Bollywood királya és az indiai mozi szédítő világa 4.
A félkegyelművel egyidőben egy másik világirodalmi klasszikust is adaptáltak hindi filmre, Ketan Mehta rendező a Bovarynéból készített indiai verziót Maya Memsaab címmel. Mehta Mani Kaulhoz, valamint az Iskra rendezőihez hasonlóan a punai főiskolán végzett, és Shah Rukhra a Faujiban és a Circusben figyelt fel. Maya egyik szeretőjének a szerepét osztotta rá. A film meglehetősen művészi és homályos volt, de mégiscsak egy újabb lépést jelentett a színész számára a fősodorbeli mozi felé.
Maine Pyaar Kiya – Mere Rang Mein
A producerek, annak reményében, hogy megismételhetik e filmek sikerét, elkezdtek pályakezdőket toborozni főszerepekre, a nagynevű színészeket csak egyfajta „töltelékként” alkalmazva. Shah Rukh iránt televíziós szerepei miatt támadt némi érdeklődés, ő azonban nem akart szerelmes hősöket játszani. Számos ajánlatot visszautasított, és neves producereket ingerelt fel azzal, hogy felkérésekor a forgatókönyv elmesélését kérte [Indiában a mai napig ritka, hogy a forgatókönyvet papírra vetnék, helyette mindig szóban mesélik el a színészeknek vagy más munkatársaknak – a ford.]. Egy nap Feroz Khannak, a kor neves színész-rendezőjének az asszisztense kereste telefonon. Amikor Shah Rukh közölte, hogy szeretné látni a forgatókönyvet, a beosztott felháborodott: „Azt akarja, hogy Feroz Khan mesélje el magának a forgatókönyvet?” Shah Rukh nem késett a válasszal: „Miért, kérjem meg rá valamelyik utcai járókelőt?” – Shah Rukh pimasz válasza ma már frappánsnak tűnik, de a korban egy kezdő színész részéről sértésnek számított. Feroz Khan nem kereste többé.
A nyolcvanas évek végén az előre rögzített forgatókönyv ritkaságnak számított az indiai filmgyártásban. Bollywood akkoriban egy lelkesedéstől égő, kaotikus háziipar képét tükrözte. A színészek akár öt-hét filmre is leszerződtek egy időben, néha egy napon belül három különböző filmben dolgoztak, ide-oda rohangálva a helyszínek között. Nem volt ritka, hogy a stábnak órákat kellett várnia a sztárra, vagy hogy a jeleneteket a forgatási helyszínen írták meg. Egy korabeli anekdota úgy tartja, hogy egyszer egy elfoglalt író véletlenül összekeverte két különböző filmnek a jeleneteit, amelyeken párhuzamosan dolgozott. Mire észrevették, hogy az adott jelenet nem abba a filmbe való, addigra mindkét stáb leforgatta az aznapra megírt részt.
1990 novemberében Shah Rukh és Mirzáék fia egy nap éjjel kettőig ücsörögtek egy külvárosi étteremben. Mindketten hindu lányba voltak szerelmesek, és az élet kegyetlenségén búslakodtak, mely az akkori világban lehetetlenné tette, hogy egy muszlim fiú elnyerje egy hindu lány kezét. Amikor távozófélben voltak, megállította őket egy férfi, aki megkérdezte: „Maga Shah Rukh Khan?” – ő volt Anwar Khan, aki aztán 2000-ben bekövetkezett haláláig Shah Rukh titkáraként és ügynökeként tevékenykedett. Anwar mutatta be őt Viveck Vaswani színész-producernek. Viveck – Shah Rukhhoz hasonlóan – mozibolond volt, aki színészi karrierjét szintén tévésorozatokban kezdte. Később producer lett, akkor éppen G. P. Shippyvel, minden idők legsikeresebb indiai filmjének, a Sholaynek a rendezőjével dolgozott együtt. Amikor Anwar bemutatta Shah Rukhnak, csak kezet rázott vele és telefonszámot cseréltek.
Hetekkel később Viveck Shah Rukh lakásának környékén forgatott, és mivel volt néhány üres órája, egy közeli kávézóban ücsörgött. A Times of India véletlenül épp aznap közölt kritikát A félkegyelműről. Shah Rukh szereplését külön kiemelték. A cikk ezt írta róla: „Shah Rukh Khant, aki olyan, mint egy csupasz villanyvezeték, ám energiáit eddig csak televíziós komédiákban kamatoztatta, igazi művészként emlegeti az egész stáb. Mani Kaul rendező, akinek eddig még soha senki nem tudta kivívni az elismerését, így áradozott róla: „Muszáj filmet forgatni vele! Micsoda egy egyéniség! Mindent megért, és sokkal többet ad, mint amennyit kérnek tőle.” Viveck érdeklődését felkeltette a cikk, és felhívta Shah Rukhot, aki azonban nem vette fel. A producer nem adta fel, és elment a lakására, ahol nagy nehezen sikerült felkeltenie a színészt, aki késő délutánig aludt. Amikor kinyitotta az ajtót, Viveck drámaian közölte vele: „Én nagy sztárt csinálok magából!”
Viveck Shah Rukh barátja, filozófusa, vezetője lett. Annyira egymásra találtak, hogy a második találkozás után Shah Rukh odaköltözött Viveck házába, és a két álmatlanságban szenvedő fiatalember együtt járt éjszakánként moziba. Viveck mindent megtett, hogy szerepet szerezzen „az indiai film következő szupersztárjának” – ahogy barátját reklámozta –, ám a helyzet közel sem volt egyszerű. Bár Shah Rukh tévésorozatai jó referenciát biztosítottak, őelőtte (és azóta sem) volt olyan indiai tévésztár, akinek sikerült volna a filmvásznon is sikert aratnia.
A hindi filmiparnak sajátos sztárrendszere van, mely a negyvenes évek óta egyre zártabb és elszigeteltebb erőddé vált, amelyet a nagy filmes klánok uralnak. Előtte, a korai években még sok új ember érkezett más területekről, de később a független gyártócégek helyét átvették a stúdiók, melyek általában családi vállalkozásként működnek. Az indiai filmgyártásban nem ritka, hogy ugyanazon család egyik tagja a film rendezője, egy másik a producere és egy harmadik a főszereplője. Indiában a sztárság legalább annyira családi kapcsolatok, mint tehetség kérdése. Minden évben nagy csinnadrattával bocsátják pályára a nagy sztárok fiait és lányait – és a közönség is szívesebben ül be az ő filmjeikre, mint vadidegen pályakezdőkére.
Shah Rukh egy évvel azután került a filmszakmába, hogy Amitabh Bachchan úgy döntött, hatalmas színészi sikereit és botrányos, sikertelen politikai pályafutását követően öt év pihenőt vesz ki. Majdnem két évtizedig tartotta bűvöletben India közönségét, és visszavonulásakor nagy űr hagyott maga után. A helyére többen is pályáztak, elsősorban Sunny Deolnak, Anil Kapoornak és Jackie Shroffnak volt esélye hasonló babérokra törni. Sunny a hetvenes évek nagy sztárjának, Dharmendrának a fia, Anil Surinder Kapoor producernek, Jackie-nek pedig csodával határos módon sikerült feltornáznia magát a gonosz mellékszerepektől a pozitív főhős-karakterekig. A fiatal szerelmes hős szerepeken – olyan iskolai románcokban, ahol a szerelmesek fülbemászó dalokat énekelnek, majd elválasztja őket egymástól a szülői szigor vagy a sors kegyetlensége – Salman Khan és Aamir Khan osztoztak.
Quayamat Se Quayamat Tak – Papa Kehte Hain
Shah Rukh egyáltalán nem felelt meg az izmos, feltűnően jóképű, alázatos modorú pályakezdő színészekről alkotott képnek. Tisztelettudó volt, de a szakma legnagyobb alakjai előtt sem alázkodott meg, és fennhéjázóan hitt a tehetségében és leendő sikerében. Feltűnően gondozatlan kinézettel bírt: a ruhái gyűröttek voltak, a haja önálló életet élt, a szeme alatt pedig karikák sötétlettek az állandó éjszakázástól. Nem volt világosbőrű vagy különösebben jóképű, mint Aamir vagy Salman. Rajiv Mehra, Chamatkar című filmjének a rendezője így jellemezte: „Egy cseppet sem izgatta a dolog. Abszolút nem úgy nézett ki, mint aki saját magát akarja eladni”. G. P. Shippy producer, aki negyven éve dolgozott a szakmában, kevésbé fogalmazott finoman: „Olyan a haja, mint egy nyavalyás medvebunda.” Majd kategorikusan közölte Viveckkel, hogy esze ágában sincs menedzselni azt a filmet, amit Aziz Mirza szeretne rendezni Shah Rukhkal a főszerepben.
Ennek ellenére egymás érték a szerepajánlatok. Egy Raj Kanwar nevű kezdő rendező megkereste őt a Deewana című filmmel. Előtte már számos színésznél próbálkozott, de senkinek nem kellett a szerep, mert az csak egy másodlagos szerep volt a fő férfisztár mellett. Rajiv Mehra felkérte a Chamatkarra, egy szellemtörténettel ötvözött romantikus komédiára. Hema Malini, a hetvenes évek gyönyörű színésznője Shah Rukhot akarta első rendezői munkája, a Dil Aashana Hai című film főszerepére. Rakesh Roshan – akkor már neves bollywoodi rendező – pedig egy fiatal férfiszínészt keresett a King Uncle egyik főszerepére. Shah Rukh nem szívesen kötelezte el magát Bollywood mellett, legfőképpen azért, mert Gauri ezt mélységesen ellenezte. Számos producerrel találkozott, gondolkozott az ajánlatokon, de nem tudta elhatározni magát.
Anyja halála azonban eldöntötte a kérdést. A munka lesz a terápiája, a depresszió elleni gyógyszere. Amikor a temetés után visszatért Mumbaiba, pár napon belül négy filmre is leszerződött. Végül G. P. Shippy is beadta a derekát: azután, hogy a kezdő színész négy neves produkciós cég ajánlatát bezsebelte, úgy döntött, ő is kockáztat. Bár nagyon minimális költségvetéssel, de elvállalta, hogy legyártja Aziz Mirza rendezésében a Raju Ban Gaya Gentleman című darabot. Shah Rukh 1991 júniusában kezdte forgatni első bollywoodi filmjét.
Shah Rukh és Gauri 1991 októberében házasodtak össze, első randevújuk hetedik évfordulóján. Polgári esküvőjük volt [Indiában a vegyes vallású házasságok csak így érvényesek – a ford.], ezt követte egy pompás hindu esküvő, melyre a vőlegény elefántháton érkezett. Shah Rukh féktelen vőlegény volt, végigtáncolta az egész estét, csak fél óráig ült nyugton, mialatt végig anyósa kezét fogta. Gauri anyja halálra aggódta magát, végig attól félt, hogy szélsőséges hindu vagy muszlim csoportok megzavarják az ünneplést.
Másnap a pár elutazott Mumbaiba. Viveck nászajándéka három éjszaka volt egy elegáns hotelben: barátjuk nem akarta, hogy rögtön azzal kelljen foglalkozniuk, hol fognak lakni. A pár végül Mirzáék üres lakásában telepedett le, itt éltek öt hónapig – jórészt tojáson. Az összes bútoruk két matrac, egy tűzhely, egy hűtő és egy tévé volt, mivel Gauri nem volt hajlandó addig berendezkedni, amíg saját lakásba nem költöztek.
Bár a Dil Aashana Hait és a Raju Ban Gaya Gentlemant előbb kezdték el forgatni, mégis a Deewana került elsőként a mozikba, 1992 júniusában. A történet főszereplője egy fiatal lány, aki férjhez megy imádott énekes sztárjához, ám a férfit a kapzsi rokonok az esküvő után megölik. A hindi filmek konvencióitól eltérően az anyós arra bíztatja a lányt, hogy menjen újra férjhez, és támogatja is a bohém fiatalembert, aki hevesen udvarol menyének. Shah Rukh játssza a filmben a pimasz, kedves fiatalembert, aki a lány kedvéért megkomolyodik és új életet kezd.
Raj Kanwar elsőfilmes rendezőként borzasztóan izgult, még egy szentélybe is elzarándokolt, hogy a sikerért imádkozzon. Először úgy tűnt, hogy a film iránt kicsi az érdeklődés, ám a bemutató reggelén a 10 órás vetítésen már tele volt a mozi, főleg fiatalokkal. A Deewanában Shah Rukh csak másfél óra elteltével, a szünet után bukkan fel. Az anyós azt mondja a menyének: „A sebedet majd az idő begyógyítja” – majd a kép Shah Rukh figurájára vált, aki éppen motorral hajt végig a Mumbai legforgalmasabb tengerparti útján. Barna bőrdzsekit és farmert visel fehér pólóval, haja rendetlenül a szemébe lóg, és miközben motoros kunsztokat mutat be, vadul énekli: „Kell nekem valaki, akibe beleszerethetek”.
Deewana – Koi Na Koi Chahiye
Delhiben Gauri nagycsaládja – nagyanyja, szülei, nagybátyja, nagynénje, unokaöccse és unokahúga – kivonult a moziba, hogy megnézzék vejük bollywoodi debütálását. Előtte évekig nem jártak moziba, a polgári család jobb szerette otthon, családi körben nézni a televíziót. Míg Tejinder nagybácsi nagy filmrajongó volt, Gauri apja nem sokat tudott a filmszakmáról. Azon tűnődött, vajon honnan fogja tudni, hogy a film siker-e. Azonban a közönség kitörő lelkesedése megadta neki a választ. A film megtekintése után Tejinder nagybácsi felhívta Shah Rukhot és azt mondta neki: „Most már tényleg sztár vagy!”
(folytatása következik)
Hozzászólások
Sokkal izgalmasabb így olvasni, korabeli videókkal együtt, mintha csak egy könyv lenne az ember kezében.
"A haja önálló életet élt."
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.