pedig neki kellene „megnevelnie”), hogy onnan még Kirron Kher temperamentumával sincsen visszaút.

Én is tapasztaltam, hogy Salman karrierje hanyatlóban van, de most már végre tudom, hogy mi ennek az oka. Nagyon látszik rajta, hogy unja ezt az egészet és a hozzáállása egy idővel a nézőre is átragad. Emellett úgy gondolom, hogy ez a „végzet férfija” szerepkör is jobban állt neki a Saawaryában, mint itt. A többi színész egy kicsit ellensúlyozza a helyzetet, de ez annak is köszönhető, hogy a többi történetszálon azért nincsenek ekkora képtelenségek. Anil Kapoor például igazán meggyőző a kapuzárási pánikot átélő családapa szerepében, de az Akshaye Khanna/Ayesha Takia páros is tartogat néhány emlékezetes pillanatot.

Ahogy az a hasonló dramaturgiával dolgozó filmeknél lenni szokott, ezúttal is összefutnak egy bizonyos ponton a szálak. Ez, ha nem csal az emlékezetem, az Igazából szerelemben egy nagyszerű repülőtéri fináléban következik be. Várható volt, hogy a bollywoodi változatban ez a helyszín inkább egy esküvő lesz és a Salaam-E-Ishq alkotói nem is okoztak csalódást. Pontosabban igenis okoztak, mert az ő befejezésük a kapkodás miatt nem képes azt a csúcspontérzést betölteni, amit ilyenkor kellene. Ezen kívül osztott képmezőket is bevetettek, hogy közös nevezőre hozzák az egyes történetszálakat, de olyan sokszor sütik el, hogy azáltal már-már öncélúvá válik ez a megoldás.

Igazából nekem csalódás volt a film, de el kell ismernem, hogy egy teljességgel menthetetlen darabot nem néztem volna 216 percen keresztül. Nikhil Advani alkotása márpedig korrekt próbálkozás, de sajnos nálam nem állt össze egységes egésszé és csak egyes részeit tudtam igazán élvezni. Mindazonáltal komoly érv lehet a film megtekintése mellett a pazar látványvilág, a jól adagolt humor (a nászéjszakás geg egyszerűen zseniális!) és az ilyenkor elvárható kitűnő filmzene. Ez utóbbi egyébként annyira jól sikerült, hogy az ezen a téren szintén nem szűkölködő angol változatot is képes volt maga mögé utasítani. Ha másért nem, akkor ezért mindenképpen érdemes adni egy esélyt a filmnek.

Szereplők: Salman Khan
                  Priyanka Chopra
                  Anil Kapoor
                  Juhi Chawla
                 Akshaye Khanna
                 Ayesha Takia
                 John Abraham
                 Vidya Balan
                 Govinda  
                 Shannon Esra
                 Sohail Khan
                 Isha Koppikar
                 Anjana Sukhani
                 Kushal Punjabi
                 Vishal Malhotra
Rendezte: Nikhil Advani
                 imdb

Trailer:

Song: Salaam-E-Ishq