Intertextuális India: utalások, idézetek és „ötlet-merítés” a bollywoodi filmekben
A bollywoodi filmművészetet tehát, a korábbi művészetekhez hasonlóan, új és kreatív módon megújított történetek helyett egyfajta büszkén felvállalt ismétlődés, állandósult „újrajátszás”, másolás jellemzi. És mivel az eredetiség kérdéséről alkotott indiai felfogás alapvetően különbözik a nyugati művészeti gondolkodásétól, ezért például a nagy mennyiségű idézet sem hat Bollywood célközönsége számára elidegenítően, hiszen nem másolásként tekintenek rájuk, hanem sokkal inkább az állandó filmes eszköztár egyik jól bevált elemeként.
Azért persze, ha az ember nem bollywoodi filmeket nézve (és idézgetve) nő fel, akkor ezek elsőre igenis kizökkentőek, sőt zavaróak lehetnek: én például legelső bollywoodi filmjeim között elkezdtem megnézni az Om Shanti Omot, aminek az első fele (egy minimális történetmesélés mellett) a Bollywood aranykorát jelentő hetvenes évekbeli filmek és a korabeli filmes világ megidézésről szól, még indiai viszonylatban is hihetetlen mértékű idézettel és utalással, így nemhogy a felénél lendületből abbahagytam a film nézését, de hónapokra elvette a kedvemet további bollywoodi filmek megtekintésétől is... Azért persze mindjárt más a helyzet, ha az első megnézett filmek között olyan bollywoodi klasszikusok is helyet kapnak, mint a Dilwale Dulhania Le Jayenge, a Hum Aapke Hain Koun...! vagy a Sholay, mert akkor hamar lesz az embernek sikerélménye, ugyanis nem kell sokat várni, hogy egy átlagos bollywoodi filmben legalább az egyikre utaljanak.
Ugyanakkor az utóbbi időszak bollywoodi filmjei, melyek egyre több nyugati filmes elemet próbálnak ötvözni a bollywoodi hagyományokkal, ötlet-újrahasznosítás szempontjából is félutas megoldást kínálnak: bár az indiai művészeti hagyománynak megfelelően korábbi történetekhez nyúlnak sok esetben, de azokat nyugati filmes szempontból is legitimálják azáltal, hogy nemcsak idézgetnek belőlük vagy csak bizonyos részeket hasznának fel, hanem hivatalos remake-eket is készítenek. A Bollywoodi klasszikusok közül nemrég újraforgatták az 1978-as Dont (Don [2006]), az 1981-es Umrao Jaant (Umrao Jaan [2006]), az 1980-as Karz-ot (Karzzz [2008]), a 2002-es Devdast (Dev.D. [2009]) és magát az 1975-ös Sholayt is (Ram Gopal Varma Ki Aag [2007]). Hollywoodi filmek közül pedig például az 1966-os Egymillió karátos ötlet című filmnek a 2010-es Tees Maar Khan hivatalosan is a feldolgozása, a 2002-es Kaante-t a Kutyaszorítóban (1992), a Sarkart (2005) a kultikus Keresztapa (1972), a 2007-es Partnert A randiguru (2005), a 2008-as Ghajinit pedig a Memento (2000) egyértelmű remake-jeként lehet elkönyvelni.
Egy másik hasonló megoldása az újonnan készülő filmeknek, hogy az egyszerű idézeteket továbbgondolják, variálják és ezek által komoly többlettartalmat adnak a filmekhez: gondoljunk csak a Bachna Ae Haseeno (2008) és az I Hate Luv Storys (2010) kiforgatott, de ötletes Dilwale-parafrázisaira, melyek a filmek fontos szervezőelemeivé lépnek elő egyszerű utalásból vagy másolásból.
Egyszóval a sok idézet, utalás és korábbi filmek ötleteinek újrafelhasználása mindig is erősen jellemezte Bollywoodot (egészen a legegyszerűbb kikacsintás-jellegű idézetektől kezdve az olyan összetett utalásokig, mint például a Rab Ne Bana Di Jodi egyik betétdala (Phir Milenge Chalte Chalte), melyben öt sztár és számos film idéződik meg). És ha őszinték akarunk lenni, részben pont ezek miatt szeretjük annyira Bollywoodot, ugyanis egy utalás, idézet felismerése azt a boldog elégedettség érzést váltja ki, hogy mi is – mint annyira sokan mások – birtoklói vagyunk a bollywoodi filmek titkos tudásának.
Hozzászólások
De a Bollywoodi mainstream valahogy szerethetőbb számomra, mint az amcsi.
Egyre nehezebb előre eldönteni egy amcsi filmről, hogy jó e, mert a kritikusok is szénné hazudozzák magukat. Ott csak a bevétel számít, egymást masszírozza a kritikus és a filmszakma.
Mellesleg hw-ból is csak a mainstream jut el hozzánk, a többi csak dvd-n.
Kb. vegyesen nézek amcsi/európai/á zsiai filmet, a látott filmek minőségi sorrendje pont fordított az én ízlésem szerint, pedig az amcsikat nagyon megválogatom.
Az most csak a véletlen műve hogy mindkettő az "erősen" romantikus kategóriába volt sorolható, és hát igen, megint lett két új kedvencem is (gyönyörű felvételek, eszméletlen zene).
Hátha valaki kedvet kap:
Link Text (indavideo.hu/video/Mynaa)
Link Text (indavideo.hu/video/Madrasapattinam)
Nálam nagy kedvenc.
Bheemaa (indavideo.hu/video/vik-b1)
Bheemaa (indavideo.hu/video/vik-b2)
Bheemaa (indavideo.hu/video/vik-b3)
Anniyan (www.youtube.com/watch?v=ZniuwjEah-E)
Anniyan (www.youtube.com/watch?v=RlMxpNolMas&feature=relmfu)
Anniyan (www.youtube.com/watch?v=fuLc6Z4ID1U&feature=relmfu)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.