Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van.

A Devdas különböző értelmezései

 

 

Az 1917-ben megjelent Devdas-történet mára az indiai filmtörténet egyik klasszikusává vált. A új és új adaptációk állandó sikere bizonyítja Aparajita Roy Sinha szavait, aki szerint „Mindenki tudja, mire számíthat, de soha nem unják meg annak nézését.1

Dolgozatom tárgya Sanjay Leela Bhansali 2002-es Devdas című alkotása, s célom az, hogy néhány olyan szempontot és háttérinformációt villantsak fel a filmet illetően, amelyek eltérő kultúránkból fakadóan, illetve nyelvi hozzáférés hiányában talán nem maguktól értetődőek. Nem annyira az egyéni felvetéseimet, saját interpretációmat tartom szem előtt, mint inkább néhány olyan, már létező és jelentős szakirodalom szempontjainak, téziseinek megismertetését, amelyek indiai származású s angolul író kritikusoktól származnak.

Így foglalkozom a magyar nyelven nem olvasható regénnyel, keletkezésével, cselekményével; Bhansali adaptációjának kontextusbeli helyével; az óriási közönségsikerrel és a kritikai fenntartásokkal. A filmet elsősorban a bollywoodi elbeszélésmód keretén belül vizsgálom, különös tekintettel a zene funkciójára, a mitológiai beágyazottságra, valamint hagyomány és modernitás érdekes ötvözetére.

 

Írta: Révész Anna

Az alábbi szöveg az ELTE BTK Filmelmélet és filmtörténet szakán 2008 őszén tartott „Bollywood: Kulturális identitás, globalizáció és műfaji kérdések” című kurzusra írt házidolgozatként készült.  Az írás a Devdas című film különböző interpretációs lehetőségeit vizsgálja szakirodalmi források alapján.

 

 


Egy regény és számos adaptáció

Devdas emésztő szenvedélyét Paro iránt, illetve Chandramukhi, a kurtizán Devdas iránti viszonzatlan szerelmét Saratchandra Chattopadhyay2 (1876-1938) 1917-es3 regényéből ismerhette meg először a közönség.

Talán maga az író viseltetett a legerősebb kritikával saját művével s annak kiadásával szemben; leveleiben ugyanis a következőképpen érvel: „A Devdas nem kielégítő, Pramatha, egyáltalán nem kielégítő. Nem szeretném, hogy publikálják. Ne mutasd meg nekik a Devdast. Még csak ne is gondolj erre. Részegen írtam. Szégyenlem a könyvet. Erkölcstelen. Prostituált szerepel benne, s isten tudja, mi egyéb még.4   

Ennek ellenére a mű megjelenése nemcsak óriási sikert aratott, hanem számos film ihletőjévé is vált mindmáig (ld. 1. sz. melléklet). Az eredeti cselekményt a számos adaptáció szinte mindegyike konzisztensen megőrizte. A gazdag brahmin5 zamindar6 fia, Devdas és a középosztálybeli Parvati (becézve Paro) gyermekkori játszótársak, akik épp azelőtt vallják meg szerelmüket egymásnak, hogy Devdast Kalkuttába (a legújabb adaptációk szerint Angliába) küldenék tanulni.  Amikor a fiatalok újra találkoznak, Parvati családja megkísérli a szerelmesek összeházasítását. Devdas édesapjának tiltakozása miatt Parot mint lehetséges házastársat elutasítás éri − ezen sértésre reagálva pedig az alacsonyabb státuszú kereskedőcsalád a leányt egy gazdag, többgyermekes özvegyembernek ígéri feleségül. Parvati az éjszaka közepén, jó hírét kockáztatva Devdashoz indul könyörögni, hogy mentse meg egy örömtelen házasságtól; a gyenge akaratú férfi azonban hezitál; s végül úgy dönt, nem fordulhat szembe a családjával és a hagyományokkal.

Döntését mégis fokozódó kétségbeesés és őrület követi. Kalkuttába visszatérve átadja magát az ivásnak s a városi rossz társaságnak − így kerül Devdas egy bordélyházba.  Itt találkozik Chandramukhival, a kurtizánnal, aki beleszeret a komor fiatalemberbe.  

 

 

A tragikus vég szempontjából három kulcseseményt fontos megkülönböztetnünk:

1) Devdas levelet ír Paronak, amelyben – hamisan – megtagadja szerelmét. A levelet Paro éppen az esküvő előtt kapja meg.

2) Devdas, gyermekkori fogadalmát is megszegve, sebet ejt Paro arcán, így a heg szerelmük el nem múló voltát szimbolizálja.

3) Chandramukhi feladja foglalkozását, s gyógyítani igyekezne Devdast, aki azonban tovább merül az alkohol ködébe. Felejteni mégsem képes, s egy utolsó, céltalan vonatút után, ígéretéhez híven („Mielőtt meghalnék, elmegyek hozzád.) elküzdi magát Paro otthonához. Azelőtt hal meg, hogy Parvatit értesítenék egy idegen testről a kapu előtt − amely a szerelmeseket örökre elzárja egymástól.

A regény könyörtelen befejezését, a halálnem brutalitását többé-kevésbé az adaptációk is érzékeltetik: Devdas halott testét a domok és a chandalok (a legalacsonyabb kasztok tagjai) fél munkát végezve elégetik, majd a félredobott, elszenesedett tetemet keselyűk, kutyák és farkasok marcangolják.7 

 

Az elbeszélésmód

Érdekes jelenség, hogy az adaptációk e történetvégződés ellenére is hatalmas sikert arattak Indiában, ahol pedig mára ­– a korábbi évtizedekkel ellentétben – már szinte kötelezővé vált a filmek happy endje. Mindenesetre a Bhansali rendezte Devdas  amelynek főszereplői olyan óriási sztárok, mint Shah Rukh Khan (Devdas), Aishwariya Rai (Paro), Madhuri Dixit (Chandramukhi) és Jackie Shroff (Chunilal), s amely az indiai filmtörténet addigi legdrágább produkciójaként8 hirdette magát − 2002-ben is elképesztő sikert könyvelhetett el.  

Az általános közönségsiker ellenére a kritikák nem mindig nyilatkoznak pozitívan e legújabb verzióról. A bírálatok elsősorban az előző produkciókkal összevetve érik; számon kérik a Devdas-adaptációk „hagyományának” több ponton való megsértését Bhansali alkotásában. Ilyen „sértésként” tartják számon például, hogy a rendező nem követi a gyermekkor részletes bemutatásának hagyományát, s a dialógusok mellett csupán néhány rövid flashbackre redukálja annak jelentőségét (pl. amikor az apa megbünteti a fiát). Corey K. Creekmur, aki, jóllehet maga is hiányolja az „első kézből való értesülés” lehetőségét (ti. a dialógusok szolgáltatják a „hallomásból” való információszerzést), Shah Rukh Khan külsejével és (színészi) alakításával próbálja e kritikát kivédeni: adott egy sztár − vélekedik −, aki már a külsejében hordozza a gyermeki vonásokat (életkorától függetlenül), s akinek cselekvési mechanizmusa a gyermek szintjén mozog; így nem szükséges a gyermek bemutatása.9 

 

 

 

Negatívumként szokták számon tartani a karakterek pszichológiai „kidolgozatlanságát” is, noha a számonkért „regényhűség” fényében éppen ez válik indokolatlanná: Saratchandra a jellemek kárára a lebilincselő helyzetekre fókuszált; nem is annyira a karakterek ütközése teremtette meg a konfliktust, mint inkább a társadalmi konzervativizmus és a változás ellentéte.

Sudhanva Desphande a film vizuális világát érzi elviselhetetlennek. A regénybeli szignifikáns különbség a két család vagyoni helyzete, illetve a falu és a város között a filmben csupán verbális síkon jelenik meg. Paradox módon azt akarja elhitetni a nézővel, hogy Paro családja szegény, miközben éppolyan fényes palotában él, mint Devdas családja. A fényűzés logikátlan, a történet éppen a visszafogottságot követelné meg.10

A logikátlanságot Sudhanva Deshpande a rendező más változtatásaira is kitágítja: Devdas – a regénnyel ellentétben – többször is nyíltan ellenszegül apjának; aztán mégsem veszi el Parot. Miért? Mert egyszerűen elfelejti. Apjával konfrontálódva kiviharzik a házból, s bár még Paro édesanyja is hajlandó lenne elengedni a lányát vele, a férfi egy pillanatra sem áll meg a kocsi után szaladó lány miatt.11  

A „logikátlan pazarlásra” visszatérve, a bollywoodi filmek alapvető vonása, hogy a tartalom alárendelődik a formának, a történet az elbeszélésnek. A fabula sokszor egy már unalomig ismételt eseménysorozat; így a narratíva „nem azt a kérdést veti fel a nézőben, vajon mi fog történni, hanem hogy hogyan fog megtörténni az a valami12. Egy középszerű történet természetesen nem élhetne túl ennyi időt ilyen töretlen sikerrel, de a történet előadásmódja az, ami újra és újra izgalommal tölti el a befogadót. 

A díszletek, a ruhák, a csillogás, a lenyűgöző vizuális világ a hősök szerelmének mértékét és minőségét prezentálják. Funkcióval bírnak a színek, a kinezikai és paralingvisztikai kódok (fokozott módon a táncokban). A színészek európai szemmel nézve túlzónak érzékelt játéka (különösen Shah Rukh Khan sírással való küszködése), a zene, a dalok, a táncok, a speciális hangeffektek szerves beépülése a narratívába mind az elbeszélésmód jelentőségét tolják előtérbe. A Devdasban a forma olyan dominanciára tesz szert, amelyben a káprázatos beállítások és az érzelmektől viharzó jelenetek kiiktatnak minden „egyéb” elemet a narratívából. Élesen elkülönülő, egymás mellé helyezett jelenetekből épül fel a film; egy-egy gazdag belső térben a végletekig boncolt indulatok kerülnek megjelenítésre hosszadalmas, de kevés újat közlő dialógusokban vagy népszerű sztárok által énekelt, jól koreografált dalos táncokban. A jelenetek határának élességét alig-alig tompítja néha egy-egy összekötő snitt. Különleges mértékben hiányoznak a külső terek is a filmben. Minden tehát az impozáns szituációkra koncentrálódik: egyes erősen kidolgozott jeleneteire annak a történetnek, amelyet mára mindenki az anyatejjel szívhat magába Indiában.  

 

 

 

A zene

A Devdas mélyen a mitológiában gyökerezik (ld. a Mítosz és modernitás című alfejezetet) − ezt erősítik az énekek és táncok. Parvati énekei nemcsak tolmácsolják szerelmét, hanem legitimálják azokat egy olyan kultúrában, amelyben vágyait a hagyományok és a normák elítélik. A legitimáció alapja Radha és Krishna isteni szerelmére való hivatkozás, amelynek „erkölcstelen” mivoltát emelik ki.13 Paro és Devdas azonban nem értelmezhetők tisztán Radha és Krishna megtestesüléseként; ennek néhány okát fentebb már láttuk, de hogy a bengáli fiatalok isteni természetűek lennének, az a műben lépten-nyomon erőteljesen megcáfolódik. Transzgresszív szerelmük mégis kulturális elfogadást követel az isteni párossal való párhuzam, illetve a közönség szimpátiájára való apellálással.

A történet különböző megfilmesítéseiben mindig is nagy szerepet játszottak a táncok. A Bhansali-verzió kilenc énekes-táncos jelenete azonban túltesz minden eddigi elődjén. 

A film elején Paro táncol otthona magányában, Devdas külföldről való visszaérkeztét várva. Paro anyja is táncol (Devdas családjának), Chandramukhi pedig két lenyűgöző táncot ad elő. A legfontosabb azonban Paro és Chandramukhi közös, nyilvános tánca, miközben a Dola re dola című dalt (szövegét ld. a 2. sz. mellékletben) éneklik találkozásuk örömében. Ez a tánc és ének nem található meg a Devdas előző filmváltozataiban.

Az indiai filmtörténetben gyakorta kellett a hősnek elsősorban önmagával megküzdenie: az erényes szűz és az erkölcstelen vamp vagy prostituált között választania. A Devdas története felvillantja ezt az alaphelyzetet, de ebben a szerelmi háromszögben Chandramukhi érzelmei sosem kapnak viszonzást. A kurtizán14 s a szűz értéke és szerelme egy szintre kerül – ennek látványos megnyilvánulása kettejük közös tánca, amely megerősíti a két nő kapcsolatát, jóváhagyja a kurtizánnak Devdas iránt táplált érzelmeit, szembesít a foglalkozását illető képmutató magatartással, s előrevetíti Devdas halálát.

 

 

 

Madhava Prasad a privát és a nyilvános differenciájának és a szexualitás megjelenítésének vizsgálatában15 rámutat arra, hogy a tánc az átmenetileg tolerált, illetve határsértő övezet megnyilvánulásának fontos funkcióját látja el. Paro és Chandramukhi számára a Dola re dola engedélyezi, hogy barátságukat és Devdas iránti „közös” szerelmüket kifejezhessék.

A Dola re dola Paro egyik rokonának otthonában történik a Durga Pooja ünnepe során. Mint kurtizán, Chandramukhi társadalmi normákat szeg meg azzal, hogy részt vesz az ünnepen; Paro pedig azzal, hogy megkéri, jöjjön el.16 A film kontextusában a táncoló lányok és a kurtizán nyilvános tánca kikezdi a család jó hírét. Habár Paro táncol a film elején, az a saját otthonának privát szférájában történik, illetve álomjelenetekben.17

 

Mítosz és modernitás

A történet recepciójában a jellemek, a hős, a kurtizán és a szűz vizsgálata mellett a legkülönbözőbb értelmezések lelhetők fel. Létezik például olyan megközelítés, amely szerint a narratíva a prototipikus gyarmati férfiszubjektumot prezentálja, akinek a cselekvési potenciálja a gyarmatosítók által indukált pszichológiai korlátok miatt eleve bukásra ítélt. Ezek a pszichológiai korlátok a Devdas-karaktert arra kényszerítik, hogy egyszerre szomjazzon egy hiányzó hatalmat és kívánjon megszabadulni tőle.18

Gyakori a mitológiai vagy a szociológiai szempontok felőli értelmezés, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a történet egyszerre alapszik a 20. század eleji konkrét társadalmi valóságon és az ősi hindu mítoszokon. Egyszerre jeleníti meg egy házasság meggátolásának materiális és kulturális okát (Paro családja nem elég gazdag, nem tölt be eléggé magas társadalmi pozíciót), valamint a beteljesületlen szerelem archetipikus történetét.

A Devdason kívül más filmekben is gyakori motívum a felnőtté válás folyamatának nehézsége, amelynek egyik kiváltó oka a két ellentétes nemű gyermek igaz érzelmének kölcsönös felfedése, majd hosszú időre szóló elszakadása. A fiatalok felnövekedve gyakran már más házastárs oldalán vagy egy mással köttetendő házasság küszöbén találkoznak újra. E történetek a függetlenné válás utáni évtizedben váltak igazán népszerűvé, alapjuk mégis elsősorban Krishna és Radha modellje. A Devdas narratívája is, amely a szerelmi elválásra (viraha), elszakítottságra fókuszál, a hindu mítoszt idézi. A hindu istenek között Krishnában az érzékenyebb, gyermekies, szemtelen alak rejlik. Radhával való románca idealizált, s egyszerre ötvözi egy isten iránti rajongó tiszteletet, erős erotikus tartalmakat, illetve a beteljesülés reménye nélküli szerelmet (hiszen Radha férjes asszony) is.

Devdas és Paro szerelme, mint Krishna és Radha szenvedélye is, beteljesületlen marad. Az indiai mítoszokban a beteljesületlen szerelem magasabb rendű, mint a beteljesült szerelem. A házasságbeli beteljesülés kevésbé magasztos cél a megszakítás nélküli elszakítottság által elért örök transzcendenciához képest.19 

 



Saratchandra Chattopadhyay hősei azonban a 20. század eleji hétköznapi valóságban élnek. Devdas „modern” az iskolázottságát, a ruházatát, a házasságfelfogását, illetve szokásait (dohányzás, alkohol, bordélyház látogatása) tekintve. „Modernsége” azonban gyakran konfrontálódik a társadalmi normákkal, családi tradíciókkal, amelyet a történetben az állandó távozások és visszatérések, a falu és a város közötti mozgások is kiemelnek (a szülői otthon, a falu elhagyása egyben eltávolodást jelent). A konfrontálódás, a hős talán vonzó lázadása gyakran ellenpontozódik azonban hangsúlyozottan megnyilvánuló gyengeségeivel: Devdasban gerinctelen, kegyetlen, nárcisztikus vonások érhetők tetten; ráadásul (frusztrációjában) éppen akkor képtelen cselekedni, amikor az a legszükségesebb lenne. Devdas hosszasan beszél, amikor szükségtelen; a sorsdöntő helyzetekben azokban megbénul: így sodródik, átadva önmagát egy céltalan, entropikus pusztulásnak.

Devdas így válik modern antihőssé, nem pedig a klasszikus tragédia hősévé. Bukása nem valamiféle mitikus térben játszódik, hanem egy történelmileg meghatározott modern világban, így − a tragédia minőségétől megfosztva − nem jellemzi a klasszikus tragikus hőshöz illő heroikus megnyilvánulás és áldozat. Az isteni párral való párhuzam a modern, 20. századi pár egyfajta ironikus felülírásaként is értelmezhető. Paro és Devdas szerelme talán törhetetlen, maguk mégsem azok: így aztán a világ töri őket össze, s legfeljebb egy bukott Rómeó és Júlia szintjét érik el, mintsem a hindu mítoszok örök szerelmeseiét.

 

 

 

 

1. sz. melléklet: Devdas-adaptációk   

DEVDAS (2002), hindi, 184 perc.

Rendezte: Sanjay Leela Bhansali

Zene: Ismail Darbar

Dalszövegek: Nusrat Badr

Főszereplők: Shah Rukh Khan, Madhuri Dixit, Aishwarya Rai, Jackie Shroff

 

Előző, jelentősebb adaptációk20:

Devdas (1928), r. Naresh Mitra, fsz. Phani Burma (Devdas), Tarakbala (Paro),  Niharbala/Miss Parul  (Chandramukhi)

Devdas (1935), r. P.C. Barua, fsz. P.C. Barua (Devdas), Jamuna (Paro), Chandrabati Devi (Chandramukhi)

Devdas (1936), r. P.C. Barua, fsz. K.L. Saigal (Devdas), Jamuna (Paro), Rajkumari (Chandramukhi)

Devdas (1937), r. P.C. Barua, fsz. Phani Sarma (Devdas), Zubeida (Paro), Mohini (Chandramukhi)

Devdas (1953) (vagy: „Devadasu”), r. Vedantam Raghavaiah, fsz. Akkineni Nageswara Rao (Devdas), Savitri (Paro)

Devdas (1955), r. Bimal Roy, fsz. Dilip Kumar (Devdas), Suchitra Sen (Paro), Vyjayantimala (Chandramukhi)

Devdas (1979) (vagy: „Debdas”), r. Dilip Roy, fsz. Soumitra Chatterjee (Devdas), Sumitra Mukherjee (Paro), Supriya Choudhury (Chandramukhi)

Devdas (2002), r. Shakti Samanta, fsz. Prasenjit Chatterjee (Devdas), Arpita Pal (Paro), Indrani Halder (Chandramukhi)

 

2. sz. melléklet: A Dola Re Dola című ének szövege21

 

Felhasznált irodalom: 

1 Ziya Us Salam: Grand old tale, grand new touch. The Hindu, 2002. júl. 15., http://www.hindujobs.com/thehindu/mp/2002/09/23/stories/2002092300860100.htm, letöltés dátuma: 2008. december 1.

2 Neve ismert Sarat Chandra Chatterjee vagy Chatterji írásmódban is.

3 1917-ben jelent meg a Devdas című elbeszélés, habár sok évvel korábban készült.

4 Meenakshi Mukherjee: Literary Review. The Hindu, 2003. márc. 2., http://www.hindu.com/lr/2003/03/02/stories/2003030200180300.htm, letöltés dátuma: 2008. december 1. 

5 A brahmanizmus legfelsőbb kasztjának tagja; eredetileg a papok és a tudósok társadalmi rétege.

6 Adóbeszedő a mogul uralkodók alatt; később a brit kincstárnak földadót fizető földbirtokos Indiában.

7 Corey K. Creekmur: The Devdas Phenomenon. http://www.uiowa.edu/~incinema/DEVDAS.html, letöltés dátuma: 2008. december 1.

8 Lenyűgöző zene és díszletek, pompás ruhák, gyakori steadicam felvételek stb.

9 Corey K. Creekmur, Bombay Boys. Dissolving the Male Child in Popular Hindi Cinema = Where the Boys are: Cinemas of Masculinity and Youth, szerk. Murray Pomerance, Frances K. Gateward, Wayne State University Press, 2005, 350-376.

10 Sudhanva Deshpande: The unbearable opulence of Devdas. The Hindu Cinema, (19) 2002. aug. 17., http://www.hinduonnet.com/fline/fl1917/19171320.htm, letöltés dátuma: 2008. december 1.  

11Devdas is anything but weak; in fact, he confronts his father with some of the strongest lines in the film. And yet, he does not get married to Paro. Why? Evidently, he just forgets. As he storms out of the house after his confrontation with his father, even though Paro’s mother is more than willing to let her daughter go with the hero, even though Paro herself runs after the horse carriage which carries the hero, incredibly, Devdas never stops for his beloved. One reason for this incredible twist is of course that Shah Rukh Khan plays Devdas, and star persona being what it is, one cannot show him as a weakling.” Uo.

12 Rajinder Kumar Dudrah: Ének Indiáért. Metropolis, 2007/1, 26.

13 Radha, aki Abhimanju felesége, nem szereti a férjét, s a házból kiszökve, titokban találkozik Krishnával. Szerelme fizikailag nem teljesedhet be, így szívében és testében is tiszta marad – a külvilág mégis elítéli.

14 Chandramukhi kurtizánként bizonyos hatalommal rendelkezik: éneklési és táncbeli kvalitásaiért tisztelik − ugyanakkor szórakoztató tevékenységéért és annak körülményeiért a társadalomban a prostituálttal mosódik össze a pozíciója. Chakravarty úgy jellemzi a kurtizánt, e történelmi karaktert és filmbeli látványosságot, mint „one of the most enigmatic figures to haunt the margin of Indian cultural consciousness.” Sumita Chakravarty: National Identity in Indian Popular Cinema 1947-1987. Austin, University of Texas Press, 1993. 269.

15 Madhava Prasad: Ideology of the Hindi Film: A Historical Construction. New Delhi, Oxford University Press, 1998.

16By dancing together, Paro and Chandramukhi complicate the polarity of respectability central to perceptions of public dancing.” Sangita Shresthova: Dancing to an Indian Beat: „Dola” Goes My Diasporic Heart. In: Global Bollywood, Travels of Hindi Sog and Dance. szerk. Sangita Gopal, Sujata Moorti, University of Minnesota Press, 2008. 252.

17 Paro anyja is táncol nyilvánosan Devdas házában, ezzel azonban önmagát alázza meg. Chandramukhi is táncolt, a mostani azonban különbözik az előző táncától, amelyet férfi közönségének ad elő kurtizánként, abban a kultúrában, amelyben a tánc az előkelő, „finom” csábítás funkcióját látja el. 

18 Poonam Arora: Devdas: India’s Emasculated Hero, Sado-Masochism and Colonialism. University of Michigan, 1997. Net: http://social.chass.ncsu.edu/Jouvert/v1i1/DEVDAS.HTM, letöltés dátuma: 2008. november 21.

19 Meenakshi Mukherjee: Realism and Reality: The Novel and Society in Indian Cinema. New Delhi, Oxford University Press, 1985. 104.

20 Forrás: www.imdb.com és www.answers.com

21 Forrás: http://www.bollywhat.com/lyrics/devd_lyr.html#9, 2008. december 11.

 

 

A hozzászóláshoz be kell lépned.

Vetítések

2016. július 1. 18:00
Hawaa Hawaai  (2014)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 15. 18:00
Prem Ratan Dhan Payo (2015)
Indiai Kulturális Központ

2016. július 29. 18:00
Shool (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. augusztus 19. 18:00
Hum Saath Saath Hain (1999)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 2. 18:00
Iqbaal (2005)
Indiai Kulturális Központ

2016. szeptember 16. 18:00
Koi Mil Gaya (2003)
Indiai Kulturális Központ

2016. október 28. 18:00
Phir Milenge (2004)
Indiai Kulturális Központ

Legújabb hozzászólások
Filmajánlók véletlenszerűen

Antarmahal (2005)

Antarmahal (2005)

   Mega-giga sztárjaink néhanapján bevállalnak egy-egy művészfilmet, bebizonyítván, hogy nem lehet őket csak úgy beskatulyázni. Aishwarya Rai a Raincoat-ban és a Chokker Bali-ban remekelt például. 2005-ben pedig élete párja, Abhishek Bachchan is beállt a sorba az Antarmahal című filmmel....

Hum Aapke Hain Koun..! (1994)

Hum Aapke Hain Koun..! (1994)

 A kilencvenes évek ikonikus filmje, egy igazi bollywoodi klasszikus, ami hét éven át volt minden idők legtöbb bevételt hozó bollywoodi filmje és a hindi nyelvű mozi belépője a nyugati filmes piacra. Az 1994-es Hum Aapke Hain Koun...! (magyarul: Ki...

Ek Vivah... Aisa Bhi (2008)

Ek Vivah... Aisa Bhi (2008)

  Az Ek Vivaah... Aisa Bhi a 2008-as év egyik sokak által várt filmje volt. Mindazok, akik szeretik a hagyományos indiai értékeket, szokásokat bemutató, tradicionális zenével kísért, látványos alkotásokat, kíváncsian várták Sooraj R. Barjatya legújabb családi eposzát. 

Bluffmaster (2005)

Bluffmaster (2005)

  Biztosan ismerős az érzés, amikor néha egy-egy kis költségvetésű, nem - vagy alig - reklámozott film után csak ül az ember kissé letaglózva, hogy: "Mégis hol volt eddig ez a jó film? Miért hallgatnak agyon egy jó filmet?"Mondanom sem kell,...