Deewana (1992)
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyazon filmben fogom rivális szerelmesekként látni Rishi Kapoort és Shahrukh Khant. Számomra ez a két színész Bollywood két különböző korszakát képviseli, Rishi Kapoor a hetvenes-nyolcvanas évek hősszerelmes sztárja, míg Shahrukh Khan a kilencvenes-kétezres évek amorozója. Azt gondoltam, ők maximum apa-fiú szereposztásban fordulhatnak elő egy filmben. És lám: az 1992-ben készült Deewanában mégis egymás riválisaiként láthatók.
A Deewanát általában úgy ismerik az indiai film rajongói, mint Shahrukh Khan első mozifilmjét, ám ez legalább annyira – ha nem még inkább – Rishi Kapoor filmje. Valójában a filmidő is szinte fele-fele arányban oszlik meg a két színész között, mivel – a kilencvenes évek jó hagyományai szerint – a film két, szinte egymástól független történetből áll (vagy inkább állhatna, mivel a végén azért összefűzik a kettőt).
A sztori nem éppen szokványos bollywoodi berkekben, pontosabban az alapkonfliktus nem az, mert a történet bonyolításában viszont ráismerhetünk a bollywoodi szerelmes filmek összes unalomig ismételt kliséjére. Egy fiatal lány, Kaajal, összeismerkedik imádott énekes-bálványával, Ravival, és a várakozásokkal ellentétben a férfi is beleszeret, majd némi hezitálás után elveszi feleségül, és elviszi idős özvegy édesanyja házába. Igen ám, de közben a gonosz nagybácsi (akit itt is, mint oly sok filmben, Amrish Puri alakít) a családi vagyonra feni a fogát, ezért gonosz cselt sző, és emberei végül megtámadják a kettesben töltött boldog hétvégén a fiatal párt. A verekedés tragikus véget ér, Ravi golyót kap és lezuhan egy szikláról, és ezzel véget ér Kaajal rövid boldogsága. A fiatal özvegy anyósával elmenekül a gonosz rokonok elől és egy városban lel menedéket. Egyik nap az utcán egy baleset kapcsán találkozik vele egy léha úrifiú, Raja, és beleszeret. A társadalmi elvárások ellenére és fia emlékét megtagadva az anyós férjhez adja hozzá a lányt, hogy az halála után ne maradjon egyedül, védtelenül. És itt jön a hindi filmekben korántsem megszokott konfliktus: ha a hindu vallás szerint a házasság szent és az embernek csak egy férje és egy szerelme lehet, akkor most melyik házasság az igazi? Egy amerikai film esetében a végkifejlet könnyen borítékolható lenne: a sztori arról szólna, hogyan nyeri el végül a fiú a lány szerelmét és lesz a lány boldog a második férjével. Az indiai szokások és a bollywoodi hagyományok ismeretében azonban a válasz már közel sem ilyen egyszerű. A hindu vallás szerint az özvegyek nem mehetnek újra férjhez, és ezt a szabályt a filmben is számtalan ponton emlegetik mint elháríthatatlan akadályt. Kaajal emiatt nem akar megismerkedni a fiúval; a fiú megszakít a családjával minden kapcsolatot, hogy elvehesse az özvegyet; és az anyós is tisztában van azzal, hogy megszegi a társadalom szabályait, amikor újra férjhez adja menyét. A film azonban a bollywoodi hagyományokkal is szembeszegül, mivel az indiai filmek egyik legfontosabb alaptoposza, hogy az ember életében csak egyszer lesz szerelmes, és csak akkor lehet boldog, ha egyetlen szerelme lesz élete párja. Kaajallal pontosan ez történik a film első felében: férjhez mehet álmai férfijához, ezért az indiai filmek szabályai szerint valójában értelmetlen is lenne a második történetet elkezdeni.
A filmben azonban felsorakoztatnak olyan elemeket, melyek Raja irányába billentik a mérleg nyelvét. Az egyik ilyen elem a fiú feltétlen, korlátlan, őrült szerelme a lány iránt (innen a fim címe: Deewana = őrült). Raja teljesen megváltozik a szerelem hatására, megkomolyodik, szakít gazdag, ám vele csak felületes kapcsolatban álló apjával, és munkát vállal, hogy el tudja tartani a két nőt (az anyóst egyfajta anyapótléknak tekinti és óriási szeretettel bánik vele). A másik a korkülönbség. Bár a hindi filmekben teljesen megszokott, hogy egy idős férfisztár fiatal lányok hősszerelmes párja legyen, ám koruk alapján egyértelműen Raja lenne Kaajal megfelelő partnere. A filmben ez sosem mondódik ki, nem is teljesen világos, hogy ez a különbség a két férfi között szándékos-e a filmben, mivel a bollywoodi szokásoknak megfelelően Rishi Kapoor még 35-40 évesen is bőven játszott hősszerelmes szerepeket. A két férfisztár közötti 15 évnyi korkülönbség (főleg, hogy Shahrukh alkatánál fogva itt még fiatalabbnak, egész kölyöknek látszik) azonban mégiscsak befolyásolja a történet befogadását: nem tudjuk nem azt gondolni, hogy a fiatal fiú illene a lányhoz a középkorú férfi helyett. Ám az indiai társadalmi és filmes konvenciók ismeretében, valamint annak tudatában, hogy Kaajal igazi szerelme Ravi volt, a végkifejlet közel sem egyértelmű. Ráadásul a film még további fordulatokat tartogat, melyek többször is alaposan megbolygatják a dolgok állását.
A film számomra azért érdekes, mert a két sztár együttes szerepeltetése mintha két korszak találkozását jelképezné. Már megjelenésükben is más életvitelt, más korszakot idéznek: Rishi Kapoor öltönynadrágos-pulóveres sármőrjével szemben Shahrukh Khan bőrdzsekis, farmeres, lázadó fiatalja áll, aki első felbukkanásakor motoron száguldozva énekli: „jöjjön akárki, akibe beleszerethetek”. A két szerelmi történet is mintha az átmenetet jelezné: az első történet a klasszikus bollywoodi szerelmi történetek mintapéldája (társadalmi és vagyonkülönbségekkel), míg a második ennél sokkal radikálisabb szabályszegésről szól és elég merészen új konfliktust vázol fel. A legérdekesebb talán a táncjelenetek közötti különbség. Rishi Kapoor számos nagy szerepéhez hasonlóan itt is egy befutott énekes sztárt alakít, ami lehetővé teszi egy látványos, csillogó-villogó koncertjelenet beiktatását. A dal hangzása, a koreográfia és a látvány egyértelműen a hetvenes-nyolcvanas évek nagy itemsongjait idézi, mindenek előtt Rishi Kapoor nagysikerű alakítását a Karz énekesének főszerepében. Ezzel szemben a Raja figuráját bemutató dal egy motoros száguldás a haverokkal, sok bolondozással, melyben a fiúk lányoknak teszik a szépet és felelőtlen kunsztokat mutatnak be a motoron. A szerelmi kettősök az első történetben alapvetően klasszikus indiai hangzásokra építő, lírai táncjelenetek, míg a fiatal pár szerelmi dala alatt pörgős, modern zene szól, miközben ők a természetben szaladgálnak és dinamikus táncot lejtenek.
Színészi alakítások szempontjából is érdekes a film. Rishi Kapoor rutinos biztonsággal hozza a tőle megszokott szerepkört és színvonalat, a táncos jeleneteknél (kora ellenére is) megértjük, miért lehetett az előző két évtized egyik legnagyobb sztárja. Shahrukh Khan ezzel szemben még sokszor kiforratlan, kissé túljátszott, ám a melodramatikus jelenetekben már ráismerünk későbbi legnagyobb alakításainak előfutárára. Ezt a filmet nézve az ember nem is érti, miért volt szükség a gonosz szerepkörben tett kitérőre ahhoz (ezt követően a Baazigar és a Darr gonosz szerepeiben lett elismert színész), hogy három év múlva a Dilwale Dulhania Le Jayenge főszerepe után ráébredjen Bollywood: ő a romantikus hősszerelmes figurák ideális megtestesítője. A film igazi kilencvenes évekbeli maszálá: kontrollálhatatlan szerelemmel, végletes melodrámai helyzetekkel, vérgonosz ellenlábasokkal és brutális verekedésekkel – így aztán mindkét férfisztár megcsillogtathatja sokoldalú színészi képességeit (a női főszerepet alakító Divya Bharati korai halála miatt nem futott be nagy karriert).
A Deewana így egyfajta átmeneti film, mely egymással szembeállított történeteivel, sztárjaival és kétféle stílusával sajátos hidat képez a nyolcvanas és a kilencvenes évek indiai filmje között. A film nem fog bekerülni a legnagyobb klasszikusok közé, ám Bollywood ismerői számára mindenképpen érdekes csemegét kínál.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.