Vicces, látványos, fülbemászóak a dalok és kitűnő a színészi játék – ez a benyomása mindenkinek, aki látta a Dil To Pagal Hait. Igazi Yash Chopra-film, látszólag klasszikus szerelmi románc, ám a valóságban ennél több.

A nemrégiben elhunyt Yash Choprát az indiai „románcok királyának”, a legsikeresebb és legelterjedtebb bollywoodi filmtípus egyik legkiemelkedőbb rendezőjének tartják. Bár Yash Chopra hatvan éves pályafutása alatt sokféle filmet rendezett és producerként még változatosabb filmeket hozott tető alá, legnagyobb sikerei a klasszikus szerelmi történetek voltak, mint például a Daag (1973), a Kabhi Kabhie (1976), a Silsila (1981), a Chandni (1989), és késői korszaka mindhárom filmje, a Dil To Pagal Hai (1997), a Veer-Zaara (2004) és a nemrégiben, halála után bemutatott Jab Tak Hai Jaan (2012).

Yash Chopra filmjei felismerhetőek jellegzetes motívumaikról és stílusukról. A szerelmesek kezdeti boldogságuk után mindig hosszasan epekednek egymás után, legtöbbször valami komoly társadalmi, vagyoni vagy vallási különbség teszi lehetetlenné szerelmük valóra váltását, és csak számos nehézség után lehetnek egymáséi a film végén. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a boldog szerelmi románcban mindig találhatunk egy hosszabb melodramatikus részt, miközben a filmek általában jócskán tartalmaznak humort és számos táncjelenetet is. Vagyis Yash Chopra filmjei igazi kevert műfajú bollywoodi darabok, leszámítva azt, hogy klasszikus románcai legtöbbször mellőzik a durvaságot és brutalitást képviselő akciójeleneteket.

Ez nem véletlen. Yash Chopra neve egybeforrt az eleganciával, az igényes szórakoztatással és a konzervativizmussal. Konzervatív abban az értelemben, hogy filmjei kerülik a durvaságot és a nyílt erotikát, viszont ez utóbbit bőségesen helyettesítik a táncjelenetek, melyeknek erotikája egy európai néző számára gyakran sokkal érzékibb, mint bármely naturalista ágyjelenet. Filmjeiben sosem látunk csókolódzó párokat (állítólag az utolsó darab ebből a szempontból kivétel), és senki nem tudott majdnem összeérő szájakat mutató, hosszan kitartott „álcsókjeleneteket” úgy színre vinni, mint ő. A konzervativizmust általában a bemutatott konfliktusok is képviselik, valamilyen módon mindig hagyomány és egyéni vágyak állnak szemben egymással, és műveiben az egyéni vágyaknak mindig úgy kell győzelemre jutniuk, hogy a hagyományos értékek ne kérdőjeleződjenek meg.

Sikereinek egyik legfőbb kulcsa a pazar látványvilág. Ez megjelenik az öltözékekben (elsősorban a csodás szárikban – a női nézők nagy örömére), az igényes díszletekben és a történet hátteréül szolgáló gyönyörű tájakban. Ez utóbbiról különösen híres volt, a kilencvenes években ő volt az egyik olyan rendező, aki divatba hozta az indiai filmekben a svájci hegyi tájakat és előszeretettel ábrázolja szülőföldje, Pandzsáb dús mezőit is. Minden alkotásában található legalább egy jelenet, amikor a szerelmes pár e két helyszín valamelyikén többszörös ruhaváltásokkal szerelmes táncban andalog.

A Dil To Pagal Hai látszólag nem ilyen, a korábbi és későbbi Yash Chopra-filmeknél fiatalosabb, bohókásabb és modernebb. Nem véletlen, hogy a maga korában nézők tömegeit hódította meg, azóta is megtalálja újabb és újabb lelkes rajongóit, és az utóbbi években rohamosan növekvő bevételi ráták ellenére is még mindig előkelő helyen áll a legnagyobb bevételt hozó indiai filmek között.

A történet újdonságát részben annak köszönheti, hogy ebben a filmben a rendező a szerelmi románcot egy Indiában nem nagyon alkalmazott műfajjal, a show-musicallel keveri. A történet főszereplője, Rahul sikeres színész-rendező, aki látványos zenés-táncos darabokat állít színpadra. Legjobb barátja darabjai vezető színésznője, Nisha, aki titokban szerelmes Rahulba, ám a fiú nem viszonozza érzelmeit és nem is hisz a szerelemben. Egy nap Nisha próba közben megsérül, ezért Rahul kénytelen új színésznőt keresni következő darabja főszerepére, és ez teljesen megváltoztatja a társulat és kettejük életét.

A történet sikeresen ötvözi a különböző modern és klasszikus elemeket. Az egyik szál az új darab színpadra állítása és sikerre vitele körüli nehézségeket mutatja be, természetes részévé téve így a történetvezetésnek a táncjeleneteket és pazar látványvilággal örvendeztetve meg a nézőket. A főszereplők modern életvitelű fiatalok, Rahul és Nisha egyaránt önálló, sikeres színpadi munkájából élő művész, akit nem kötnek a családi elvárások és akiknél a konzervatív értékeket képviselő családi háttér meg sem jelenik. Rahul bohókás, folyton viccelődő figura, akinek a társulata jelenti a családot, a megértő közeget, mely egyben segíti is művészi terveinek megvalósításában.

A női főszereplő, Pooja világában viszont egyszerre van jelen hagyomány és modernitás. A régi világot egy indiai filmekben oly gyakori közhellyel emeli be a történet: Pooja árva gyerek, akit nevelőszülők neveltek fel és bár vágyai azt diktálnák, hogy érzelmei szerint válasszon párt magának, a nevelőszülők iránt érzett hála megakadályozza ezt. Legjobb barátja, Ajay több éve Nyugaton dolgozó, sikeres indiai fiatal, aki modern élete ellenére hagyományos feleséget szeretne magának. A Dil To Pagal Hai így egyszerre tudja megmutatni az indiai film hagyományos témáit és hozni be melléjük a teljesen újszerű, modern látványvilággal párosuló elemeket.

Persze a siker kulcsa itt is – mint minden bollywoodi klasszikusnál – a szereposztás. Az, hogy egy táncos musical női főszerepére Madhuri Dixitet választották, valószínűleg a Bollywoodot ismerők számára nem meglepő. A pályafutását kevésbé ismerő nézők nemcsak arról győződhetnek meg e film alapján, hogy valóban ő Bollywood egyik legjobban táncoló dívája, hanem arról is, hogy kitűnő színésznő, aki épp olyan jó a lírai és a humoros, mint a melodrámai jelenetekben. Shah Rukh Khan mint férfi főszereplő talán nem ennyire egyértelmű – legalábbis ha nem ismerjük a Choprákhoz fűződő kapcsolatát. Shah Rukh Khan közismerten nem túl jó táncos, így elsőre bizarr választásnak tűnhet egy táncos musical főszerepére felkérni. Yash Chopra azonban tudta, hogy szerelmi románcokban ő a biztos siker garanciája, és valóban, Shah Rukh humora, kisfiús bája és sármja egyik legnagyobb sikerévé tette ezt a filmet, miközben a táncos jelenetekben is jól megállja a helyét.

A film két nagy meglepetése azonban a szerelmi négyszög másik két tagját alakító Karisma Kapoor és Akshay Kumar. A női másod-főszerepet állítólag számos sztárnak felajánlották a film készítői, azonban senki nem akarta elvállalni a hoppon maradt harmadik nem túl hálás szerepét. Karisma Kapoor végül igent mondott, és a döntés őt igazolta: ez lett pályafutása egyik legnagyobb sikere, és ezért az alakításért a legjobb női mellékszereplő Filmfare-díját is megkapta. Akhsay Kumart a mai nézők elsősorban az utóbbi évek őrült vígjátékaiból, humoros és verekedős szerepeiről ismerik. A Dil To Pagal Hai ékesen bizonyítja, hogy Akhi nagyon is tehetséges színész, aki ezen egysíkú szerepkörnél sokkal többre érdemes.

A film mind a négyük számára igazi jutalomjáték, hiszen igazi bollywoodi klasszikushoz méltóan nagyon változatos. A lírai vagy incselkedő szerelmes jelenetek váltakoznak a komolyabb, drámai vagy melodrámai részekkel, miközben az egész filmet átszövik a humoros betétek. A filmben látható táncok is sokszínűek, a klasszikus indiai tánctól kezdve a látványos show-betéteken és vicces táncokon át a fenséges tájban andalgó szerelmi kettősig széles skálát felölelnek. A figurák szerethetőek, érzelmeikkel és emberi gyengeségeikkel könnyen azonosul a néző.

A Dil To Pagal Hai igazi, teljesértékű bollywoodi produkció: lehet rajta nevetni, meghatódni, sírni, miközben gyönyörködhetünk a látványban és élvezhetjük a fülbemászó dallamokat.

Dil To Pagal Hai – Song Dil To Pagal Hai