Tees Maar Khan (2010)

2011. február 26. szombat, 23:12 |

Írta: Tóth Luca

A tavalyi év egyik legjobban várt bollywoodi filmje, a Farah Khan rendezésében és az Akshay Kumar-Katrina Kaif páros szereplésével készült Tees Maar Khan mind kritikailag, mind pedig anyagilag rekord sebességgel bukott meg, és bár én például személy szerint sokáig tagadtam, de a film megtekintése után sajnos még nekem is el kell ismernem, hogy valószínűleg ez egyben a tavalyi év egyik legrosszabb bollywoodi filmje is. A kérdés az, hogy miért is lehet így, hiszen első ránézésre a film tökéletes recept alapján készült.

A történet főszereplője egy közepes bűnöző lángelme (Akshay Kumar), aki a Tees Maar Khan művésznevet magára öltve, fél-Robin Hoodként lopja el a gazdagok becses ingóságait, hogy aztán a szegények helyett inkább saját magának adja őket. A film elején egy különös megbízással keresi meg őt a lokális főgengszter sziámi ikerpár (ez sajnos nem vicc): egy egész vonatnyi kincset kell ezúttal ellopnia az azt kísérő rendőrök orra elől. A Khanok Khanjaként aposztrofált tolvajon persze nem fog ki ez a feladat, és kieszeli a mesterbűncselekményt: egy filmforgatás eljátszásával rávesz egy egész falut, hogy segédkezzenek neki a vonat lepakolásában és egy igazi sztár szerződtetésével pedig megköti a rendőrség kezét. A dolgok egy ideig jól is alakulnak, de aztán, ahogy ennek lennie kell, kicsúsznak az irányítás alól, amikor főtolvajunk érzelmileg kötődni kezd a palira vett falusiakhoz.

Bollyood, például a 2006-os Dhoom:2 formájában, látott már ehhez hasonló mestertolvajos heist-filmet (azaz csavaros módszerekkel és sok fordulattal operáló, sokszor még a nézőt is megvezető bankrablós-átverős műfajt, amiben általában egy visszavonulni készülő bűnöző lángelme tér vissza egy nagy utolsó mindent vivő „munkára”). De míg például a Dhoom:2 próbálta magát a lehető legjobban nyugati típusú filmnek eladni sok akcióval és némi románccal, addig a Tees Maar Khan műfaj-fűszereinek keverékében (azaz maszálájában) a komikum van jókora fölényben.

Ezzel legalább annyi a film jó tanulságai közé írható, hogy meg sem próbálja magát komolyan venni. Míg a Dhoom:2 bűnöző lángelméje egy vele egyenértékű elhivatott és tehetséges rendőrt kapott a nyomába, addig Tees Maar Khant egy erőltetetten bénázó meleg FBI ügynökpár kergeti, és a női főszereplő sem segíti zseniális tanuló-bűnözőként a hőst (mint Aishwarya Rai Bachchan karaktere tette), hanem módszeresen és azért meglehetősen szórakoztatóan az őrületbe kergeti őt. De a többi karakter is hozzájuk hasonlóan könnyű és komikus: a sziámi ikrektől kezdve a felvillantott falusi arcokon és az aggódó anyukán át egészen a fiktív kattant szupersztárig és az önmagukat játszó cameo-szerepekre beugró igazi sztárokig.

Bollywood rendező-királynője, Farah Khan nem különösebben tenyerelt mellé a szereplők kiválogatásával, hiszen Akshay Kumar hozza a filmvásznon mindazt, amit ebből a nem éppen túl mély vagy hiteles karakterből ki lehet hozni (azaz mókás fejeket vág, izmot villant és nagyon színpadiasan gesztikulál, hogy a hátsó sorokban is lehessen rajta nevetni), a film főhősnője, Katrina Kaif pedig egyenesen a film egyik fénypontja. (Igaz kicsit gonoszkodóbb nézőpontból ehhez hozzá lehet azt is fűzni, hogy a nem túl tehetséges, sem nem túl szép, de legalább hihetetlenül népszerű színésznőnek meglehetősen jól állt a butus feltörekvő színésznőcske szerepe, akiből a legmélyebb érzéseket a történet folyamán a rózsaszín dolgok viselése váltja ki...)

Azon viszont mindenki meglepődött, hogy a Khanok Khanja szerepét tulajdonképpen miért is nem King Khan, azaz Farah Khan atyai jóbarátja és aranytojást tojó tyúkja, Shahrukh Khan kapta, és mivel a világ legérzelmibb alapon működő filmiparáról van szó, ezért természetesen ezen maguk a felek is jól összevesztek. (Ez abban csúcsosodott ki, hogy Shahrukh egy a Tees Maar Khannal egy időben megjelent rivális filmet támogatott, Farah pedig amellett, hogy a rivális (és Shahrukkal szintén haragban lévő) Khant, Salmant szerepeltette a filmben fetisizált félistenként, finoman jelezte, hogy a csőbe húzott, elszállt és tökéletesen őrült sztárszínész-karakter tulajdonképpen kiről is van mintázva: ez a szereplő ugyanis folyton azt hajtogatja, hogy visszautasította a „Dumdog Millionaire” (magyarul talán Nettómilliomos lehetne) főszerepét, márpedig köztudott, hogy egyedül Shahrukh Khan volt az a Bollywoodi celebritás, aki a valóságban visszadobta a Gettómilliomos egyik szerepét...) Azért az a feltételezés, hogy a film bukását a nagy Shahrukh mellőzése okozta volna, elég merész elképzelés, de azért biztos, ami biztos, a rendezőkirálynő és színészkirály most megint kibékült és én személy szerint (gondolom sok más nővel egyetemben...) nem bánnám, ha Shahrukh lenne ismét a Farah Khan egyik szerzői kézjegyét jelentő, bátran ábrázolt sztárfetisizmus tárgya. :)

És hogy akkor miért rossz mégis ennyire a film? Bár a bollywoodi humor kezd túl harsánnyá válni az egyre erősebben a nyugati mintákat követő indiai filmes trendek között, de ez nem jelenti, hogy ne készülnének zseniális és nagyon szórakoztató bollywoodi vígjátékok most is, szóval nem ezzel volt önmagában a gond. És mind a mesterrablásos alaptörténet, mind a „rafinált nagyvárosiak megvezetik a vidéki kisfalut”-tematika, mind pedig a filmforgatós közeg tuti befutónak tűnnek önmagukban, és mindez egy-két (vagy minél több) igazán nagy sztárral megtűzdelve tévedhetetlen felállásnak tűnik.

A táncjelenetekre természetesen nem lehet semmiképpen sem panasz, hiszen Farah Khan – rendezés ide vagy oda – még mindig Bollywood legzseniálisabb koreográfusa. Ha nem bollywoodi filmről lenne szó, akkor fel lehetne még azt vetni, hogy talán a kevés eredeti ötlet teszi a filmet gyengévé, hiszen remake-ről van szó (az 1966-os Egymillió karátos ötlet című Vittorio De Sica-film feldolgozása), és csak úgy hemzseg a különböző filmek idézgetésétől, de ez a fajta idézgetés, utalgatás Bollywood sajátossága, úgyhogy önmagában ennek sem kéne problémaforrásnak lennie. (Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Tees Maar Khan esetében kicsit többről van azért szó, mint utalgatásról, hiszen bizonyos részek mintha egy az egyben az Om Shanti Omból, Farah Khan korábbi filmjéből lennének átemelve, olyan „ha egyszer működött, működik majd még egyszer is”-elvvel...)

Az én meglátásom szerint egészen egyszerűen arról van szó egy bájos konyhametaforával élve, hogy habár a különböző összetevők ugyan önmagukban kifogástalanok voltak, de valahogy rossz sorrendben és rossz arányban kerültek bele a film-levesbe, ahol aztán se összedolgozva nem lettek, sem pedig kellően felmelegítve. A tanulság talán az, hogy annak ellenére, hogy a bollywoodi siker receptje talán nem olyan ördöngös, de mégsem lehet azt senkinek, még egy igazi bukhatatlan sztárrendezőnek sem félszívvel (vagy elnagyolt felületességgel?) összehozni.

És azért érdemes ám megnézni a Tees Maar Khant (persze azért nem árt mellé kellő mennyiségű popcorn és mellékcselekvés) már csak a táncjelenetek, Katrina Kaif bájos ripacskodása és a rendezőnő nemrég született szupercuki hármasikreinek filmvégi rövid felvillantása miatt is.

Tees Maar Khan - Sheela Ki Jawani

Kulcsszavak: Akshay Kumar Akshaye Khanna Katrina Kaif

Hozzászólások

#1 Gianni 2011-02-27 11:25

Nem hittem volna, hogy Farah Khan képes ennyire mellélőni. Ezt azért sajnálom, Kaif kisasszony ide vagy oda.
Viszont ezek szerint testhezálló szerepet kapott. (Most mondja valaki, hogy Farah Khan-nak nincs humora.

)
Köszi szépen a szórakoztató kritikát.

#2 Zsikee 2011-02-27 13:46

Jaaj hát annyit röhögtem ezen a filmen pfff ..

. Kat meg alapból nem szimpatikus úgyhogy igazi testhezálló szerepet kapott x):P.
A zenék huu azok viszont nagyon tetszettek/nek.

#3 Tóth Luca 2011-02-27 18:17

Az ugyan kimaradt a kritikából, de talán némileg megválaszolja Gianni, a mellélövésre vonatkozó költői kérdésedet (amit én is jóóó sokszor feltettem...), hogy a forgatókönyvet nem Farah, hanem a férje Shirish Kunder írta és eredetileg ő is rendezte volna talán, ha nem pont most alapították volna meg a saját gyártócégüket (Three's Company), ami miatt nyilván szükségük volt a kihozható legnagyobb felfuttatásra. Szóval lényeg a lényeg, az utolsó felhozható mentség, hogy talán ez nem is egy igazi Farah Khan film volt. ;-)

#4 szavérá 2011-02-27 18:22

Remélhetőleg Farah is rájött, hogy ezentúl is csak saját anyagból érdemes dolgoznia. És hogy Shahrukh-kal jobban jár :-)

És nagyon remélem, hogy Katrina nélkül.

#5 katka50 2011-03-01 06:40

Én Akshay Khanna miatt néztem meg a filmet, ami szerintem is az Om shanti om "új kiadása", abban is a mellékszereplők (Deepika és a főgonosz A. Rampal) karakterei voltak tiszták. Itt is Ms. Kaif. és A. Khanna karaktere volt legjobban felépítve, nem is játszották túl, mint pld. a rendőröket.
Szerintem ennek a filmnek is a zenéje a legfőbb értéke,
a történet mindkét filmben felejthető.
Az ikrecskék (Farahé természetesen) tündériek voltak
Az nagyon megdöbbentett, hogy Akshay Kumarral a Jaan-E-Man óta senki sem tudott egy rendes filmet csinálni..

#6 szavérá 2011-03-02 19:43

Amit ugye Farah férje rendezett, ez is az ő filmje lett volna. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem adja át...

A hozzászóláslista frissítése
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.

A hozzászóláshoz be kell lépned.

JComments