Az alábbiakban részleteket közlünk a Shah Rukh Khanról három évvel ezelőtt megjelent életrajzból, mely nemcsak a sztár magánéletének és karrierjének titkaiba avat be, de betekintést nyújt a bollywoodi filmipar és a korabeli indiai társadalom sajátos életébe is.

Amikor Shah Rukh édesapja, Meer Mohammed Taj Khan meghalt, ő 15 éves volt. Apja halála nagyon megrázta a családot, nővére valójában soha nem gyógyult ki az apa halála okozta lelki traumából. Édesanyja már férje halála előtt elkezdett dolgozni, és a család rossz anyagi helyzete ellenére is tovább járatta a fiát a keresztény atyák által vezetett, jó nevű St. Columba Iskolába. Shah Rukh 1985-ben érettségizett, ekkor elnyerte az iskola legmagasabb kitüntetését, melyet az a tanuló érdemel ki, aki egyformán kimagasló eredményeket ér el tanulásban, sportban és más iskolai tevékenységekben. E tekintetben sokat nyomott a latban az iskolai színjátszócsoportban végzett aktív tevékenysége is.

Shah Rukh Khan középiskolás korában

Ezt követően öt éven át Delhi egyik vezető alternatív színházi csoportjában, a TAG-ban (Theatre Action Group) játszott. A csoportot egy Indiában letelepedett volt hippi, az angol Barry John vezette, és a társulat lelkes önkéntesekből állt. Mivel legtöbbjük napközben dolgozott, esténként próbáltak és a színészeknek kellett sok más feladatot is ellátniuk: szponzor után rohangálni, reklámmal foglalkozni, díszletet vagy jelmezt készíteni, kellékeket beszerezni. A TAG repertoárja nagyon színes volt, a legambiciózusabb Shakespeare-adaptációktól Neil Simon vígjátékain át a gyerekdarabokig mindent játszottak.

Shah Rukh bevallása szerint Barry John volt élete első és egyetlen színjátszás-tanára. Barry intelligens és türelmes tanárnak bizonyult, aki sosem kényszerítette az elképzeléseit a csoport tagjaira. Az ő módszere a workshop volt, hagyta, hogy a színészek maguk küzdjenek meg a szereppel és a jelenettel. Sosem mondta meg, hogyan játsszák el, inkább újra és újra rákérdezett egyes gesztusok vagy kifejezések helyességére, így segítve őket, hogy elhagyják a túlzásokat és megértsék a figura lényegét. Sokat gyakorolták a tér és a mozgás kiaknázási lehetőségeit, és mimikai gyakorlatokat végeztek maszkok segítségével. Shah Rukh azt mondja, ezekből a workshopokból egy tanulságot szűrt le: „Egy jelenet eljátszásának nincs jó vagy rossz módja. A Módszer dolgozik helyettünk. A végső mérce úgyis az, hogy a közönségnek tetszik-e, amit csinálunk.”

Shah Rukhot már ekkor, a színházban is az tette sikeressé, ami később a tévében és a filmekben: az energiája. Energikusan játszott. Alakításai gimnasztikusak, erőteljesek és extravagánsak voltak, spontaneitás és fizikalitás jellemezte őket, nem a komolyság. Talán ezért aratta legnagyobb sikereit a gyerekdarabokban. Barry éppen ezért nem osztott rá komoly szerepeket, általában komikus darabokban játszott fontos karaktereket vagy főszerepet. Barry szerint nem bensővé tette a szerepet, hanem „reklámozta”, vagyis inkább kifelé jelenítette meg. Valószínűleg emiatt tanácsolta neki életében először Barry: „Neked filmekben kellene játszanod.”

Barry John (középen) és a TAG csoport

Shah Rukh tizennyolc évesen ismerte meg későbbi feleségét, Gauri Chibbát. Először egy tinibulin találkoztak. Ezek az összejövetelek akkoriban amerikai társaik szerény utánzatai voltak: délután hatkor kezdődtek, mert kilencre már be kellett fejezni a partit, ezért a házigazda általában elfüggönyözte a lakást, hogy esti hangulatot teremtsen. Alkoholról szó sem lehetett, és a fiúk álltak az egyik oldalon, a lányok a másikon. A fiúkra maradt az ismerkedés feladata, nekik kellett felkérni a lányokat táncolni, az est fénypontját pedig a lassú számok jelentették, amikor összeölelkezve lehetett táncolni. Shah Rukh barátai ekkor már futottak a lányok után, némelyiknek barátnője is volt. Ő azonban halálra vált a gondolattól, hogy leszólítson egy lányt, és túl félénk volt ahhoz, hogy lassút táncoljon valakivel.

Shah Rukh Gauri barna kordbársony farmerjére figyelt fel – a lány négy évvel fiatalabb volt nála, de sokkal divatosabban öltözött. Gauri nem volt a klasszikus, nagy szemű, világos bőrű indiai szépség, de válla alá érő hullámos barna haja és kedvesen fitos orra vonzóvá tette. Shah Rukhnak a harmadik találkozás alkalmával sikerült megkapnia a telefonszámát. Első randevújuk öt percig tartott. Gauri a Panscheel Parkban, Delhi finom középosztálybeli lakónegyedében élt, ahol a társasági élet központját a helyi klub alkotta. Miközben a mamák kártyáztak, a fiatalok úsztak vagy tollasoztak. Nem volt éppen ideális hely egy titkos randevúhoz, ám Gaurinak nem volt sok választása. Shah Rukh egy barátjával érkezett nagybátyja motorján. Shah Rukh és Gauri ücsörögtek a medence mellett és idegesen szürcsölték a kólájukat. És ennyi volt. Hazafelé menet a nagybácsi motorja bedöglött, és a két fiú csak remélhette, hogy Gauri nem vette észre dicstelen távozásukat, ahogy kénytelenek voltak a motort hazatolni.

A rövid találkákból szép lassan komoly kapcsolat lett, bár szerelmükben még mindig volt valami Bollywoodi-stílusú ártatlanság. Gauri apja katonatiszt volt, és apja testvérének családjával együtt hagyományos, nagycsaládi formában éltek együtt. A két család együtt is dolgozott, ruhákat exportáltak Nyugatra. Egy rokonokkal, unokatestvérekkel és szolgálókkal teli házban Gaurinak ügyesen kellett álcáznia magát. Közös taktikákat dolgoztak ki, például Gauri nem randevúzhatott fiúkkal, ezért mindig bulikon találkoztak, ahova rendszeresen a barátnőivel jött. Fiú nem hívhatta fel otthon, ezért Shah Rukh mindig valami lánnyal kérette a telefonhoz, aki azt mondta, Shaheen keresi Gaurit, ő erről tudta, hogy a fiú az. Az egyetemi kampuszon tudtak együtt sétálni, ahol időnként néhány pillanatra megölelhették egymást.

Shah Rukh és Gauri fiatalon

Mindketten fiatalok és éretlenek voltak, és kapcsolatuk nem volt problémamentes. Bár Shah Rukh szerette a menő srácot játszani, valójában iszonyatosan féltékeny barát volt. Nem tetszett neki, ha Gauri fehér blúzt vett fel, mert átlátszó lehet, vagy ha kibontva viselte a haját, mert az felhívhatja rá a figyelmet. Fürdőruháról meg szó sem lehetett. Ha Gauri más fiúval beszélgetett, Shah Rukh haragra gerjedt. Saját bevallása szerint úgy viselkedett, mint egy kisvárosi, középosztálybeli férfi. Aztán egy napon Gaurinak elege lett. Hat-hét hónapig kerülte a fiút és nem volt hajlandó telefonhívásait sem fogadni. Aztán anélkül, hogy szólt volna neki, elutazott Mumbaiba nyaralni. Shah Rukhot megőrjítette a hallgatása, de Gauri barátnői nem árultak el neki semmit. Végül lányhangnak álcázva a hangját felhívta Gauri otthonát, ahol megmondták neki, hogy a lány Mumbaiba utazott. Ő pedig, mint egy hindi film szerelmes hőse, minden logikát félredobva fogta magát és utánament.

Két barátjával 10000 rúpiával utaztak Mumbaiba, miközben semmit nem tudtak Gauri tartózkodási helyéről. Shah Rukh mindössze abba a halvány reménybe kapaszkodott, hogy mivel Gauri szeret úszni, talán valamelyik strandon megtalálja. A pénzük hamar elfogyott, a fiúk onnantól kezdve a parkban és vasútállomásokon aludtak, hotelek vécéjében mosakodtak, és bejárták Mumbai összes strandját a lány után, aki szeret úszni. A nyolcadik napon, elkeseredve és letörten feladták a küzdelmet, és maradék pénzükből megvették a vonatjegyeket vissza Delhibe. Ám Shah Rukh nem adta fel a keresést, és még ki akart menni egy távoli, észak-mumbaii strandra, ahol még nem jártak. Ezen a strandon találta meg indulás előtt pár órával a hőn keresett lányt.

Gaurit azonban a gáláns kaland sem győzte meg arról, hogy Shah Rukh az élete párja. Delhibe visszatérve közölte vele, hogy nyugtot akar, és egy ideig ne találkozzanak. Shah Rukh reakciója az volt, hogy „ez a szokásos női badarság”, ám magában teljesen összeomlott. Visszavonult és csak a színháznak élt. Négy hónappal később Gauri levelet küldött, és megírta, hogy hiányzik neki. Amikor találkoztak, elmondta, hogy más fiúkkal is randizott, de elege van a dologból. Őt szereti. Ahogy Shah Rukh később megfogalmazta: „akkor eldöntöttük a fejünkben és a szívünkben, hogy össze fogunk házasodni”.

Shah Rukh Khan a Fauji című sorozatban

Shah Rukh első színészi sikereit a televízió hozta el. A nyolcvanas évek azt jelentette az indiai tévé számára, amit az ötvenes évek a film számára: kreatív kiteljesedést és gazdasági felemelkedést. A nézőknek akkoriban még nem volt választásuk, a kábeltévék csak a kilencvenes években érkeztek meg Indiába. De az egyetlen állami tévécsatorna ekkor újult meg, és 1982-től az emberek színesben nézhették az adást. Addig a televízió szinte csak propaganda célokat szolgált: politikusok beszédeit, beszámolókat és oktató műsorokat sugároztak – fekete-fehérben. 1983-tól viszont engedélyezték, hogy magánproducerek is készítsenek műsorokat, és a televízióban megjelentek a szórakoztató műsorok, immár színesben. Bár ezek sem voltak teljesen mentesek a nevelő célzatú üzenettől, mégis egész India elvarázsolva nézte az újsütetű tévékomédiákat és szappanoperákat. Egy korabeli újsághír szerint 1985-ben kétmillió tévékészüléket adtak el az országban, vagyis minden nap minden percében négy újabb indiai otthonba költözött be a televízió.

Shah Rukh első sikerét a Fauji (Katona) című tévésorozatban aratta. A sorozatot Raj Kapoor ezredes írta és rendezte, egy volt katona, akit családja – színészi ambíciói ellenére – katonai pályára adott, majd apja halálát követően, huszonhat év szolgálat után visszatért a mozihoz. Színészként csak kis szerepeket kapott, és sikerét ironikus módon ez a sorozat hozta el, amelyben visszatért korábbi foglalkozásához. A Fauji volt az ő tisztelgése a katonaság előtt.

Shah Rukh Khan a Fauji című sorozatban

A tizenhárom részes sorozat egy csapat közlegény kiképzését meséli el. Ám az ezredes nem bollywoodi, grandiózus stílusban akarta megjeleníteni, ahogy a fiúk komoly katonává érnek, hanem realista módon akarta bemutatni a katonák életét. A szereplőválogatás a sorozathoz abból állt, hogy a jelentkezőknek reggel fél hétkor futniuk kellett majd másfél mérföldet, mert az ezredes szerint csak sportos és kitartó fiúk voltak alkalmasak a szerepre. A jelentkezők fele már félúton feladta, de Shah Rukh kitartott. Ezután még végig kellett boxolnia egy menetet. Az ezredes szerint Shah Rukh „megfelelt”, de eredetileg csak egy kis szerepet szánt neki. Azt akarta, hogy az egyik fontos figurát, Abhimanyu Rait a saját fia alakítsa, ő azonban már operatőrként is dolgozott a produkcióban, ezért a terv kivitelezhetetlennek bizonyult, így került a szerep Shah Rukh Khanhoz.

A Faujit 1989 januárjában kezdte sugározni az indiai tévé és azonnal siker lett. Az első rész elején felirat hirdette: „A műben látható események és személyek mind valóságosak, de a biztonság kedvéért megváltoztattuk a neveket, néhány helyet és az egyenruhákat”. A sorozat technikailag meglehetősen gyenge színvonalúra sikeredett, de a hazafiassággal és lovagias értékekkel átitatott, férfibarátságokról és szerelmekről szóló szappanopera meghódította a közönség szívét. Shah Rukh nem volt fotogén vagy különösebben jóképű, de elbájolta a közönséget. A szerencse is a kezére játszott. Az egyik főszereplőre megsértődött a rendező, egy másik visszaadta a szerepet, mert összeveszett az egyik asszisztenssel. Így az ötödik résztől kezdve az ezredes már Shah Rukh figuráját állította a középpontba: az övé volt a legérdekesebb szerelmi történet és ő kapta a legjobb verekedős akciójeleneteket. A tévésorozat meghozta számára a hőn áhított sikert: az emberek felismerték az utcán és boldogan üdvözölték. Ekkor igazi nevét még nem tartották számon, mindenki Abhimanyuként vagy a Fauji sztárjaként ismerte.

(folytatása következik)