Az utóbbi időben egyre több olyan „középutas” film készül Bollywoodban, mely a hagyományos hindi filmes sémáktól elszakadva, modern figurákkal, jól megírt történetekkel és természetes színészi játékkal tud szórakoztatni. A Sorry Bhai! ennek az irányzatnak az egyik legjobb darabja.

Az ilyen filmeket hagyományosan művészfilmek tekintették Indiában, hiszen komoly mondanivalót közvetítettek és hiányoztak belőlük a klasszikus táncjelenetek, ám mára már ez a megkülönböztetés sem egyértelmű. Bár (a végefőcím kivételével) nincsenek benne táncjelenetek, a Sorry Bhai! kellemes zenéket tartalmaz szépen fényképezett képsorokkal társítva, bár némely ponton elgondolkoztat, alapvetően mégiscsak egy nagyon szórakoztató szerelmi románc, bár nem feltűnően túristacsalogató a helyszínválasztás, mégis gyönyörű helyeken forgatták, és bár nem a legnagyobb sztárok részvételével készült, mégis a színészi játék teszi igazán élvezetessé.

A történet szerint a kétgyermekes házaspár idősebbik fia évek óta külföldön él, és már két éve nem látogatta meg a szüleit, ám egy nap hazatelefonál, hogy megnősül és meghívja a családot az esküvőre. Bár a mama vérig van sértve, hogy kihagyták az esküvő megszervezéséből, a család végülis elmegy, és mivel a báty üzleti ügyeiből kifolyólag sosem ér rá velük foglalkozni, a menyasszony viszi várost nézni és szórakozni a szülőket és vőlegénye öccsét. Miközben a menyasszonynak meg kell küzdenie a leendő anyós szurkálódásaival és sértődöttségével, aközben egyre jobban megismeri jövendőbelije öccsét, és hamarosan mindketten ráébrednek, hogy egymásba szerettek.

A történet a sztori alapján lehetne a legklasszikusabb indiai szerelmi melodráma, mely nagy családi drámázással és a hoppon maradt szerelmes önfeláldozása révén lehetővé váló happy enddel ér véget. Ám a Sorry Bhai! egyáltalán nem ilyen. Már a történet felvezetése is csak látszólag hasonlít a szokásos történetekhez, mivel a hagyományos családi konfliktusok helyett modern problémákat ábrázol, egy mai család mindennapos súrlódásait és boldog pillanatait. A folytatás pedig a várakozások ellenére egyáltalán nem kiszámítható, váratlan fordulatok érik egymást, és egészen sajátos módon jut el a végkifejletig.

A figurák valósak, élőek, és végre nem úgy érzi a néző, hogy a történetnek azért kell külföldön játszódnia, mert ilyen, a hagyományos erkölcsi elvárásoknak ellentmondó történet nem fordulhatna elő Indiában. Ezekkel a figurákkal együtt tud érezni a néző, mindannyian szerethetőek hibáik ellenére, vagy éppen azért. A főszereplő öcs egy bolondos fiatal fizikus, akinek nagy felfedezése az „everything alive” elmélet, mely szerint az élettelen dolgok is élőek, és ennek bizonyítására egy Einsteinnek elnevezett fakutyát próbál meg emberi gondolatátvitel segítségével repülésre bírni. A család többször elismételt szarkasztikus kérdése: „És Einstein repült?” akár a film szlogenje is lehetne, hiszen a mű pont arról szól, merjük-e emberi bolondságainkat és gyengeségeinket felvállalni és álmainkat megvalósítani.

Sharman Joshi élete talán legjobb alakítását nyújtja az öcs szerepében, finom gesztusokkal, visszafogott pillantásokkal épp annyira tudja érzékeltetni a végletes szerelmet és bánatot, mint annak idején a hindi filmek klasszikus sztárjai erősen eltúlzott színészi játékukkal. Ehhez méltó partnert biztosít számára a menyasszony szerepében a magyar nézők számára a Hazaaron Khwaishein Aisiből ismert Chitrangada Singh, és a báty szerepében a rendező, Onir kedvenc színésze, Sanjay Suri.

 

A film igazi meglepetése azonban a szülőket alakító Shabana Azmi – Boman Irani páros, a filmet Sharman Joshi mellett miattuk érdemes megnézni. Shabana Azmi mindig is az indiai film egyik legjobb színésznője volt, aki itt rendkívül hitelesen alakítja a fiait imádó, ám önös érdekei szerint irányító és őket érzelmi zsarolással sakkban tartó anyát. Tökéletes párja az indiai film igazi kaméleonja, Boman Irani, aki szinte bármilyen szerepet el tud játszani. Itt a megértő, a családot a feleség elvárásai ellenében is egyensúlyban tartó és a problémákat ironikus humorral oldó férj szerepében látható. Párosuknak már a 2007-es Honeymoon Travels Pvt. Ltd. című filmben is volt egy kisebb szerepe, ahol a fiatal nászutasok között ők egy idősebb, öregkorban összeházasodott, bölcs, nyugodt párost képviseltek. Talán az a film adta az ötletet a rendezőnek, hogy ezt a szereposztást egy komolyabb szerepben is kamatoztatni kéne. Játékuk egy harminc éve együtt élő, egymás minden hibáját, gyengeségét és jó tulajdonságát ismerő, és egymást megértéssel elfogadó, boldog pár képét közvetíti.