Ma 2018. április 21., szombat, Konrád és Zelmira napja van.

Dil Bole Hadippa! (2009)

A Dil Bole Hadippa! (Szívből szóljon: Hadippa!) a 2009-es év egyik sokak által várt filmje volt. Egyrészt mert mindenki kíváncsian várta, milyen lesz Rani Mukherjee férfiszerepben, másrészt mert a Rani Mukherjee–Shahid Kapoor párost eddig még nem láthatta együtt a vásznon a közönség.

A film nem hozta meg a várt sikert, a vele egyidőben bemutatott Salman Khan-film, a Wanted teljesen kiütötte az indiai jegypénztáraknál, és a külföldön elért relatív sikerrel együtt is ez csak közepes jegybevételeket eredményezett. Pedig a film alapötlete nem rossz, a történet alapján akár igazi siker is lehetett volna.

A sztori egy tradicionális pandzsábi faluban lakó fiatal lányról szól, aki különleges tehetséggel van megáldva: ő a legjobb krikett-ütőjátékos az egész környéken, és eddig még egyetlen fiú sem akadt, aki krikettben le tudta volna körözni. Minden vágya, hogy nagy krikettjátékos legyen, ám ezért mindenki kineveti. Egyszer aztán megadatik a nagy esély: Amritszár csapata minden évben barátságos meccset játszik a szomszédos Pakisztánból érkező, lahori csapattal. Mivel évek óta az amritszáriak veszítenek, az indiai csapat kapitánya hazacsalja Angliában élő fiát, aki az angol krikettliga egyik legnagyobb sztárja. A fiú nagy nehezen elvállalja az edzői és csapatkapitányi szerepet, és azzal kezdi ténykedését, hogy a helyi krikettsztárokat semmibe véve válogatást hirdet, amire bárki jelentkezhet. Veera is elmegy, ám lányként be sem engedik a válogatásra. Ő gondol egyet, férfiruhában Veer néven újra jelentkezik és bekerül a csapatba. Gondolom, nem okoz nagy meglepetést, ha elárulom, a filmből a szerelmi szál sem hiányozhat: az ifjú csapatkapitánynak/edzőnek egyre jobban megtetszik Veer húga, Veera, ami további bonyodalmakat okoz.

A filmben számos olyan elemet megtalálhatunk, ami az utóbbi években a Yash Raj Films által gyártott darabokban szép sikert hozott. Először is ott van a sport-történet. A Dil Bole Hadippa! utolsó egy órája erősen emlékeztet a Chack De! India sztorijára, és bár a magyar néző számára mindig egy rémálom krikettről szóló filmet nézni (én már a Lagaan meccséből sem értettem egy mukkot sem), a nagy meccs jelenetei adják a film legjobb részét: izgalmas, az időnként patetikussá váló, hosszan kitartott közelik ellenére is pergő, és meglepő módon jól követhető a végső mérkőzés sztorija. Különösen, hogy a nagy dráma is a meccs közben következik be.

Emellett megtalálható a filmben a másik, indiai közönségnél biztosan nyerő motívum: az India-Pakisztán-barátság. A két országban, de egyazon vidéken, azonos kultúrában, szó szerint egymás mellett élő pandzsábiak barátságos sport-vetélkedése kitűnő metaforája India és Pakisztán ellenségeskedést és testvériességet ötvöző ambivalens viszonyának, mely már számos filmben sikert hozott (pl. Border, Veer-Zaara, Main Hoon Na). Ennek megjelenítése itt Anupam Kher minden igyekezete ellenére is kissé patetikusra sikeredik.

A harmadik nézőcsalogató elem maga Pandzsáb. India egyik legszebb állama, mely többé vagy kevésbé vallásosan megmutatva, de külsőségeiben mindenképpen a szikh kultúrára alapozva számos film látványos hátterét alkotta már. A legszebben talán Yash Chopra jelenítette meg a Veer-Zaarában, de fontos összetevője volt a Dilwale Dulhania Le Jayengének, a Jab We Metnek, vagy a Rab Ne Bana Di Jodinak is. Ez a nyugati nézők számára különleges elem mindig látványos jeleneteket eredményez: a sárga mustármezők képe, a színes ruhában mezőn vonuló lányok vagy az ünnepeken bóbitás turbánban táncoló szikhek mind az egzotikus India-kép jól bevált összetevői.

Ebből a filmből sem hiányozhat továbbá a bollywoodi művek egyik legnépszerűbb eleme, a korábbi filmekből vett idézetek beemelése. A helyi mutatványostársulat teherautójára a Dhoom:2, a Kaho Naa… Pyaar Hai, a Sholay, a Dilwale Dulhania Le Jayenge és az Amar Akbar Anthony jelenetei vannak felfestve, és az egyik jelenet háttérzenéjeként felcsendül a Dhoom jól ismert zenei motívuma. A film legviccesebb jelenete pedig az, amikor egy hagyományos nautanki-előadás keretében a hős a Dilwale Dulhania Le Jayenge és a Hum Aapke Hain Koun..! dialógusaival kér bocsánatot a hősnőtől, aki veszi a lapot, és a közönség nagy örömére folytatja a dialógusokat. Rani nemcsak Madhuri Dixit mozdulatait, de még a hanghordozását is tökéletesen utánozza.

Végül pedig ott van a kettős szerepben tetszelgő főhős. Ez a bollywoodi filmgyártás egyik legbiztosabb sikerreceptje, az ilyen filmeket mindig egyfajta jutalomjátéknak tekintik a főszereplő sztár számára, aki ekkor megmutathatja, mit tud. Nyilvánvalóan itt is ez volt szándék, ha a film többet hozott volna a konyhára, jelentősen fellendíthette volna Rani Mukherjee karrierjét, mivel női sztárok ritkán kapnak ilyen lehetőséget. Rani két figurája teljesen különbözik egymástól: Veera kissé pórias, műveletlen, ám csupa vidámság, tradicionális lány, míg férfi "testvére", Veer kissé renitens, sokszor bajt okozó, a csapatba nehezen beilleszkedő figura. A két karakter külsőre annyira különbözik egymástól, hogy akik nem tudják, miről szól a történet, csak bizonyos idő elteltével jönnek rá, hogy Veera férfi alteregóját láthatják a vásznon.

A film talán legélvezetesebb eleme Shahid Kapoor alakítása. Shahid abszolút hozza a formáját, mind a kemény edző, mind a lírai szerelmes, mind a csalódott, dühös férfi szerepében kitűnő. A szerelmi történet jól működik, a filmvégi meccs mellett ez a történet legsikerültebb része. Az idegenben nevelkedett, de indiai gyökereit a szerelem hatására felfedező fiú története még jó néhány ilyen témájú film után is élvezhető, az indiai viselkedéshez, étkezési módhoz és ruhaviselethez fokozatosan visszatérő Rohan a film végére rájön, hogy minden angliai gyerekkor és krikettkarrier ellenére ő mégiscsak „pandzsábi apja pandzsábi fia”. Jó párja az életet egyszerűen, ám vidáman felfogó, hagyományos pandzsábi lány figurája.

Shahid és Rani szép párt alkotnak, és bár előtte a bollywoodi sajtó hetekig ezen csámcsogott, Rani egyáltalán nem látszik öregebbnek Shahidnál. Tánctudásukat ismét megcsodálhatjuk, Rani mindig is nagyon jó táncos volt, Shahid pedig elképesztő tempóban fejlődik e téren, mára Bollywood legjobb táncosai közé küzdötte fel magát. Kár, hogy a film marketingjében legnagyobb szerepet játszó Dil Bole Hadippa! remix nem is része a filmnek, csak a végefőcímhez forgatott függelék, amely elsősorban arra szolgál, hogy Rani megcsillogtathassa újfent vékony, bombázó alakját, Shahid pedig vadonatúj, kigyúrt izmait.

A Dil Bole Hadippa! érdekes kirándulás az indiai filmipar területére: nyugati nézők számára számos helyi érdekességgel szolgál, színes, látványos és fülbemászó, indiai hangzású dalokat tartalmaz – igazi klasszikus Bollywoodi darab.

 

 

 

Hozzászólások   

 
#1 Gianni 2009-11-09 09:28
Az említett hiányosságai / hibái ellenére ezt biztosan megnézem. Kár, hogy Aditya Chopra pont Rani esetében nem hozta a szokásos formáját.
A Rakhi Sawant/sherlyn Chopra páros inkább a B-kat filmekbe való, figyelhetett volna arra, hogy valóban slágerzenéket kapjon a film, stb.
Sebaj, azért nekem az jön le az kritikából, hogy egyszer mindenképpen nézhető, könnyed darab, úgyhogy jöhet. :-)
 
 
#2 Gianni 2010-06-13 08:52
Július 3-án az Örökmozgóban az indiai filmklub keretében, magyar felirattal.
 
 
#3 Ahududu 2010-06-13 20:02
De jó! Még nem is láttam!
 

A hozzászóláshoz be kell lépned.

Vetítések

2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai  (2014)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ

2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ

Legújabb hozzászólások
Filmajánlók véletlenszerűen

Peepli [Live] (2010)

Peepli [Live] (2010)

Hihetetlennek tűnhet, hogy a bollywoodi filmek csillámporos palettáján lehet helye egy társadalmi szatírának, pláne, hogy akár sikeres is lehet. Ennek ellenére a 2010-ben készült Peepli [Live]-nak pont ezt sikerült bizonyítania.

I Hate Luv Storys (2010)

I Hate Luv Storys (2010)

  Íme még egy igazi bollywoodi romantikus film azoknak, akik a címmel ellentétben igenis szeretik a szerelmes történeteket, kiemelten is azon hölgyek számára, akik egy magánéleti válság megélésekor nem a Bridget Jones naplóját nézik rongyosra fagyimajszolgatás közben, hanem a Dilwale Dulhania...

Koi… Mil Gaya (2003)

Koi… Mil Gaya (2003)

  Rohit mentálisan visszamaradott fiú, mivel édesanyja terhessége során autóbalesetet szenvedett. Az iskolában bukdácsol, nála jóval fiatalabb gyerekekkel játszik és kortársai folyton gúnyolják. Egy nap kipróbálja űrkutató édesapja gépét, amellyel az földönkívüli civilizációkkal próbált kapcsolatba lépni. Nem sokkal később furcsa vendég...

Dilwale Dulhania Le Jayenge (1995)

Dilwale Dulhania Le Jayenge (1995)

A Dilwale Dulhania Le Jayenge a bollywoodi filmipar egyik legnagyobb sikere. A minden idők legnagyobb bevételeit hozó indiai filmek között a harmadik helyen áll, a valaha leghosszabb ideig moziban vetített indiai film rekordjával büszkélkedik, és valószínűleg a...