Ma 2016. december 3., szombat, Ferenc napja van.

Om Shanti Om (2007)

A 2007-es Om Shanti Om Nyugaton és hazájában is az egyik legkedveltebb bollywoodi film: egyszerre modern trendteremtő és mégis minden ízében hagyománytisztelő (még ha a tiszteletadásnak időnként az ironikusabb formáját is választja), ráadásul magáról Bollywoodról szól és emellett látványos, szellemes és szórakoztató.

A film a bollywoodi filmgyár aranykorában, a hetvenes években kezdődik. Főhősünk (Shahrukh Khan) feltörekvő statiszta nagy ambíciókkal, aki csak távolról imádja kis szíve minden rajongásával az elérhetetlen szupersztár-színésznőt, Shantit (Deepika Padukone). Bár sikerül megismerkednie vele, Shanti elérhetetlen marad számára, ám a sors úgy dönt, mégis ad az önfeláldozó hősszerelmesnek még egy esélyt harminc évvel később.

Az Om Shanti Om igazi indiai szuperprodukcióként rendkívül ügyesen játssza ki a bollywoodi filmek szokásos nézőcsalogató kelléktárát (mint a hihetetlen méreteket öltő sztárkultuszt, a látványközpontúságot vagy a fülbemászó betétdalok iránti igényt), de az igazi plusz, ami kiemeli ezt a filmet a többi indiai kasszasiker közül, az maga a filmes közeg, melyben a film játszódik, illetve annak rendkívül sokrétegű és kreatív ábrázolása. Ráadásul a hetvenes évek Bollywoodjának megidézésével a film nagyon sajátos stílust teremtett, mellyel igazi retróhullámot indított el. Gyakorlatilag az Om Shanti Om a jelenlegi Bollywood saját Ének az esőben-je – alkalmazva annak verbális és nonverbális humorát –, de igazi bollywoodi filmhez méltóan sokkal több drámával, akcióval és reinkarnációval.

A film rendezője Farah Khan, aki mind a mai napig Bollywood egyetlen igazán ismert és sikeres fősodorbeli női rendezője. És bár az Om Shanti Om csak a második saját rendezése (a 2004-es Main Hoon Na után), rendezői stílusa, színészvezetése nagyon kiforrott és egyedi. Nemcsak hogy rendkívül látványos képekben gondolkodik és szuper a humora, de sikere fakadhat abból is, hogy női nézőpontot képvisel: senki más nem tudta előtte a kilencvenes évek szerelmes filmjeinek női szíveket lángra lobbantó, könnybelábadó szemű lovagját, Shahrukh Khant kockás hasú macsóként elképzelni, a Farah Khan által kitalált image mégis tökéletesen illik hozzá. (Még ha a pletykák szerint az ominózus kockákra kicsit rá is kellett segíteni némi festéssel…). A film egyedi hangvételéhez emellett az is nagyban hozzájárulhatott, hogy ő eredetileg nem rendező, hanem koreográfus volt, így közel áll hozzá a vizuális kifejezés (azaz az eredeti képi stílusban és nem csak párbeszédekben való fogalmazás). Az Om Shanti Om egyik legfontosabb újítása ugyanis a filmstílushoz kötődik.

Az indiai kultúra egyik sajátossága, hogy a mozi a mai napig annyira alapvető szerepet tölt be az emberek életében, hogy a művelt fiatalok csakúgy, mint a tanulatlan tömegek kívülről fújják a nagy sikerfilmek jeleneteit, dialógusait, dalait. Ennek a sajátos indiai filmkultúrának köszönhető, hogy a bollywoodi filmeknek szerves részét képezik az állandó utalások korábbi filmekre, apró – akárcsak pár szavas – kikacsintások, melyek az indiai néző számára jelentősen növelik a filmek élvezetét. Az Om Shanti Omban a filmgyártó közegnek köszönhetően minden korábbinál több az ilyen utalgatás, a film bizonyos részei olyan töményen szólnak magáról Bollywoodról, hogy az akár egy nyugati típusú paródiafilmnek is elmenne. (Olyannyira, hogy a film megjelenésekor sok internetes fórumon játékot csináltak abból, hogy ki vesz észre többet ezekből az utalásokból.) De ami ilyen szempontból értékessé teszi a filmet, az nem a puszta mennyiség, hanem az, hogy ez a filmes önreflexió mennyire hihetetlenül sok formában és sok szinten jelenik meg.

Sok filmiparban dolgozó mellékszereplő valós sztárokról lett megmintázva (sőt, gyakran elnevezve), mint például a hetvenes évek fiktív nagy sztárját, Rajesh Kapoort, a kor valódi nagy sztárjának, Rajesh Khannának az alakja ihlette, de Om Prakash is híres színész volt Bollywood aranykorában. Felbukkan a filmben Govinda névválasztásának a története, és a hetvenes évek egyik sztárja, Manoj Kumar annyira magára ismert filmbeli alteregójában, hogy vérig sértődött és be akarta perelni a rendezőt és a producer-főszereplő Shahrukh Khant. De sok esetben maga az adott sztár tűnik fel a filmben, hogy eljátssza saját magát (vagy legalábbis saját magának egy fiktív változatát) egy rövid cameo erejéig (a Deewangi Deewangi című dal alatt például összesen 31 bollywoodi híresség ropja Shahrukh Khannal, de közel ennyien jelennek meg a Filmfare-gála jelenetében is). A film készítői egész odáig elmentek a hetvenes évek rekonstruálásában, hogy néhány jelenet erejéig digitális utómunkával belekopírozták Deepika Padukone-t korabeli sikerfilmekbe, így ő konkrétan a kor három nagy sztárjával játszik együtt (az egyikük éppen Rajesh Khanna).

A film készítői nem kímélik a kortárs Bollywoodot sem, parodisztikus utalásaik számos ponton tartanak görbe tükröt az indiai filmgyártásnak: Om Kapoor, a korábbi nagy sztár fia családi kapcsolatai révén tehetségtelen ripacsként válik kora sztárjává, a Filmfare-gálán a baráti üzenetek mögött féltékeny rivalizálás ölt testet, míg a bombasztikus klisékkel teletömött filmet a Dard-E-Disco álomjelenete „menti meg” a bukástól. A legfontosabb humorforrás persze maga Shahrukh Khan, aki nem szégyell újra és újra vitriolos paródiát csinálni saját szerepeiből és sztárstátuszából. A Filmfare-gálán megidéződnek a kilencvenes években unalomig ismételt hősszerelmes szerepei, sztárallűrjei (például krónikus késése minden forgatási napról), a sztárfigurájához köthető, általa reklámozott termékek (mint a Nokia telefon vagy a Tag Heuer órák – ezek szerepeltetése persze ügyes termékelhelyezés és önparódia is egyben), de még az a történet is felbukkan, ahogyan kezdő színészként King Khan annak a luxus palotának  a megvásárlásáról álmodozott, amely ma mindenki által ismert otthonát képezi.

A sztárok mellett megjelennek konkrét filmek is, melyek között vannak olyanok, melyekre csak egy-egy rövid mondatban vagy képben utalnak (külön aranyos, amikor egy pár másodpercig a Main Hoon Na megy a tévében) vagy csak a címükben (Shanti Dreamy Girl című filmjének valós megfelelője a Dream Girl című 1977-es film), de vannak olyanok is, melyekre poént építenek (például a Maine Pyar Kiya híres idézetét a filmben az egyik díszletmunkás a főszereplők beszélgetését másolva veti papírra).

Ezeknél az egyszerű utalásoknál érdekesebbek azok az idézetek, melyek csak vizuálisan jelennek meg a filmben: a Dastaan-E-Om Shanti Om című dal például egy az egyben Az operaház fantomját, a Main Agar Kahoon pedig az Ének az esőbent idézi (a kosztümök, a díszlet, a koreográfia, de még bizonyos jellegzetes kameraállások is), de verbálisan nem utalnak rá. A nagy bollywoodi klasszikusokból megidőződik a Mother India tűz a mezőn jelenete, a Dharam Veer tigrises verekedése vagy a színes ruhákba öltözött cigányok tánca – persze mind-mind viccesen parodisztikus formában. Más esetekben pedig nem is feltétlenül konkrét filmeket, hanem jellegzetes filmes vonásokat (vagy ne szépítsük: kliséket) karikíroz az Om Shanti Om, például ilyenek a Filmfare-gálán vetített rövid előzetesek, vagy a hetvenes évek olyan elmaradhatatlan jelenettípusai, mint az esküvői menet, a Holi ünnepén táncoló színes sokaság, vagy a gonoszok karmai között szenvedő hősnő.

Ez a bensőséges kikacsintás nemcsak a színészekre és a filmekre korlátozódik, hanem magára a filmkészítésre is érvényes: a bollywoodi filmgyár sajátosságai egyszerre jelennek meg a filmben érdekességként (az azt nem ismerő nyugati nézők számára) és karikírozott, eltúlzott humorforrásként is (a Bollywood működését jól ismerő indiai nézőket megcélozva). Ezek együttese már önmagában is nagyon egyedivé teszi az Om Shanti Omot, de emellett nagyon sajátos, ahogy a hetvenes évek bollywoodi filmjeinek stílusa is megjelenik az ebben a korban játszódó részekben, megteremtve egy bájos – és az ezeken a filmeken felnőtt generáció számára feltehetően szívet dobogtató – retró-Bollywood hangulatot. A díszletek, a kosztümök, a frizurák, a színészi játék stílusa, a koreográfiák jellege, a kor bombasztikus színvilága – Farah Khan és stábja olyan aprólékos gonddal idézi meg Bollywood aranykorának világát, hogy az ember szinte úgy érzi, a hetvenes évek egyik klasszikusának vetítésére csöppent be. Összességében tehát a bollywoodi filmek idézgetős-utalgatós sajátosságának az Om Shanti Omban igen fontos szerep jut és itt ez a jellegzetesség (és persze vele együtt a film is) egészen új mélységeket nyer.

A filmstílus és az utalások mellett az Om Shanti Om műfaja is nagyon érdekes: bár sok más bollywoodi sikerfilmhez hasonlóan ez is egy maszáláfilm (azaz sok különböző műfaj jellegzetes jegyeit viseli magán – párhuzamosan egymással), mégis többé-kevésbé besorolható egy konkrét műfajba is. A hetvenes években – amikor amúgy maga a maszáláforma is aranykorát élte – nagy népszerűségnek örvendtek Bollywoodban a reinkarnációs bosszúdrámák, melyeknek történetfelépítése és motívumai annyira állandóak, hogy ezek a filmek még nyugati szempontból is egy sajátos műfaj képviselőinek tekinthetők.

Az Om Shanti Om nyitójelenetében egy valós film forgatása látható: az 1980-as Karz című film egyik betétdalának felvételét látjuk – ebből a betétdalból származik Farah Khan Om Shanti Omjának a címe. A Karznak nem véletlenül jut a filmben ilyen kitüntetett figyelem, ez a reinkarnációs bosszúdrámák egyik legismertebb darabja – bizonyos értelmezések szerint az Om Shanti Om tekinthető a Karz egyfajta remake-jének is, annyira sok bennük a közös elem. Valójában persze nem hagyományos remake-ről van szó, hanem arról, hogy az Om Shanti Om szeretné feléleszteni a reinkarnációs bosszúdráma műfaját és ezért visszanyúl a műfaj egyik ikonikus darabjához. (Apró érdekesség, hogy a hasonlóságok ellenére nem a Karz, hanem az 1958-as Madhumati, a reinkarnációs bosszúdrámák egyik első úttörő darabjának alkotói – illetve azok jogutódai – indítottak pert az Om Shanti Om készítői ellen plágium vádjával.)

Az egész filmre jellemző egyfajta játék, mely nagy tisztelettel és hűséggel veszi át és alkalmazza a klasszikus filmes eszköztárat, de felül is írja, óvatosan kritizálja azt. Felhasználja a mitológiai alapokra épülő, jól működő történetsémát, de közben vizuálisan modernizálja, és megpróbálja a feltűnően valószerűtlen elemeket hihetőbbé tenni. Ennek egyik ügyes módszere, hogy amikor egy motívum már idejétmúltnak vagy hiteltelennek kezdene tűnni, az alkotó kikacsint a nézőre és a vásznon elhangzik, hogy „ez nem egy rohadt Karz-film”. Az Om Shanti Om tökéletes példája annak, hogy mennyire jól működtethető ez a klasszikus indiai filmtípus még a 2000-es években is: izgalmas, a néző figyelmét fenntartó alaptörténete számtalan érzelemgazdag jelenet beépítésére ad alkalmat, a lírai szerelmes jelenetek, a sok-sok humor, a családi melodráma épp úgy helyet kaphat benne, mint az akciójelenetek – vagyis tökéletes alkalmat teremt egy minden ízében élvezhető modern maszáláfilm létrehozására.

Farah Khan mindehhez tökéletes érzékkel válogatta meg színészeit, szinte valamennyien lubickolnak a kettős szerep kínálta lehetőségekben. Om hetvenes évekbeli statiszta-figurájában Shahrukh Khan megcsillogtathatja humorát, míg modern alakjába beledolgozhatja valódi sztárfiguráját, miközben egyben parodizálja is önmagát. Deepika Padukone első szerepét kapta Shanti megformálásakor, és szépségével, bájával azonnal Bollywood legsikeresebb színésznői közé emelkedett. Azóta készült filmjeivel rendre bizonyította, hogy valóban igazi tehetség. Kiron Kher a kortárs Bollywood egyik legsokoldalúbb idős karakterszínésznője, aki a mindent túldramatizáló örök statiszta alakjával tökéletesen idézi meg a hetvenes évek filmgyártásának jellegzetes figuráját és ugyanakkor a film állandó humorforrása. A film másik nagy felfedezettje Arjun Rampal volt, aki ekkor még csak fess, ám meglehetősen középszerű hősszerelmes színészként próbálkozott Bollywoodban. A filmbeli gonosz szerepét nem is akarta elvállalni, mert Bollywood hagyományai szerint egy gonosz szerepeket alakító hősnek később sosem adnak pozitív főszerepet, ám az Om Shanti Om mégis szerencsét hozott neki. Mukesh Mera szerepében még gonoszként is olyan sármos, hogy egyből megdobogtatja a női szíveket, és kiderült, hogy ennek a figurának a megformálása végre komolyabb színészi lehetőséget biztosított neki, ezért ezt követően már igazi főszerepeket is kapott.

Az Om Shanti Om nem véletlenül lett Bollywood egyik örök darabja: vicces, fordulatos, tobzódik a látványelemekben és nagyszerű zenékkel szolgál: egyszóval nagyszerű szórakozás Bollywood-rajongóknak és az indiai filmmel most ismerkedőknek egyaránt.

 

Hozzászólások   

 
#1 kadarferenc 2012-09-03 21:03
Minden idők legjobb filmje.
 
 
#2 szavérá 2012-09-03 22:18
Lehet hozni ismerősöket! Most aztán egy péntek esti és egy szombat délutáni vetítéssel bőven van rá mód :)
 
 
#3 Eszter 2012-09-10 14:12
Szerintem is az egyik legjobb film. Nekem sajnos egyik időpont sem jó, hogy megnézzem az Örökmozgóban. Vajon egy későbbi időpontban is meg lehet nézni moziban?
 
 
#4 amptron 2012-09-17 17:49
Szerintem is az egyik legjobb film. Nekem se volt jó egyik időpont se, de ahogy mondani szokták:
"Mindenkinek arra van ideje amire akarja, hogy legyen! Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.
Szuper volt a mozi!!!!!!!!
 
 
#5 kadarferenc 2012-09-18 16:27
Köszönöm a csodás "OSO hétvégét"! Kissé túladagoltam, de mindenkinek kell valami kábszer :-) Nagyon jó az új fordítás!
 
 
#6 bobi 2013-12-25 16:07
hogy lehet filmet online it megnezni?
 

A hozzászóláshoz be kell lépned.

Vetítések

2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai  (2014)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ

2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ

Legújabb hozzászólások
  • Indiai filmvetítések országszerte
    Jasha | jún. 15. 15:07
    De jó, végre jönnek hozzánk Debrecenbe is indiai filmek!
     
  • Indiai filmklub - Anjaana Anjaani
    Sipi20 | ápr. 29. 04:41
    Szia, innen már ne kérj segítséget, a szájt haldoklik, sajnos, én is csak véletlenül tudtam rólad. Ha az Ázsiafilmre írsz, hamarabb rád lelek. Felirat: ide tilos linket kitenni, de ha beütöd a ...
     
  • Indiai filmklub - Anjaana Anjaani
    kisbuddha | ápr. 22. 07:20
    Sziasztok! Hol lehet magyar feliratot letölteni hozzá? Köszi.
     
  • Paheli (2005)
    kisbuddha | ápr. 14. 08:20
    Fantasztikusan jó film. Nem kell nekem, hogy Oscart kapjon és hogy hollywoodi legyen. legyen jó! és ez igen csak jó film!
     
  • Indiai filmklub - Dil To Pagal Hai
    Darkcomet | febr. 12. 17:07
    Bocsi, egy kérdés. A felirat gyűjtemény mért nem nyitható meg?
     
  • Chennai Express (2013)
    Kati | febr. 5. 19:18
    nagon szeretem a filmjeit, de nem tudom hol nézhetem meg szinkronnal?. tud valaki segíteni?
     
  • Student Of The Year (2012)
    erzsike70 | dec. 22. 12:54
    hol tudom meg nézni ezt a filmet
     
  • Student Of The Year (2012)
    Sipi20 | szept. 23. 14:28
    Nemrég láttam először. És mikor megjelent benne Sidhart Malhotra, azt gondoltam, hogy na, itt egy újabb Dino Morea, aki jön, lát, győz, s lehullik. És a csendes, szerény Varun Dhawan meg háttérbe szorul ...
     
  • Don (2006)
    e-batta | szept. 23. 12:15
    Te tudod rosszul. Valóban: születésekor Shahrukh Khannak anyakönyvezték, de Bollywoodban, és még inkább Dél-Indiában szokásuk a filmszínészekne k, hogy numerológiai okokból megváltoztatják az eredeti ...
Filmajánlók véletlenszerűen

Salaam-E-Ishq (2007)

Salaam-E-Ishq (2007)

  Igaz, hogy ez egy bollywoodi filmekkel foglalkozó site, de kétlem, hogy sok olyan filmrajongó lenne közöttünk, aki ne látta volna Richard Curtis 2003-as Igazából szerelem (Love Actually) című alkotását. Én személy szerint meglehetős késéssel, az első televíziós sugárzás idején láttam,...

3 Idiots (2009)

3 Idiots (2009)

 Véresen komoly téma a lehető legidiótább köntösben – ez a 3 Idiots, a tél legnagyobb bollywoodi meglepetése. Senki sem számított rá, hogy ekkora siker lesz: több mint kétmilliárd rúpiát hozott a készítőknek, ami körülbelül háromszor annyi, mint amit egy...

Ek Vivah... Aisa Bhi (2008)

Ek Vivah... Aisa Bhi (2008)

  Az Ek Vivaah... Aisa Bhi a 2008-as év egyik sokak által várt filmje volt. Mindazok, akik szeretik a hagyományos indiai értékeket, szokásokat bemutató, tradicionális zenével kísért, látványos alkotásokat, kíváncsian várták Sooraj R. Barjatya legújabb családi eposzát. 

Deewana (1992)

Deewana (1992)

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyazon filmben fogom rivális szerelmesekként látni Rishi Kapoort és Shahrukh Khant. Számomra ez a két színész Bollywood két különböző korszakát képviseli, Rishi Kapoor a hetvenes-nyolcvanas évek hősszerelmes sztárja, míg Shahrukh Khan...