Ma 2024. április 19., péntek, Emma napja van.
Guzaarish (2010)
2011. november 13. vasárnap, 18:09 | 
Írta: Vajdovich Györgyi
A Guzaarish komoly kérdéseket feszegető, szomorkás hangulatú melodráma, melyet Sanjay Leela Bhansali szemet gyönyörködtető látványvilággal, valamint Hrithik Roshan és Aishwariya Rai különleges színészi alakításával tálal.
Melyik rendezőnek jutna eszébe, hogy Bollywood legjobb tánctudású színészének és a legszebben megkoreografált akciójelenetek sztárjának egy olyan szerepet adjon, amelyben két órán keresztül egy tolószékben ül, és csak a fejét mozgatva tudja érvényesíteni színészi játékát? Az ötlet elég hajmeresztőnek tűnik, ám amikor Sanjay Leela Bhansali ezzel a filmtervvel állt Hrithik Roshan elé, Hrithik nem tudott ellenállni az ajánlatnak és azonnal lecsapott a lehetőségre, pedig éppen elhatározta, hogy némi pihenőt engedélyez magának filmszerepekkel, fellépésekkel és mindenféle feladatokkal agyonzsúfolt életében.
Mint mostanában több idősödő, a jövőre is gondoló bollywoodi sztár, Hrithik is felismerte, hogy lassan kezd kiöregedni a hősszerelmes szerepkörből és próbál igényesebb feladatokat vállalni. Már a Jodhaa Akbar is némi elmozdulást jelentett korábbi alakításaihoz képest, de a Guzaarish (Kívánság) szöges ellentétben áll azzal, amit az ember egy Hrithik Roshan-filmtől elvárna. Hrithik ebben a filmben nem hajt végre látványos akciókat, nem repked a levegőben és nincsenek nagy szerelmi vallomásai, csak ül vagy fekszik mozdulatlanul és mindössze az arcjátékával érzékelteti az érzelmek szinte teljes skáláját.
A Guzaarishra való felkészülést a sztár annyira komolyan vette, hogy heteken át saját otthonában is csak tolókocsival közlekedett, hogy megszokja, milyen érzés egy szűk térben létezni és minimálisra szorított mozgási lehetőségekkel boldogulni. És meg kell hagyni, Hirthik itt valóban megmutathatja, hogy nemcsak nézőcsalogató kinézetének köszönheti sikerét, szinte csak a mimikájával és fejmozdulataival is székhez köti a nézőt.
Aishwariya Rai szintén nem a tőle megszokott szerepkörben látható, hiszen az általa alakított hősnő konzervatívan öltözködik, szigorúan összefogva viseli a haját, csak ritkán mosolyog, és inkább keménysége, mint kedvessége dominál. India egyik legszebb színésznője ebben a szerepben éppen női bájait, tánctudását és a szerelmes szerepekben megszokott vonzerejét nem tudja kamatoztatni, így ő is megmutathatja, hogy képes (szinte) csak színészi képességei révén érvényesülni.
A Guzaarish hőse, Ethan Mascarenhas minden idők egyik legnagyobb bűvésze, aki szemkápráztató, különleges mutatványaival elbűvölte a közönséget és ezért meg is kapta a legnagyobb bűvésznek járó Merlin címet. Karrierjét azonban kerékbe törte egy baleset, melynek következtében tizennégy éve ágyhoz és tolószékhez kötve él szobája falai közé zárva, örök mozdulatlanságra kárhoztatva. Ennek ellenére Ethan boldog, könyvet írt saját talpra állásának történetéről, sikeres rádióműsort vezet, melyben folyamatosan beszélget hallgatóival, s élete példaképként szolgál mindazok számára, akik hozzá hasonlóan mozgáskorlátozottak, vagy úgy érzik, kilátástalan az életük. Egyetlen társa gyönyörűséges ápolónője, aki tizenkét éve minden napját a beteg sorsának megkönnyítésére áldozza, de ugyanakkor szigorú és kemény irányító is, aki rendszert visz a magára hagyott ember napjaiba, nem engedi, hogy fizikailag elhagyja magát, és próbálja kontrollálni az egykor zseniális művész hol euforikus, hol depressziós, szélsőséges érzelmi állapotait.
Tizennégy év után, egészsége folyamatos romlásával Ethan úgy dönt, itt az ideje, hogy ne másoktól függjön, hanem saját maga döntsön sorsáról. Nekiáll megküzdeni saját méltóságáért először a barátaival, aztán a hallgatóival, végül az indiai törvényekkel. Ám épp amikor élete legnehezebb döntését meghozza, megjelenik az életében egy új társ: egy fiatal bűvész tör rá magányában, és addig nem tágít mellőle, amíg a mágus meg nem tanítja művészetére, be nem avatja legféltettebb bűvészmutatványainak titkaiba.
A történet bollywoodi körökben szokatlanul komoly emberi problémákat feszeget, amit azonban az emberi kapcsolatok középpontba állítása és az érzelmekre helyezett nagy hangsúly tesz mégiscsak nagyon indiai filmmé. A Guzaarisht a főhős sajátos figurája mellett a jól kidolgozott mellékszereplők teszik élvezetessé. Elsősorban az ápolónő figurája, akinek a bűvészhez fűződő ambivalens viszonya sajátos feszültséget visz a filmbe, mely mindvégig fenntartja a néző érdeklődését. Ethan újra és újra szarkasztikus, kesernyés humorral reagálja le reménytelen helyzetét és segítője dorgálásait, és a film legjobb pillanatai azok a jelenetek, amikor az ápolónő kizökken szigorú szerepéből és néhány perc erejéig elengedi magát.
A mester-tanítvány viszony más oldalát mutatja be a bűvésznek: a beteg, tolószékhez kötött ember segíti át fiatal és tetterős tanítványát nehézségein és kudarcain, a végsőkig kitartásra biztatva, és mindig átsegítve őt a mélypontokon, amikor reményét vesztve feladná a tanulást. A történet sokszínűségéhez a többi társ is hozzájárul: a barátja mellett minden meggyőződése ellenére kiálló ügyvédnő, az öregedő, barátságos orvos, a hivatása értelmével szembesített bíró és ügyész, vagy a fia mellett a végsőkig kitartó anya figurája.
A történetet Sanjay Leela Bhansali szemet gyönyörködtető látványvilággal prezentálja. Bhansalitól megszokhattuk már, hogy minden filmjében feltűnően szép és kidolgozott a képi világ, ez azonban minden filmjében kicsit más. A Hum Dil De Chuke Sanamot az élénk, rikító színkavalkád és a pazar ruhák uralták, a Devdasban a gazdagon díszített ruhák és ékszerek mellett a csodálatos bengáli épületek kápráztatták el a nézőt, azóta azonban visszafogottabb formában jelentkezik a képi igényesség. Bhansali egyre inkább próbál egy sajátos középutat megtalálni a bollywoodi populáris filmek és nyugatiasabb jellegű művészfilmek között, ami témaválasztásai mellett a nagyon igényes fényképezésben jelentkezik. Míg a Blacket a fekete és világos foltok játéka uralta, addig a Saawariyában a mesei hangulatú, kékes árnyalatok váltak jellemzővé. A Guzaarish mindkettőnél visszafogottabb színvilágot használ, feltűnően szépen megvilágított jelenetekkel és nagyon tudatosan kialakított kompozíciókkal. A gondosan felépített belső terek, a képek apró részletei, a fény-árnyék játékok olyan filmet eredményeztek, amit mindenképpen érdemes nagyvásznon megnézni.
Bhansali azért gondosan vigyázott arra is, hogy a nagy Bollywood-rajongók se csalódjanak filmjében. Bár hagyományos táncjelenetek nincsenek filmjében, ezeket a táncos mozdulatokkal előadott, szemet gyönyörködtető bűvészmutatványok pótolják, és Hrithik még egy klasszikus balettet idéző jelenetet is bemutat, míg Aishwariya egy spanyolos hangulatú, különleges tánccal örvendezteti meg a nézőket.
A Guzaarish furcsa átmeneti film, mely tökéletesen illeszkedik Bhansali utóbbi munkái közé: bollywoodi filmeknél komolyabb, nem is annyira témája, mint inkább művészi igényességű megjelenítése révén, ugyanakkor az érzelmek központi szerepe, a gyönyörű látvány és nem utolsó sorban a két főszereplő sztár révén mégiscsak vérbeli indiai produkció.
A Guzaarish furcsa átmeneti film, mely tökéletesen illeszkedik Bhansali utóbbi munkái közé: bollywoodi filmeknél komolyabb, nem is annyira témája, mint inkább művészi igényességű megjelenítése révén, ugyanakkor az érzelmek központi szerepe, a gyönyörű látvány és nem utolsó sorban a két főszereplő sztár révén mégiscsak vérbeli indiai produkció.
2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai (2014)
Indiai Kulturális Központ
2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ
2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ
2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ
2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ
2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ
2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ
Hozzászólások
Az ajánlókban/krit ikákban megemlítik, hogy a sztori hasonló a 2004-es filmhez, amely egy Ramon Sampedro nevű tengerész igaz történetét dolgozza fel, tehát tudtam, mit várjak. De engem ez a nagy BW rajongót hidegen hagy. Egy film vagy leköt és minden megszűnik körülöttem, vagy nem és ShiftF8. Ha leköt, nem is annyira a sztori (hisz nincs új a Nap alatt), sokkal inkább a zene és a színészek játéka bűvöl el. És a katarzis sosem marad el.
Több, mint 80 BW filmet láttam idáig, tehát igazán nem vádolhattok azzal, hogy csak fikázás szintjén nézném ezeket a filmeket. Ha igazi kikapcsolódásra vágyom, csak is BW filmeket nézek, nagyon szeretem ezeket a mozikat.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.