Kulisszatitkok - Vizuális effektusok

2009. április 29. szerda, 06:39 |

Írta: Gianni

Az Om Shanti Om grandiózus zenés jelenetei között a Dhoom Taana elkészítése jelentette a legnagyobb kihívást a stáb számára - Deepika Padukone-t a '70-es évek legnagyobb bollywoodi sztárjai közül három mellé is a vászonra kellett varázsolni, ez pedig természetesen csakis egy profi vizuális stúdió szakembereivel és számítógépek segítségével sikerülhetett. Lássuk, hogyan is zajlottak a munkálatok a bollywoodi filmesek boszorkánykonyhájában.

A csapat archívumok mélyén megkereste az előre kiválasztott, felhasználni kívánt jeleneteket tartalmazó filmek kópiáit. Három zenés betétet választottak ki az Amrapali (1966, sz.: Sunil Dutt és Vyjayantimala), a Saccha Jhutha (1970, sz.: Rajesh Khanna és Mumtaz) és a Jay-Vijay (1977, sz.: Jeetendra és Jayashree T.) filmekből. Az idő megviselte már a szalagokat, így az eredeti tekercseket szkennelték, majd számítógépek segítségével gondosan, amennyire csak lehetett, feljavították a kopott képkockák minőségét.

Feljegyeztek minden paramétert, pl.: a megvilágítás erősségét, a kamerabeállításokat, a szereplők pontos helyzetét. Deepika Padukone a hetvenes évek bw-mozifilmjeit idéző kosztümöket kapott, miközben a green-box technika használatához egy színész jóval kevésbé látványos jelmezt húzhatott csak magára. Talpig zöldben pompázva neki kellett ugyanis helyettesítenie Sunil Dutt, Rajesh Khanna és Jeetendra fiatalkori alakját, ezzel a képzeletbeli hőssel táncolt és flörtölt Deepika.

Erősen leegyszerűsítve a zöld figurát "már csak" le kellett cserélni a digitálisan feljavított képkockákból kinyert filmszínészekre, de természetesen mindez jóval bonyolultabb folyamat. A kamerák mozgását gondosan ki kellett dolgozni, főleg azokra a pillanatnyi jelenetekre lebontva, ahol a virtuális színész és a valódi színésznő érintkeznek egymással, aprólékos tervezést igényelt a szemkontaktusok megvalósítása, a két karakter mozgásának élethű összehangolása, stb.

Az Om Shanti Om-ban egyébként több mint 200 alkalommal jutnak szerephez a speciális effektusok, a Red Chillies vizuális stúdiójának bőven volt munkája, például a hópelyhek az üveggömbben, Shahrukh Khan és Deepika táncának háttere (szintén az üveggömbben), a tűzjelenet a Mother India-ból, vagy a lángok Shantipriya tragikus halálakor, és a sor még hosszan folytatható.

(Nézd meg a Dhoom Taana jelenetet ITT!)

A Dhoom 2 vizuális effektjeiről a TATA Elxsi stúdió gondoskodott, akik anno a Rang De Basanti, a Kabhi Alvida Naa Kehna, a Jodhaa Akbar és a Roadside Rodeo készítésénél is közreműködtek.

Azért a hagyományos maszkmesternek is akad még dolga. A szemléltető ábrán Hrithik Roshan tervezett arcai, majd a végeredmény látható. (Katt a képekre nagyobb felbontású verziókért!)

A D:2 esetében azonban a 147 perces játékidőből több mint 40 percben látható valami olyasmi, amit bizony számítógépek segítségével vittek vászonra.
Emlékszünk még a film közepén az erődre, ahonnan Mr. A egy középkori kardot kíván elemelni? Nos, az erőd nem csak a valóságban nem létezik (ebben még nincs is semmi meglepő), de bizony még csak díszletképpen sem készítették el. Mindössze egy 5x5 méter alapterületű, 4 méter magas teraszt építettek, majd ezen emelvény köré "húzták fel" a green-box technika segítségével az egész palotát a CG animátorok.
Amikor Hrithik a mélybe veti magát, akkor a lélegzetelállító háttér, a kivilágított város is csupán egy ügyes - ám hihetetlenül vérprofi - digitális animáció. Gondoljunk csak bele, mennyivel olcsóbb egy csapat szakember foglalkoztatása a költséges díszletvárosok felépítése helyett.
De Hrithik robotkarja, a (hírhedt) távirányítós minitank, maga a gyémánt, és a seregnyi robotpók is mind-mind CG, azaz számítógépes grafika volt.

Az indiai filmgyártásban alig néhány éve kezdődött a CG ipari méretekben történő használata. Noha sok esetben az épkézláb forgatókönyv és a valamirevaló színészi játék többet dobna egy-egy mozifilm színvonalán, az azonban tény, hogy világszínvonalú animációs szakembergárdát neveltek ki rekordidő alatt. A vizuális effektusok robbanásszerű terjedése mellbe vágja az Indiában erre még (nagyon helytelenül) nem számító mezei nézőt: az egyébként csapnivaló Dus végén manőverező repülőgép láttán személy szerint leesett az állam.
Jobb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Bollywood sokkal gyorsabban fejlődik és ezzel együtt gyorsabban is változik, mint azt ahogyan hétvégi filmnézéseink közben mi érzékelni tudnánk.